Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

68 Az országgyűlés képviselőházának 155, ülése 1928 április 18-án, szerdán. Európában, pedig tudotk egy pár nyel- | vet és szívesen olvasom a lapokat, amelyek a magyar népről, a magyar nemzetről ellenségesen írtak volna. Az urak abba a hibába esnek, hogy a saját maguk által készített rendszert, ezt az immár nyolc esztendős kurzus-rendszert összetévesztik az országgal és a nemzettel. Bo- ; csánatot kérek, ez sem nem az ország, sem nem a nemzet, ez kurzus, és ezt Európa szabadságszerető népei épen annyira szeretik, vagy nem szeretik, mint az orosz bolsevizmust, vagy amennyire nem szeretik az olasz fasizmust. Ne tessék azt mondani, hogy a magyar néppel szemben ellenséges irányú lapok vannak. A magyar népnek nines ellensége. (Zaj a középen. — Esztergályos János: Tessék megvárni a legközelebbi választást! — Bogya János: Most volt épen egy!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Zaj.) Malasits Géza: T. Képviselőház! Egy óra áll csak rendelkezésemre, s azt igyekeznem kell gazdaságosan kihasználni. Rá akarok azonban mutatni ennek a mai rendszernek fogyatékosságaira, hibáira. Tegnap a gyülekezési jogról beszéltem és utólag ki kell jelentenem, hogy a ministerelnök urnák igaza van abban, (Simon András: Mindig igaza van!) hogy amikor kormányra jutott, akkor az állapotok ' nem voltak jobbak, mint ma. Kormányzásának első 2—3 esztendejében valamennyire enyhébbek voltak a viszonyok, egészen az angol választásokig. Addig Anglia volt a mi mentőkötelünk, amelybe belekapaszkodtunk. Én még élénken emlékszem arra, hogy gróf Teleki Pál ministerelnökáége alatt a Labour Party, az angol munkáspárt egy bizottságot küldött Magyarországra a fehér terror tanulmányozására. írtak is. egy nagyon szép füzetet erről, fényképekkel, s le volt fényképezve például az is, ahogyan az áldozatok saját sírjukat ássák. (Esztergályos János: Mit szól ehhez Jánossy képviselő ur? — Jánossy Gábor: Nem olvastam! Nem tudok angolul! Én Jókai regényeit olvasom inkább! — Pintér László: Esztergályos talán tud ango* lui?) Elhiszem, hogy a képviselő ur inkább Jókai regényeit olvassa, azok vidámabb dolgok. Én láttam és olvastam ezt a füzetet és mondhatom, mindén hajam szála az égnek meredt. Még gróf Teleki Pál, ez a sötét, reakciós ember is kénytelen volt kijelenteni, hogy ne nézzenek erre az országra ugy, mint valami veszedelmes, gyilkos fészekre, hiszen — mondta . Teleki gróf — »én is mérsékelt szocialista vagyok«. Tehát az angolokkal szemben míg Te., leki Pál gróf is kénytelen volt sötét reakciós múltját letagadni. (Bogya János: Teleki na gyón progresszív gondolkozású férfiú!) Már mint gróf Teleki Pál? Akkor bámulnom kell az ön fantáziáját, ha progresszivitásnak móri minősíteni azt, ami Teleki Pál gróf lelkét eltölti. Ha ez progreszivitás, akkor a csiga expressvonat! (Bogya János: Világhírű tudós!) Ne- \ keni nem a tudásához van közöm, nekem közöm van a politikájához, amely a munkásságnak helyrehozhatatlan károkat okozott. