Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

&2 Àz országgyűlés képviselőházának szát, lássa be, hogy lehetetlenségeket nem lehet csinálni és egyik napról a másikra minden igényt kielégiteni nem lehet. Ez a becsületes nemzeti kisebbségi politika igenis jól fog kifelé hatni, Németország felé is, amelynek barátságára és politikai jóindulatára igenis számítanunk kell a jövőben is, mert nem igaz, hogy az új Németországban nincs más lélek és nincs más politika. Itt van, fel fogom olvasni Stresemannak egyik beszédéből ezt a néhány paszszust, ahol azt mondja (olvassa): »Ahol ellenkezőjét teszik, hogy nem beesülik meg azt, amire a német kisebbségeknek igényük van, a németségért síkra fogunk szállni és a világ németségének tudnia kell, hogy mi ezekben a kérdésekben az ő képviselőinek érezzük magunkat. Ez a német külpolitika hivatásának súlyosabbik, de egyúttal szebbik része és úgy vélem, hogy minden német külügyminister feladata lesz ezt a kötelességét munkájának középpontjába állítani« Ha tehát a nagy németek külügyministere ezt mondja, akkor ne dugjuk homokba a fejünket, hogy nem tartják számon még annak a nagyon kis németségnek sorsát is abból a szempontból, hogy vájjon annak igényei miként elégíttetnek ki a nemzeti kisebbségek jogai alapján. Legyen szabad még csak azt felemlítenem, hogy ennek a kisebbségi politikának kifelé más irányban is kell hatnia a Felvidék felé, a szlovákok, vagyis a tótok felé. Mert azt mindnyájan tudjuk, hogy a tótok sérelmei úgy, amint fel lettek tüntetve, felfujt dolgok voltak és a néma tótságnak 99%-a soha ilyen magyar nemzeti elnyomásról nem panaszkodott, ilyent nem érzett; viszont érzi most gazdasági és kulturális vonatkozásban is a csehek jármát, túlsúlyát és azért nagyon helyes, ha hallja azt, hogy ,a nemzeti kisebbségek jogai nálunk miképen respektáltatnak. Mégolyan ember is, mint Schiemann, aki a kisebbségi kérdésnek egyik legértékesebb német képviselője, azt irja (olvassa) : »Ahol a népek évtizedek óta egymás mellett, egymás között élnek, ott a nemzeti kultúra mellett egy darab közös kultúra is keletkezett. Ilyenkor közös szokások, közös történelem és az összetartozandóság olyan érzései jönnek létre, amelyek egyáltalában nincsenek ellentétben a két nép tradícióiba menő ellenséges viszonyával, vagy régi harcaival sem. Látjuk azt, hogy a nemzet mellett mint népi közösség mellett a nemzet fogalmának egy másik formája is kialakult, ami által az összetartozandóságnak fontos alkotó elemei létesültek.« Ha valakiről, ugy a magyar és a tót népről lehet azt állitani, hogy sokkal több közöttük a lelki rokonság, sokkal több a tradíció történelmi közössége, mint azokkal, akikkel egy államba szorították őket. Ilyen kisebbségi politikánk tehát igen nagy kihatással lehet a magyar hazához mindig hü felvidéki népnek, a szlovákoknak érzületére is további politikájuk tekintetében. Én tehát azzal fejezem be beszédemet, hogy nekem meggyőződésem az, hogy az itt kifejtett nemzeti kisebbségi politika az a helyes ut, amelyen mi revíziós törekvéseinkhez, a mi biztosabb jövőnkhöz érhetünk. Nekem az a meggyőződésem, hogy a mi egész kül- és belpolitikánkat ebbe a történelmi folyamatba, amely eme kérdés mögött rejlik, igenis bele kell kapcsolnunk ; nekünk fel kell emelnünk és hallatnunk kell jajszavainkat, elszakitott testvéreink sebeit, fájdalmait látva, ha ők sokszor talán nem tudnak is felszólalni, akkor is. És mindenek «felett a magyar nemzetnek, ennek a kis népnek bizonyságot kell tenni arról, hogy ő jövője és boldogulása alapjául az igazságot akarja és ismeri el. 154. ülése 1.928 á,priMs 17-én, kedden. A szabadságnak is különböző történelmi epochákban különbözőek voltak megnyilatkozási formái. Az a szabadság, amelyért most Amerikában ünnepelték Kossuth Lajos szobránál a magyar nemzetet, most ebben a formában jelentkezik és ha a magyar nemzet erről tesz tanúságot, akkor vagyok legjobban meggyőződve arról, hogy jövőjét, jobb sorsát, Nagy-Magyarországot biztosit ja. Elfogadom a ministerelnöki tárca költségvetését. