Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

70 Az országgyűlés képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. geinknél, azt tapasztaljuk, hogy azok nein egyebek, mint a régi ballplatzi szellemnek rosszabb kiadása. Hogy ne mondják az urak azt, hogy csak ugy a vakvilágba beszélek, erre­nézve fel fogok olvasni egy estélyről szóló kis jelentést, amely az egyik lapban jelent meg. Ez azt mondja (olvassa): »Két estélyről szóló tudósitás fékszik előttünk. Az egyiket szerdán tartotta a bécsi magyar követ a bécsi magyar követség bankgassei fényes termeiben:.« A tu­dósitás a jelenvoltak közül felsorol két her­ceget, egy máirikit, egy márkinőt, 11 grófot, 20 grófnőt, egy őrgrófot, egy grófkisasszonyt, egy őrgrófnőt, 21 bárót, 21 bárónőt és egy báró­kisasszonyt. Az osztrák közélet vezető férfiai­nak neveit azonban nagyitóüveggel sem tudjuk felfedezni, azok léhát nem voltak ott, ellenben a bécsi német követség estélyen jelen volt az osztrák közélet minden nevezetes egyénisége. Ha eltekintünk Bécstől, ha megnézzük, hogy mi van Párizsban, ugyanazt fogjuk ta­lálni. A levitézlett royalisták, akik odahaza, Franciaországban se nem osztanak se nem szoroznak, azok ülnek össze a mi köve­tünk szalonjában « ott csinálnak politikát. Ez a politika annyira eredményes, mint Sanyarú Vendel kirakatelőtti jajongása: De jó volna ebből a sonkából enni! Ez a fecsegés is annyit ér, amit ebben a szalonban folytatnak. Ugyan­ezt el lehet mondani berlini követségünkről is. Berlini követünk közismert arról, hogy roppant szereti a szélsőjobboldalt, főleg a Hackenkreut­zereket, ia horógkereszteseket, szereti a Ju­gendsordnungot és hasonló jobboldali alakula­tokat, amelyeknek vezéregyéniségei állandó látogatói az ő szalonjának. De kérem szépen ezek az urak odahaza se nem osztanak, se nem szoroznak, ezeknek az uraknak egész szórako­zásuk abból áll, hogy összeülvén ebben a sza­lonban, álmodoznak arról, hogy majd ismét el fog jönni az imperátor Doornból, el fog jönni, megcsinálja a hatalmas német birodalmat, összekovácsolja ott barátait és ismét bőven bugyogni fog a magyar vér azokért az érdeke­kért, amelyek ezeket az urakat fűtik. (Jánossy Gáborj Erről álmodoznak! Ejnye de jó dolguk van! — Derültség.) Ilyen felfogással, a német demokrácia vezetőegyénis%einek negligálá­sával nem lehet jó külpolitikát csinálni és egy cseppet sem csodálkozom azon, ha a nétmet szer­ződés ügye nem megy előbbre, s ha mi Német­országban nem tudunk magunk iránt szim­pátiát támasztani. Egy cseppet se csodálko­zunk a helyzeten, ha az látjuk, hogy a mi né­met követünk vastag barátságot tart fenn né­met jobboldali körökkel, akik —- még egyszer kijelentem — odahaza sem nem osztanak, sem nem szoroznak, és akik a legközelebbi válasz­táson nem képletesen, hanem <a; valóságban egy omnibuszban el fognak férni. Jellemző aa állapotokra a következő is. Newyorki követünk estélyt tartott és arra meghivást kanták a magyar Kossuth-zarándo kőik. Nagyszerű estély volt és ezen az estélyen, miután exterritoriális területen volt, (Jánossy Gábor: Bort is ihattak!) bajor sört mértek. (Jánossy Gábor: Nem rossz az sem! — Eszter­gályos János: Birkagulyást ettek túrós csuszá­val! — Jánossy Gábor: Mi kifogása van ellene! — Simon András: Csak elég demokratikus menü volt?! — Derültség. — Jánossy Gábor: Haljuk a komoly dolgait !i) Magyarországon világhirü sörgyártás van, Magyarországon nagyszerű borok vannak, ne vegyék tehát tő­lem kicsinyes dolognak, ha