Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

386 Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. egy-két-három olyan cikk, amelynek vámvédelmében bizonyos engedményeket kell tennünk a mezőgazdaság érdekében, azért, hogy a mezőgazdaságnak is hóna alá nyúljunk«. Ezen mindnyájunkat nagyon megnyugtató kijelentéshez — amellyel ezeknek a cikkeknek vámtarifa-reviziója kilátásba helyeztetett — én még csak annyit kivánok hozzátenni, hogy meggyőződésem az,- hogy ezen revizió alkalmával nem egy-két-három, hanem egész halmaza fog azon cikkeiknek mutatkozni, amelyek vámvédelmében, ha a mezőgazdaságot megmenteni akarjuk, lényeges engedményeket kell tenni. (Förster Elek: Ugy van! Igaza van!) T. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárca költségvetésénél bátor voltam rámutatni arra, hogy belföldi vasúti tarifánk milyen viszonylatban van a tranzitótarifával szemben, a hazai áruk a tranzitó mezőgazdasági szállítmányokkal szemben. Rámutattam arra, hogy a szerb búza 20% árkedvezményt kapi bármely osztrák, cseh vagy román állomásra. À tengeri fuvardíjtételre már nem térhettem rá, mert talán olyan címnél szólaltam fel, ahol ezt nem lehetett elmondani. A tengeri fuvardíj kérdése a következőképen áll. A jugoszláv származású tengeri ugyancsak élvezi a 20%-os kedvezményt, amely a jugoszláv búzát is megilleti.^ Mig a magyar tengerinek Lökösházától Szobig való szállítása 259 pengőbe kerül 100 métermázsánként, 15 tonnás kocsik szállitását véve, addig 100 métermázsa román tengerinek szállítása ugyanilyen viszonylatban csupán 206 pengőbe kerül. Mig a magyar tengeri szállításáért a magyar Államvasút Lökösházától Hegyeshalomig 100 métermázsánként 313 pengőt kér, addig a románokét 250 pengőért szállítja. (Dezseőffy Aurél: Egy viszonylatban! — Forster Elek: Mi van a borral?) Nem is állítom, hogy minden viszonylatban, csak egy viszonylatban említettem: Lökösházától Hegyeshalomik. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy azok után, amiket Krúdy Ferenc t. képviselőtársam a vasúti tarifákkal kapcsolatban mondott, ezekre a részletekre nem szükséges többé kitérnem, csak azt szeretném kérni a kerekedelemügyi kormánytól, hogyha érdemes neki — mindenesetre érdemes, mert különben nem ragaszkodnék hozzá — szállitani a román vagy jugoszláv mezőgazdasági terményeket, mert hiszen ha ő ' nem szállitja, akkor azok más utón fognak menni, tehát elesik ettől a szállítástól, akkor ugyanazt a kedvezményt, amelyet megad az idegeneknek, adja meg a mi mezőgazdaságunknak is. Ha az idegen államok terményei másfelé mehetnek és nincsenek a Magyar ÁUamvasutakra szorulva, az nem ok arra, hogy a mi mezőgazdaságunkat, amely rá van szorulva, mert máskép nem tud kijutni, kihasználjuk. T. Képviselőház! A földmivelésügyi minister ur bejelentette, hogy a viziberuházási törvényjavaslatot rövidesen a törvényhozás elé fogja hozni. E törvényjavaslat azonban csak az állami kezelés alatt álló folyókra vonatkozik, mint a Duna, Tisza, Kőrösök, Balaton, Sió, de nem vonatkozhatik az állami kezelés alatt nem álló folyókra, amely folyóknak és mellékpatakjaiknak völgyei ma Magyorország termelési területének nagy részét képezik. Példáiul a Sajói, Hernád, Boldva, Zagyva, Tárna, Rába, Lajta folyók igen sok bajt okoznak az országnak. Bocsánatot kérek, hogy bizonyos mértékben kénytelen vagyok múlt évi panaszomat ismételni, mert ma a helyzet még roszszabb, mint a múlt évben. Az 1914 : XXXVIII. te, kimondja, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók kártételei ellen teljesítendő munkálatok támogatására az 1914/15. költségvetési évtől kezdődőleg 20 éven keresztül 3 millió koronát engedélyez az érdekelteknek segély- és kamatmentes kölcsönkópen. Az ilyen munkálatok a háború alatt teljesen szüneteltek, s az után is a költségvetésekbe erre a célra évenként felvett összegek meg sem közelitették a szándékolt támogatás mértékét. így e téren alig történt valami. Pedig ezek a folyók — amint emlitém •— az utóbbi években évente többször is kiáradtak és elárasztották a völgyeket. Ami megnehezíti a helyzetet, az az, hogy ezeken a vidékeken jó földek tulajdonképen csak a völgyekben vannak, mert a domboldalak igen silány termőképességüek. Ennek az a következménye, hogy elég egy zápor, vagy egy hetes eső, és egész vidéknek termését elviszi a viz. Amint Pozsogár t. képviselőtársam is rámutatott arra, ami megmarad, amit a víz meghagy, az sem ér semmit, mert hiszen az iszapos széna és a sánkos legelő csak a mételykornak melegágya, amit tehát meghagy a viz, azt elviszi a métely. A múlt esztendőben már igen lényeges lépések történtek a kormány részéről abban az irányban, hogy ezeken a bajokon segítsen, s ezekért a lépésekért az érdekelt vidékek a legnagyobb köszönettel és hálával tartoznak, mert a költségvetésbe felvett összegen kivül a beruházásoknál nagy összegek vétettek fel erre a célra és ebben az évben is ugyanez történt. Ez elég is lenne, ha a mulasztásokat nem kellene pótolni, mert minden elmulasztott év 3—4-szeres kárt csinál; 3—4-szeres összegbe kerül később ugyanazoknak a javításoknak az elvégzése, amelyeket ma egyszeres összegért meg lehetne csinálni. Mert a partokat senki sem ápolja, azok szaggatottak, a medrek be vannak iszapolva, a legelők tele vannak vízmosással, az erdők ki vannak irtva és a hegyekről lerohanó vizet semmi többé fel nem tartja

% Ezért az az összeg, amely az idén fel van véve a költségvetésbe és a beruházásoknál, ha máskor elég is volna, ma korántsem elég"; ezért bátor vagyok kérni a t. kormányt, hogy azt az összeget vegye föl a költségvetésbe, amelyet 1914-ben kontempláltak. Ezért indítványozom (olvassa): »Utasítsa a Ház a földmivelésügyi kormányt, hogy az 1914 : XXXVIII. tcikket teljes egészében sürgősen hajtsa végre, hogy a költségvetésbe ez évben e címen felvett 26.000 pengő helyett a törvényben megszabott összeget vegye fel.« A múlt év őszén bátor voltam a földmivelésügyi minister úrhoz interpellációt intézni az állati járványos betegségek elleni védekezésre szükséges oltóanyagok árával és forgalombahozatalával űzött visszaélések tárgyában. Rámutattam, akkor ezen cikkek drágaságára és rámutattam arra, hogy ezeknek forgalomban ozatalánál milyen immorális jutalékrendszer divik. A minister ur válaszában megerősitette állításaimat, többek között a következőket mondván (olvassa): »A lépfene elleni oltóanyagoknak az állami intézetek 3250, s a magánintézetek 4250 koronás árával szemben Németországban a lépfene elleni oltóanyagoknak hasonló 0-2 köbcentiméteres adagolás mellett 2040 korona az ára, Jugoszláviában ugyancsak ilyen adagolás mellett 1004 korona; a sertésorbánc elleni oltóanyag állami szérumtelep 1825, illetőleg a magánintézetek 2500 koronás árával szemben, Németországban 680 korona, Jugoszláviában pedig 1250 korona.« Más helyen pedig ezt mondotta (olvassa): »Nemcsak a citált 1905. évi rendelet volt,