Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-164
96 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. hogy egy perc múlva beszédideje lejár, hogy beszédjót szíveskedjék befejezni. Beck Lajos: Kérem a t. Ház szives türelmét és hozzájárulását ahhoz, hogy beszédemet 10 perccel meghosszabbithassam. (Mozgás a jobboldaton. — Felkiáltások : Halljuk !) Elnök : A felkiáltásokból ugy veszem ki, hogy a Ház az engedélyt a beszéd meghosszabbítására megadja. Beck Lajos : Amikor tételről-tételre haladva a minister ur cáfolni óhajtott engem, saját komolyságomnak tartozom azzal, hogy a magam érveit elmondjam. Az igen t. földmivelésügyi minister ur kétségbe vonta azon állitásomat, hogy a Schönwald-féle céggel ez a szövetkezet összeköttetésben állt. Teljesen igazia van ebben is a t„ minister urnák, azonban oly&n formában tényleg fennállt ezzel a céggel az összeköttetés, hogy as Agrár Indusriá-val, amelyre a mélyen t. minister ur célzott, volt ez a szövetkezet összeköttetésben, az Agrár Industrianak pedig vezérigazgatója ez a Schönwald nevű ur. És mit szóljunk ahhoz, hogy épen ennek a Schön wald-oégnek a közben jöttével özönlik be Magyarországba különösképen a stockeraui burgonya, amely, sajnos, a kedvező tarifák és egyéb kedvező relációk következtében a magyar burgonyával olyan mértékben tudja felvenni a versenyt, hogy ma nem tudom én milyen horribilis mennyiségű magyar burgonya nem tud elhelyezést találni. Nagyon ajánlom az igen t. kormánynak ezúttal is figyelmébe, foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy a magyar burgonyának jugoszláv és egyéb relációban is, de főképen belső fogyasztás szempontjából miként lehet fogyasztópiacot teremteni, mert lehetetlenség, hogy Budapesten a vásárcsarnokokban a stockeraui burgonyát olcsóbban lehessen megkapni, mint a magyar burgonyát. Épen ezen szövetkezetnek üzletpolitikája következtében iá burgonya árát olyan magasra hajtották fel, hogy a magyar termelők egy része nem hajlandó a stockeraui behozatal árán burgonyáját rendelkezésre bocsátani, aminek az áira az, hogy iá burgonya Magyarországon jelentékeny mennyiségben nem fogyasztódik el és elpusztul. Még csak egypár szót szólok a magakcióról. Az igen t. földmivelésügyi minister urnák az informátorai nagyon könnyen fogták meg a dolgot, amennyiben azt mondották neki, hogy megjelent az OMKE című lapban egy cikk, amelyből én szószerint átvettem az állításaimat. Hozzátehetem, hogy rosszul jártam ezzel, mert az OMKE következő számában az illető cikkiró ur kénytelen volt revokálni az állításait. (Mayer János földmivelésügyi minister: így van!) Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék közegeit utasítani arra, hogy legalább is megbízható adatokkal szolgáljanak és nagyon kérem a minister urat is, hogy a rendelkezésére bocsátott adatokat méltóztassék saját maga átolvasni, mert igy nem kerülhet abba a helyzetbe, mint most, mert látná, ha összehasonlítaná az én felszólalásomat ezzel a cikkel, hogy utolsó felszólalásom alkalmával a hivatkozott cikknek épen azokat a passzusait nem emiitettem, amelyek miatt vissza kellett állításait vonni a cikk szerzőjének. Én alaposan és teljesen meggyőződtem állításaimról és tudtam, hogy az OMKE című lap azon cikkének azért nem volt és csak abban nem volt igaza, mikor azt állitotta, hogy az Egyesült Szövetkezetek Concern nevű alvállalata kapta volna az öszszes magokra vonatkozó szállítási jogosultságot. T. Ház! Én beszédemben azt mondottam, hogy a Concern-vállalat is belekapcsolódott ebbe az akcióba. Tény az, hogy talán megvolt illetékes helyen a szándék, hogy a Concernnek adják ki az egész magakciót, ami teljesen érthető, hiszen az egy affiliait vállalata az Egyesült Szövetkezetnek és ennek igazgatóságiban ugyanazok a földmivelésügyi ministeriumi magas tisztviselők ülnek, akik a ministeriumban elbírálják, hogy ia Concern-nek és az Egyesült Szövetkezetnek az ajánlatait elfogadják-e, vagy nem. A valóság ennek következtében az, hogy mikor nem is az inkriminált kereskedelem, hanem az első magyar szövetkezetek, mint például a Gazdák Szövetkezete tiltakozott az ellen, hogy a Concern-nek adassék az egész megrendelés, akkor igenis a ministerium felosztotta ezt a megrendelést, részesítette a Gazdák Szövetkezetét, — ami igen helyes volt — mert neki jár s részesített talán más teljesen nem annyira odavaló szövetkezeteket is, részesített egyetlenegy kereskedőt, később egy magkereskedőt, a Mautner-céget, de kérdezem, hogy miért részesítette épen a kaposvári áruraktár szövetkezetet, amely ilyen üzletekkel egyáltalában nem foglalkozott. Avagy miért részesitette a Selecta borsóés babtenyésztő rt.-t, amely soha ilyenekkel nem foglalkozott, de amelynek talán magas protektorai vitték keresztül részesedését, (Mayer János földmivelésügyi minister: Az egy magnemesitő cég!) Igen, az egy magnemesitő cég, de amely soha ilynemű üzlettel nem foglalkozott. Elnök: A t. képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy egyrészt félreértett szavainak helyreigazítása címén, másrészt személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő urat tehát csak ezeken a címeken illeti meg a szó. Ne méltóztassék ettől eltérőleg uj beszédbe kezdeni. Beck Lajos: Mindjárt befejezem. Mindezek alapján odakonkludálok, hogy mindazt, amit állítottam, annak az egy számnak kivételével, amelyet lojálisán rektifikálok, hogy t. i. nem 9 milliárdot vesztett burgonyaüzletben a szövetkezet, fel kell, hogy tartsam. Ezzel és egész beszédemmel sem & r minister urat, sem a szövetkezetek gondolatát támadni nem akartam, sőt azt szeretném elérni, hogy e felszólalásom következtében a szövetkezet arra a helyes útra vezettessék, amelyen tulaj donképen eddig is működnie kellett volna. Elnök: A földmivelésügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Mayer János földmivelésügyi minister: Mélyen t. Képviselőház! Beck Lajos t. képviselőtársam hivatkozott arra a több mint egy évtizedes politkai múltra, amely mindkettőnk mögött áll és amely múlt alatt erőteljes és céltudatos munkát fejtettünk ki a mezőgazdasági termelés fejlesztése és védelme terén. Megállapítom, hogy Beck Lajos képviselőtársamnak okos és tárgyilagos felszólalásait mindig érdeklődéssel hallgattam és sietek kijelenteni azt, hogy mindig megkülönböztetett figyelmet szenteltem beszédeinek, mert hiszen mindig megfelelően tájékozódott, amikor valamit itt a fórumon fel akart hozni; amikor valamely témát itt ki akart fejteni, rendszerint alapos felkészültséggel és alapos hozzáértéssel szólt ahhoz. Épen ez az, amiért most nem ismerek rá Beck Lajos képviselőtársamra, (Rothenstein Mór: Az idők változnak! — Derültség.) mert mást vártam volna tőle. Beck Lajos t. képviselőtársam egész sereg adatot, indokot és érvet sorolt
