Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-155
50 'Az országgyűlés 'képviselőházának 155. ülése 1928 április 18-án, szerdán. nagysáfára nézve, hogy azoknak további emelése semraiiképen sem lehet kívánatos. A nyugdínterhek horribilis emelkedésére vagyok bátor a következő adatokat megemlíteni: A ministerelnökségi tárca nyugdíjai az 1914/1915. évi költségvetésiben pengőre átszámítva 244.115:04 pengőben irányoztattak elő. Ezel szemiben a most tárgyalás alatt álló 1928/1929. évi előirányzatbain a ministerelniöksági tárca nyugellátásai — az 1848 / 1849-es honvédek hátrahagyottainak segélyezésére r előirányzott összeg levonása után (Jánossy Gábor: Csekélység az!) miután ez a múltban az átmeneti kiadások között volt előirányozva -498.429 pengőt tesznek ki. Az emelkedés tehát az 1914/1915. évi költségvetéssel szemben 254.313-96 pengő, azaz az 1928/1929. évi előirányzatban su nyugellátások összege az 1914/1915. évi költségvetésben ilyen címen előirányzott kiadásnak 204%, tehát az több, mint a kétszesére emelkedett ugyanakkor, midőn a csonka ország előbbi területének mindössze 32*8%-át, lakosságnak 41-7%-át teszi ki. Amidőn tehát azt látjuk, hogy a nyugellátások címén előirányzott kiadás a ministerelnökségi tárcánál az utolsó békebeli, 1914/15. évi költségvetésben ily címen előirányzott kiadásnak több mint kétszerese, továbbá amidőn azt látjuk, hogy a tárgyalás alatt álló előirányzatban a ministerelnökség nyugdíjterhe a ministerelnökség összes kiadásainak több mint 15%-a, szemben a békebeli 6-75%-kai, nem is szólva arról, hogy az állami költségvetésben előirányzott összes nyugdíjteher aránya az összes kiadásokhoz viszonyítva még kedvezőtlenebb, amennyiben az a békebeli cca 2-75%-ról 14-35%-ra romlott, akkor kénytelenek vagyunk belátni azt, hogy az úgynevezett nyugdíjterhek a csonka ország költségvetésében magasabbra már nem igen fokozhatok és a nyugdíjasok helyzetén ezen az utón bajosan segíthetünk. A kérdést azonban valahogyan mégis csak meg kell oldani, mert a nyugdíjasok súlyos helyzetük orvoslását mástól, mint az államtól nem igen várhatják és erre az orvoslásra az államot egyébként is nézetem szerint jogi és etikai szempontok, de ezenfelül már saját jól felfogott érdekei is kötelezik. Amidőn erre bátor vagyok nyomatékosan rámutatni, legyen szabad annak a további véleményemnek kifejezést adni hogy az előirányzott nyugdíjteher túlnyomó része valójában nem is a magyar állam nyugdíjterhe és ha azt egyelőre viselni is kényte^n, az nem minősíthető a magyar állam rendes kiadásának. Mert ennek a nyugdíjtehernek túlnyomó része t miből állt elő? Mitől duzzadt meg a nyugdíjteher annyira, hogy az 1914/15. évi költségvetésnek cca 72-5 millió koronát kitevő nyugdíj terhével szemben az 1928/29. évi költségvetésben több mint 194 millió pengő ez a teher? Miként bölcsen méltóztatnak tudni, ennek oka országunk területének példátlanul álló megcsonkítása és az utódállamoknak az elszakított területeken visszamaradt tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottakkal szemben tanúsított magatartása. A menekült közszolgálati alkalmazottak egy része a csonka hazában a közszolgálatban továbbra alkalmaztatott, ezáltal szaporította a közszolgálati alkalmazottak létszámát és igy közvetve egyik okozójává lett a különféle B-listáknak A. É-listások, továbbá a menekült közszolgálati alkalmazottaknak az a másik része, mely tényleges közszolgálatban