Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

âÔ2 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1Ù28 április 27-én, pénteken. elégi — Forster Elek: Meg reggelit, meg ebé­det! — Esztergályos János: Krumpli levest! — Forster Elek: Igen sok gyári munkás nem ól ugy, mint a mezőgazdasági munkások!) A. mezőgazdasági munkabérek megállapi-< tása igen nehézkes. Az. 1923: XXV. te. intéz­kedik arról, liogy a mezőgazdasági munkások­nak a minister úrhoz kell folyamodniuk és a minister ur megkeresi a földmiveskamarát, hogy tegyen javaslatot és ennek alapján törté­nik a bérek megállapitása. Az előttem szólott^ képviselőtársam emii­tette, hogy milyen nehéz a már megkötött szer­ződés alapján a bér behajtása. De ^ minimális bérek megállapitása is milyen nehézségekbe ütközik! Először: a munkások abba alig foly­hatnak be. (Forster Elek: Hogyne!) Bocsána­tot kérek, én elhiszem, hogy az» urak azt mond­ják, hogy igen, mi azonban tudjuk gyakorlat­ból, hogy ahol a munkás nem tud szervezetten fellépni, ott nincs semmi súlya a szavának (Forster Elek: Dehogy!) és ha a mezőgazda­sági munkások akár keresztényszocialista, akár szociáldemokrata alapon akarnak szer­vezkedni és igy együttesen eljárni az ügyeik­ben, nekik ezt nem engedik meg; még a keresz­tényszocialistáknak sem adják meg erre a jo­got, ha ezt komolyan veszik, mert ugyanazt a jogot, amelyet t az ipari munkásoknak meg­adnak, nem adják meg a mezőgazdasági mun­káisoknak. Rá fogok térni, hogy e tekintetben mi­lyen nagy megkülönböztetést tesznek és hogy a gyakorlatban ez igy van; rá fogok térni arra, hogy minden bajnak ez az oka. Mezőgaz­daságunk termelése jobb és tökéletesebb volna akkor, ha mezőgazdasági munkások életszín­vonala emelkednék, mert nem igaz, hogy ezt nem lehet kihozni, elérni. Dehogy nem! Miért lehet más országokban elérni? Nálunk is meg­vannak ugyanazok a feltételek, csak be kell hozzá rendezkedni. De ha nincs hajtóerő, amely ezt el akarja érni, amely erre kényszeríti a mezőgazdasági termelést, akkor ezt sohasem lehet megcsinálni. Az iparban megvan a ver­seny, mert ha nem csinálják meg nálunk, meg­csinálják külföldön. Ellenben itt a mezőgazda­ságban ragaszkodnak azokhoz a régi termelési formákhoz, amelyek között az ott születendő népesség elhelyezkedni, megélni nem tud; ez a mezőgazdaságnak a szociális baja. (Forster Elek: A kommün alatt megmutatták a termelő­biztosok!) Kérem, ne méltóztassék a forrada­lomról beszélni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Ne a forradalomról beszél­jünk, mert a forradalom nem érv, hanem be­széljünk arról, hogyan kerüljünk el még egy forradalmat és hogyan szüntessük meg a. szo­ciális bajt, mert csak ugy kerülünk el ujabb megrázkódtatásokat, ha a szociális bajok orvos­lásáról gondoskodunk. Nagyon helyesen muta­tott rá az előadó ur arra a bizonyos villám­hárítóra, amikor Bismarckra hivatkozott, ab­ban a tekintetben, hogy a fennálló rendnek villámhárítóról kell gondoskodnia, az az olaj­csepp, amelyet hangoztatnak, jelent valamit, jelent tényleg a szociális bajok szempontjából némi javulást, és jelenti a dolgok enyhébb, normális és parlamentáris keretek között való lefolyását. Én csak arra mutatok rá, ami fel­adatom és kötelességem, hangoztatom azt a szempontot, amelyhez értek, amelyet tanul­mányoztam, és rámutatok itt annak a népes­ségnek sorsára, amelyhez a legközelebb állok. T. Ház! Itt fekszik előttem egy írás. A föld­mivelésügyi ministerium az ozoraiak kérését el­utasította azzal, hogy a kérelem nincs kellőleg megindokolva. Nem akarom itt felolvasni ezt a