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Ha tehát gróf Teleki Pál ù szükségét érezte, hogy az angolokkal szemben a mérsékelt szocialistát adja, akkor gróf Bethlen 1st ván is szükségét érezte, hogy az angolokkal szemben a liberálist és a demokratikust adja, persze akkor, amikor még MacDonald kormányon volt. Amikor azonban MacDonald megbukott és helyébe jött a konzervatív kormány, amelynek győzelmében nem annyira a konzer- • vativ erők játszottak szerepet,, mint inkább a hamisított Zinovjev-levél, akkor azonnal megszűnt Magyarországon a liberalizmus és a demokratizmus, legalább velünk szemben, és az ő nagyon szépen fuvolázó hangja egyszerre kaszárnya-hangra változott át, annyira hatott Anglia a magyar viszonyokra. (Jánossy Gábor: Na, na!) Minden reális jel azt mutatja, — és mi nem szoktunk olyan jelek után menni, amelyek nem reálisak, — hogy az angol konzervatív kormány utolsói hónapjait éli, a legközelebbi választás remélhetőleg el fogja seperni az angol konzervatív kormányt. (Jánossy Gábor: Bízzuk csak ezt aa angolokra, ; nekünk egyéb bajunk vari! —- Esztergályos János: Az a szerencse, hogy az angolok intézik a választást, nem önök! Azért bízzuk csak reájuk!) Azért lehet ezt reájuk bízni, mert Angliában sok millió választó van, akik. az általános, egyenlő, titkos és nőkre is kiterjedő választójog alapján választanak; most szavazták meg a »csitrik« választójogát» ahogyan önök a választójognak ezt a kiterjesztését elnevezték. Csak bízzuk egészen nyugodtan az angolokra, hogy ők mit csinálnak! Nekünk megvan a hitünk és reményünk arra, hogy az angol konzervatív kormány rövidesen a múlté lesz, (Esztergályos János: ügy legyen!) Akkor megint mi fog történni? Vagy előveszi gróf Bethlen István a fuvoláját és megint fuvolahangon fog velünk beszélni és a kaszárnyahang és a trombita megint lomtárba kerül, legalább addig, amíg nem lesz ismét konzervatív kormány, vagy pedig elveszti azt az egy támpontot az önök, mondjuk igy: konzervativizmusa, amelyet Angliában bír. De erre politikát nem lehet csinálni, amint nem lehet politikát csinálni az olasz barátságra seml Én kénytelen vagyok azt mondani, hogy optikai csalódásba esnek az urak akkor, ha azt hiszik, hogy az olasz orientáció kiemel bennünket elszigeteltségünkből. Optikai csalódásba esnek azért, mert az olasz orientáció nem jelenti elszigeteltségünk megszüntet, hanem jelentheti azt, amint a latin mondja, — egyszer^ én is megengedhetem magamnak a latin idézést, miután Jánossy t. képviselőtársam is megengedte magának (Derültség.) — hogy: »Similis simili gaudet, vagyis hasonló a hasonlónak, barátja.« (Jánossy Gábor: Ne tessék engem a pihenésemben folyton zavarni! — Derültség.) Na, nem mondom, hogy ha még egyszer egy frankper támadna, vagy a numerus clausus meg egyszer napirendre kerülne, vagy ismét egy ilyen szentgotthárdi affér folynék le,, ahol ócska gépfegyverek játszanak valami gyanús szerepet, ott Olaszország segíthetne valamelyest rajtunk, enyhíthetné valamennyire azt a hangulatot, amely az ilyen esetekből kifolyólag

1 ellenünk támad, de azoknál a nagy politikai célkitűzéseknél, amelyek kell, hogy Magyarországot áthassák, amelyeknek, ugyebár, végső eredményüknek kell lenni a trianoni borzasztó szerződés alól felszabadulásnak, (Ugy vanJ Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ezek tekintetében Olaszország szörnyű csalódást rejteget magában. (Bogya János: Mussolini nyilatkozata többet sejttet!). Kérem szépen, én a -Mussolini— Rothermere-interjut figyelmesen átolvastam. Ennek az interjúnak, t. képviselőtársam, két rejtett célja van. Az egyik Magyarország felé barátságos arcot mutatni: »Nézzétek, magyarok, mennyire barátságos ember vagyok en hozzátok!«, a másik pedig az, hogy Angolországban tényleg egészen komolyan gondolnak arra, hogy Magyarországot ebből a mai álla-