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Strausz István ! Strausz István: T. Képviselőház! Az előttem szólott Turi Béla t- képviselőtársam által a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének kérdésében kivételes nagy készültséggel kifejtett állásponttal nem szállok vitába, mert azzal minden tekintetben egyet értek, sőt merem azt a megállapítást tenni, hogy a t. Ház egyértelműen vallja, magévá teszi az ő okos állásfoglalását a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének kérdésében. Különben én a kormány politikájával és a kormány által előterjesztett költségvetési előirányzattal szemben álláspontomat az általános vita során már kifejtettem. Ha a kisebb tárcáknál mégis felszólalok, ezt kizárólag azért teszem, hogy a t- kormánytól egyes kérdésekre nézve tájékoztatást kérjek, más kérdéseket pedig — hogy ugy fejezzem ki magam — figyelmébe kívánok ajánlani a t. kormánynak. Elsősorban az illetmény kérdés mértékét kizárólagosan alkotmányjogi szempontokból kívánom szó tárgyává tenni. Nekem az a nézetem, hogy a t. képviselőház éberen tartozik őrködni a felett, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke és másodelnöke részére az alkotmányjogi törvényekben megszabott illetményeknek előirányzása mérték tekintetében is mindenkor ugy történjék, hogy az alkotmányjogi törvényeknek megfeleljen. E részben a legfőbb állami számvevőszék hatásköréről és szervezetéről szóló törvények ugy rendelkeznek, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnökének és másodelnökének illetményei egyenlők a ministerek és a politikai államtitkárok által mindenkor élvezett illetményekkel. Ha az előterjesztett költségvetési előirányzatokat bírálom, azt látom, hogy a ministerek részére külön pótlék cimén 12.000, míg a politikai államtitkárok részére 6000 pengőt irányoztak elő. Bírálván a legfőbb állami számvevőszékről szóló költségvetési előirányzatot, az a megállapításom, hogy ebben nincsen előirányozva a 12.000 pengő a legfőbb állami számvevőszék elnöke és 6000 pengő a legfőbb állami számvevőszék másodelnöke részére, holott az általam mondottaknál fogva ezek a pótlékok feltétlenül megilletik, ugy a legfőbb állami számvevőszék elnökét, mint a másodelnökét. Hangsúlyozom, hogy nem személyi szempontokat szolgálok, amikor ebben a kérdésben felszólalok. Az alkotmányjogi törvényeknek ide vonatkozó intézkedése egyik legfőbb garanciája a legfőbb állami számvevőszék függetlenségének. Az elnökön és másodelnökön esett sérelem tehát az magának az intézménynek függetlenségén ejt súlyos csorbát. Tartozom azonban, annak előrebocsátásával, hogy az előző költségvetésekben a legfőbb állami számvevőszék elnöke részére megadatott az a pótlék, amelyet a közigazgatási bíróság elnöke és a Curia elnöke élvez. Ennek a pótléknak megadását annak idején én nehezményeztem. Nehezményeztem azért, mert ez a pótlék -a tulajdonképeni karakteréből forgatja ki a legfőbb állami számvevőszék elnöki állását. Ezzel a kérdéssel most részletesebben nem is kivánok foglalkozni. Amikor a minister urak és a politikai államtitkár urak részére az általam imént tár-