kérelmet, amelyben elpanaszolják nemcsak a mun­kások, hanem kisgazdák, kisbirtokosok is a mi­nister urnák, hogy az ottani kisbirtokosok rá van­nak szorulva arra, hogy napszámba menjenek. Hiszen a nagybirtokok mellett ez még jó is, mert olcsóbb is, szeretik ezt az urak, természetes dolog! (Csontos Imre : Rá van szorulva a kis­gazda, kedvesem!) Azt tudom, hogy rá van szo­rulva; nagyon jól ismerem a dolgot, tudom, hogy rá van szorulva és az uradalmak mellett min­denhol vannak kisgazdák, sőt akad százholdas kis­gazda is a nagybirtok körül, aki erre előbb-utóbb rászorul, mert hiszen kisgazdáknál ritkán fordul elő, hogy a 100 holdas birtok soká egy darabban marad meg, hanem az is elaprózódik az évek fo­lyamán és amikor igy több család alakul, ezek az emberek kénytelenek napszámba menni. Ez természetes dolog. (Forster Elek: Nem szégyen, ha neki hasznos! — Gyöinörey Sándor : Nem szé­gyen, ha napszámba megy! — Csontos Imre: Én is voltam 20 esztendős koromban!) A minister ur elutasította azzal, hogy jobban indokolják meg. (Zaj.) Egészen helytelen, hogy valami bővebb, olyan statisztikaszerü igazolást kérnek a földmunkások­tól, azoktól a szegény embrektöl, akiknek termé­szetesen egy kérvény megszerkesztése is nehézsé­gekbe ütközik, és még inkább nehézségekbe ütkö­zik az, hogy ők statisztikai anyaggal indokolják és támasszák alá kérésüket. A földmivelésügyi ministeriumnak tehát itt ezen a területen valóban messzebb kellene menni. Az előttem szólott t. képviselő ur utalt a jogvédő irodára. A földmivelésügyi minister ur kimutatja, hogy tízezrével fordulnak a jogvédő irodáhez. Ebből a tényből látszik, hogy a gazdák, az uradalmak mennyire nem respektálják a már megkötött szerződéseket sem, de hogy mi képen intéződnek el ezek az ügyek, vájjon a munkásság ja­vára, előnyére végzi-e munkájátez a jogvédő iroda, errőla földmivelésügyi ministerium jelentést mind­ezideig nem adott ki. Pedig fontos volna, külö­nösképen szociális szempontból nagyon fontos volna, hogy lássuk azt, hogy a földmivelésügyi ministerium által fentartott jogvédő irodameny­nyit használ és dolgozik a munkásosztály javára. Én nem hivatkozom példákra, bár hivatkozhat­nám, csak utalok arra, amit az előttem szóló t. képviselőtársam mondott, aki mint ügyvéd, ugy látszik, foglalkozik ezzel a kérdéssel, tehát praxis­ból ismeri azt. Elmondotta, hogy milyen igazság­talanságok történnek a szerződések végrehajtása körül, hogy milyen igazságtalanul bánn alí egyes birtokosok a megkötött szerződéssel. (Mozgás a balközépen,) Ez mindig előfordul nemcsak a gaz­dáknál, hanem az ipari kapitalistáknál is, hogy a szerződést kihasználják. {Zaj. — Elnök csenget.) Én mint csak tényre utalok erre Ezért gon­dolom, hogy a földmivelésügyi minister urnák erre igen nagy súlyt kellene fektetni és nyilvá­nosságra kellene hozni azt, hány esetten nyertek a sérelmezett munkások ezen a jogvédő irodán keresztül jogorvoslást, hány esetben érték el sérel­meik orvoslását. (Mayer János földmivelésügyi minister : Ahányszor igazolták !) A legnagyobb baj — amint emiitettem — az, hogy ezek a földmunkások nem szervezkedhetnek, hogy lapot sem adhatnak ki, hogy legális szerve­zetüket a hatóságok üldözik. Valóságos szivfacsaró látvány, amikor vidéken jár az ember és látja, hogy egy ilyen földmunkás-szervezetet, amelynek törvényesen jóváhagyott alapszabályai vannak, hogyan zaklatnak. Aki ezt nem látta, el sem hiszi. A belügyminister ur nem hiszi el, de szeretném, ha inkognitóban elmenne és megnézné, hogy a detektivek mennyire zaklatják, üldözik és

Next

/
Thumbnails
Contents