megmondom, hogy a követ ur nem érzi súlyos voltát annaií, ha Magyarország söriparát ennyire negligálja, ha Magyarország szőlőgazdaságát, borgazdaságát ennyire félretolja? Mi szükség volt arra, hogy a Kossuth-zarándokoknak müncheni sört adja­nak? (Jánossy Gábor: Osztozom a fájdalmuk­ban! — Derültség.) Ez az egész kicsiny eset azt mutatja, hogy követeink túlnyomó része feudális allűrökkel tetszeleg, hogy ezeket a feudális allűröket az itthoni állapotok még jobban fűtik, úgyhogy ezek a szerencsétlen maniákusok azt hiszik, hogy ezekkel a feduáliis allűrökkel az európai demokráciának imponálni fognak. IIa sikerte­lenség van gazdasági téren és ha azok az ada­tok, amelyeket Beck Lajos t. képviselőtársam ma felhozott, valók, akkor mindez elsősorban annak a szellemnek tudható be, amely k>ve­teink túlnyomó részét eltölti. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Hiába minden siránkozás, mert ameddig ezeken az állapotokon nem vál­toztatunk, addig itt a helyzet javulni nem, fog. Szintén csak jellemzésül mondom el a kö­vetkező esetet. Az egységes párt tagjai, azt hiszem a múlt évben, vagy két évvel ezelőtt — nem emlékszem határozottan — kint jártak Finnországban, meglátogatták a finn testvér­népet. Nem igen tettek jelentést a látottakról, de körülbelül sejtjük, hogy mi lett az ered­mény. Most viszontlátogatásul meghivták a finn képviselőházat és a finn képviselőház többsége kimondotta, hogy nem kér ebből a lá­togatásból, mert nem akarja meglátogatni & magyar nép elnyomóit. (Görgey István előadó: Itt van a jelentés, hogy június 4-ikén itt lesz­nek!) Téved, mert én is kaptam jelentést, hogy nem jönnek. (Jánossy Gábor: Kinek higyjünk! — Görgey István előadó: Az összes pártok kép­viseltetik magukat!) Majd meglátjuk! (Já­nossy Gábor: Addig várjunk! — Simon An­drás: Addig ne mondja meg véleményéti) Még csak egyet alkarok mondani, ami szorosan eh­hez tartozik. Ha nem jönnek ezek az urak, (Jánossy Gábor: Isten hozza őket!) ez bizo­nyára azért történik, mert nem akarják itt önöket, a magyar nép elnyomóit üdvözölni, mert tisztában vámnak azzal a rendszerrel, amelyet az urak az országban képviselnek. Most még egyet ajánlok az urak figyel­mébe. Gondolják meg csak: Finnországban kommunizmus volt, ezt a kommunizmust kö­vette egy fehér terror Mannerheim tábornok vezetése alatt, amely elsőnek drótsövények mögé internálta a bolsevista lázadásban részt­vetteket. Azóta azonban teljes, százszázalékos kibékülés állt elő, mert a németek kivonulása után és Mannerheim ur eltűnése után, aMfinn földművespártok összeálltak a finn szociálde­mokrata párttal és megcsinálták a világ leg­demokratikusabb választójogát, megcsináltak egy parlamentet, amelynek egyideig egy finn szocialista szövetkezet igazgatója volt az el­nöke. Ettől a kis északi rokonnéptől tehát mi tanulhatunk demokráciát, tanulhatunk kül­politikai képviseletet, mert ez a nép nem he­lyezi ambicióját abba, hogy olyan egyéneket küldjön ki követnek, akik feudális allűrökkel tetszelegve teljesen meddő külpolitikát csi­nálnak. Az igen t. külügyminister ur figyel­mét felhiivom arra 1 , hogy itthon Magyarorszár gon, a dolgozó nép körében meglehetős kinos feltűnést keltett Bethlen ministerelnök urnák debreceni beszédében előforduló az a passzus, hogy bennünket Olaszországgal barátsági szerződésnél is erősebb szálak kötneík össze. (Éljenzés a középen. — Esztergályos János: Ma^Jd a falnak mennek tőle! — Kabók Lajos;

Next

/
Thumbnails
Contents