épen az országcsonkitás miatt szükségessé vált intézményredukciók miatt elhelyezhető nem volt és végül a menekült nyugdíjasok fokozták fel és duzzasztották meg enynyire ezt az úgynevezett nyugdíjterhet. így állván a helyzet, kérdem tisztelettel, minősithető-e vájjon a nyugellátásoknak ez a része, amely pedig az oroszlánrész, a magyar állam rendes kiadásának és olyan kiadásnak, amely a normál nyugdíjteher közé tartozik. Holott, amint méltóztatnak látni, az előadottakból, az az államháztartás rendes vitelével nem kapcsolatos, annak nem folyamánya. Nézetem szerint a nyugdíjtehernek ez a része nem rendes, hanem rendkivüli kiadás, és pedig átmeneti kiadás és nem az egyes tárcák, illetve állami üzemek nyugellátások címeinél volna előirányzandó, miként az most történik, hanem egészen külön és pedig talán leghelyesebb a költségvetés V. fejezeténél, az átmeneti, tehát rendkívüli kiadást képező békeszerződési terhek között annak egy rovataként, mert ez a kiadás valóban a trianoni békeszerződés legszorosabb következménye, tehát ide tartozik. Erre a látszólag csupán költségvetéselméleti megállapításra azt mondhatná valaki, hogy hát igen, rendben van, de ez még nem viszi közelebb a megoldáshoz a nyugdíjkérdés rendezését, mert végeredményében mindegy az, hogy az állam a nyugellátásokat melyik zsebéből fizeti. T. Képviselőház! Ezzel az ellenvetéssel szemben szabad legyen rámutatnom arra, hogy az állami kiadások és • bevételek természetének meghatározása és a megfelelő módon, címen és helyen való előirányzása legkevésbé sem mellékes dolog, a nyugdíjtehernek általam előbb vázolt kettéosztása és a Trianonból folyó nyugdíjtehernek külön,, mint békeszerződési tehernek elŐirányozása nézetem szerint gyakorlati szempontból több tekintetben fontossággal bírna. Több tekintetben fontossággal bírna mindenekelőtt azért, mert ez esetben a nyugdíjasok megszabadulnának annak az oly gyakran hangoztatott állitásnak ódiumától, hogy a m arán gazdaságok szanálása és az adófizetők terheinek csökkentése nagyrészben ő miattuk nem lehetséges, amely állítás ujabban mind szélesebb körben talál visszhangra- és legkevésbé sem mozdítja elő az^ annvira kívánatos enyhítését a különböző társadalmi osztályok között f enforce ellentéteknek. Ugyanis PZ esetben kifejezésre jutna az, hogv a nvua'díjteh érnek ez a része a békediktátumnak és az utódállamok m a aratartásának a folyománya és nem a nvugdíjasoknak^ favorizálása az orszárr többi társadalmi osztálya rovására és ennen ezért ezt a terhet viselni mindenének hazafias kötelessésre. További gyakorlati szempont volna ezen előirányzás mellett nézetem szerint az. hoxry ez esetben az utódállamokkal a/ ő általuk viselendő nyuprdíjterhekneV átvállalása iránt folyatandó tárgyalásoknál rendelkezésre aWanának a számszerű, pontos adatok, és végül — amit igen lén veresnek tartok, — a Népszövetség és a külföldi közvélemény előtt nyomatékosan rámutathatnánk arra. hösry megaláztatásunkon és megcsonkittatásunkon kívül és ezen felül milyen horribilis teherrel lettünk megnyomorítva, olyan teherrel, melyet voltaképen nem is a jelenlegi magyar állam költségvetésének kellene viselnie, éis melyre nézve talán külföldi jóbarátaink révén megkísérelhető volna, hogy azt, vagy annak legalább egy részét a jóvátételi számlán évről-évre a javunkra irják. addig is. mig az utódállamokkal a nyugdíjterhek átvállalása iránt a megegyezés végre létrejön, (Helyeslés.)
