Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 május é-én, pénteken. gyár anyák termékenysége a XVIII. és XIX. század folyamán visszaszerezte nekünk, benépesítette az Alföldet és az a tanyásember kiment a pusztára és benépesítette a pusztát, feltörte annak földjét. Ezért nevezzük őket uj honfoglalóknak. És amikor jött a magyar kubikos, aki csinálta a Duna és a Tisza töltéseit, művelhetővé tette a földet és> assanálta azt a földet, elűzte onnét a maláriát, a váltólázat. Ezek az uj honfoglalók — a kubikos és a tanyás — után visszük ki a magunk tanyai iskoláit, ki a tanyára. így lett a kultuszministerium akciója alföldi akció. (Helyeslés.) Nem azért, mert mi egyoldalú elgondolás alapján előnyben akartuk részesíteni az Alföldet a Dunántúllal szemben, de a tények és a szükségletek erejénél fogva. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés.) A nagyobb községekbe azután polgári iskolák kerültek, és a két nagy alföldi városban tényleg egyetemeket létesitettünk, amiért emelt fővel viselem a felelősséget. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezeken az egyetemeken csak Pseudo-—Izidor deikretáliis jogáról vagy a vizigótokról van szó. Az alföldi egyetemeknelk az a hivatásuk, hogy alföldiek legyenek, a debreceni protestáns fakultás az Alföld hitét, a többi faikultás az Alföld nyelvét, nénmeséit, folkloreját, népművészetét, az Alföld földrajzát és sajátos történetét, az Alföld biográfiáját és geográfiáját, az Alföld növény- és állatvilágát, az Alföld speciális bajait és jogi szükségleteit vizsgálja. Ez az alföldi egyetemeknek a hivatása. Nem tudnálm megmenteni á pécsi egyetemet, ha az nem tudna a dunántúli szellembe beleilleszkedni. Nagyon örülök, hogy az orvoskar működésének központjába az egykét és az egyike elleni harcot áJllitotta a szülészeti és a nőgyógyászati klinika révéin. Nagyon örülnék, ha viszont az áillamtiidományi kar az egykének szociális, gazdasági és büntetőjogi vonatkozásaival foglalkoznék, mert csak ugy menthető meg egy egyetem, ha bele tud kapcsolódni annak az országrésznek sajátos problémáiba és nem Nyugatról idehozott általános teóriákat szavalnak nekünlk arról a katedráról, hanem magyar tudással azt a tudományt, ami nekünk speciáiliisan kell (Ugy van! Ugy van! — Éljenzés és taps a jobboldalon.) mai helyzetünkben és amit az a német tudós, az a francia vagy angol tudós helyettünk elvégezni nem fog. Ez olyan munka, amelyet magyar emberek, magyar agyvelők végezhetnek el csak a magyar nép érdekében. (Patacsi Dénes: A pécsi egyénien igy dolgoznak a tanárok, az biztos! — Fábián Béla: Pataesi kiállítja a bizonyítványt!) Ezzel a kultúrpolitikával nemcsak kultúrpolitikát csinálunk, hanem általános politikát is. És itt épen ahhoz a párthoz legyen szabad szavaimat intéznem, amelynek bizalmával ebben á kabinetben helyet foglalok. (Halljuk! Halljuk!) A választási harcokban azt mondtuk, hogy mi nem vagyunk egyoldalú párt, mi nem vagyunk olyan párt, amely csakis agrárérdekeket képvisel egyoldalúan. Mi általános országos érdekeket képviselünk, de mégis a magyar vidéket a főváros rovására elsorvasztani engednünk nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalén.) Ez az, amiit választóinknak mondottunk, ez az, aminek alapján ebben a teremben helyet foglalunk. Ezt az igéretünket csak akkor tarthatjuk meg, ha teljes tisztelettel Budapest igényei iránt (Sándor Pál: Ha kenyere van a népnek!) és tovább is fejlesztve Budapestet, — mert hiszen épen egy kulturpolitilkus nem vitathatja, hogy egy milliós város kulturmiliŐjére nem lenne szükség — arra is gondolunk, hogy a fejlesztés nem mehet annyira, mint a kiegyezés korszakáiban, ahol egyes vidéki városaink — inkább városkadeverek, mint vidéki városok. Arra kell törekednünk, hogy a vidéken legalább az egyetemi városokban legyenek a magyar eszmének más gócpontjai is, mert hiszen a forradalom is megmutatta, hogy egyetlen kártyára az egész magyar szellemiséget, az egész magyar lelkiséget rátenni nem szabad. (Ugy van! Ugy van!) Ha erre az útra tévednénk, akkor oda jutnánk, mint a bizánci birodalom a hanyatlás idejében. Mint ahogy a törökök mindig több és több területet vágtak el tőlük, ugyanúgy elvágta ezeket tőlünk Trianon. És akkor ugyanolyan helyzet állna elő, mint amilyen Bizáncban volt, ahol volt egy terület és annak volt egy fővárosa: Konstantinápoly. Hát, maradék Magyarországból is egy megye és egy város lenne: Budapest! Azt hiszem, hogy ez az egész magyar nemzet szociális struktúrájának eltorzulásához és a tősgyökeres magyar elemnek is bizonyos elsorvadásához vezetne és azért a mi kultúrpolitikánk és a mi városi politikánk nem lehet más, mint a suum cuique: megadni azt, ami kijár a fővárosnak, de nem a vidék és nem a vidéki városok rovására. (Ugy van! jobbfelől.) Nagyon kérem az elnök urat, hogy, miután fejtegetéseim egy részének befejezéséhez értem, legyen kegyes öt percnyi szünetet adni! (Élénk éljenzés és taps a jobbóldalon és a középen.) Elnök: Az ülést kivételesen öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. A szó folytatólag a vallás- és közoktatás; ügyi minister urat illeti! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! (Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Beszédemnek eddigi — sajnos, számításaimmal szemben hosszabbra nyúlt — ; részében visszapillantást vetettem ministerségem első hat esztendejére és arra az eredményre, amelyet főleg munkatársaimnak ebben az időben talán sikerült a közjó szempontjából elérni. Most arra szeretnék áttérni, hogy ebben a költségvetési évben és, ha bizalmuk e helyen megtart, az alatt a rövid idő alatt, amely még rendelkezésemre állhat, milyen irányban szeretném legalább is megindítani a kultusztárca működését. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Erről a második ciklusról azért szeretnék szólani, mert 1928/29. évi budget egy határkő, befejezése egy kultúrpolitikai tevékenységnek, 1 megépítése az 5000 népiskolai objektumnak, megépítése és befejezése a külföldi Collegium Hungaricumoknak és befejezése mindannak, amit a világháború befejezetlenül itt hagyott és ami a világháború következtében hajléktalanná vált. Ami mármost a jövőt illeti, mit érünk el : ennek az 5000 objektumnak megépítésével? Azt érjük el, hogy az 1927/28-iki tanitása évben i lévő 837.000 tankötelest tényleg az utolsó gyermekig be tudjuk iskoláztatni. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérdést tehát ugy, amint ma áll, a sürgős Programm megoldja. Csakhogy, • t. uraim, már elhagyták a magyar népiskolát a háborús évek folyamán született gyermekek. Most már mind nagyobb meg nagyobb mértékben jönnek a népiskolákba a normális évfolyamok, amikor már a férjek nem voltak