Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. 37Ô skáláját jelenti a munkáSTa nézve. (Ugy van! Ugy van!) A késedelem oka szerintem a szervezetben van, mert a nép által nag-yon találóan szovjet­biróságnak elnevezett társasintézmélny nehéz­kes, mert nem hivhátó össze akármikor, tekin­tettel arra, hogy egyszer a munkiaadó, más­szor a munkások képviselője nem ér rá. De erre az intézményre, szerintem — amely csak felesleges költség-eket okoz — nincs is szükség. A szolgabíró vagy főszolgabíró mellett működő ülnökök legtöbbször csak az unatkozó benevo­lus auditorok szerepét töltik be s a felelősség általában a szolgabiróra hárul, aki — meg va­gyok róla győződve — ha egyedül járhatna el, több g-ondot fordítana, jobb meggondolással hozná a határozatot. (Esztergályos János: Ahová szolgabíró lép, hét évig nem nő fü! — Zaj a jobboldalon.) De ezeknek az ügyeknek természete sem olyan, hogy itt egy egész taná­csot kellene foglalkoztatni miattuk, mert ezek­nek az ügyeknek az elintézésénél nem annyira a szigorú jog', hanem a természetes ész, és a sziv kell, hogy játssza a főszerepet. Köztudo­mású, hogy a közigazgatási 'hatóság-oknak kö;­telességévé van téve a munkásügyek soron­kivüli elintézése, minthogy azonban :a gyakor­latban ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy ennek a rendeletnek a legszigorúbban érvényt^ sze­rezni méltóztassék, sőt tovább menve, méltóz­tassák utasitani a (közigazgatási hatóiságokat, hogy a panaszok beadásától számított 15 nap alatt minden esetben tüzzélkí ki a tárgyaláso­kat és az eljárást legkésőbb a panaszok beadá sától számított három hónap alatt fejezzék be. (Élénk helyeslés. — Simon András: Az is hosszú idő! Harminc nap alatt! — Pintér László: Harminc nap alatt be lehet fejezni! — Ugy van! Ugy van!) A törvényhozásnak is, akkor, amikor ezeknek az ügyeknek elintézését a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta, az volt az intenciója, hogy ezelki soronkivüt és haladéktalanul nyerjenek elintézést. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a köz­igazgatási hatóságok késedelmessége folytán a munkások hónapok, sőt évek multán jutnak csak megszolgált követelésükhöz, mig hogyha ezeknek az ügyeknek elintézése a kir. bíróságok hatáskörébe tartoznék, ugy sokkal előbb jutná­nak követelésükhöz. Kedvezőtlenebb helyzet­ben van tehát az a munkás, aki a törvény által előirt alakszerű szerződés mellett lép munkába, mint az, aki alakszerű szerződés nélküli köve­telését a rendes bíróságnál kénytelen érvénye­síteni. A jogszolgáltatás egyöntetűségének biztosí­tása céljából szükségesnek tartanám, hogy a földmivelésügyi ministerium által kiadott elvi jelentőségű határozatok és döntések esetről­esetre közzététessenek az alsóbbfoku közigaz­gatási hatóság számára, akár a Földmivelési Értesítőben, akár pedig más hivatalos lapban. Nem egy, hanem több esetet tudok felso­rolni, hogy a legegyszerűbb kérdésekben is el­lentétes álláspontot foglalnak el az alsófoku hatóságok, mint a földmivelésügyi ministerium elvi álláspontja. Itt van egy példa. Annak a ki­fejlődött és kijegecesedett joggyakorlatnak el­lenére, hogy a megszolgált munkabér nem esik a kártérítés fogalma alá s hogy az összegre való tekintet nélkül a közigazgatási hatóság­nál érvényesíthető, akadnak elsőfokú hatósá­gok, sőt még másodfokú hatóságok is, amelyek szórói-szóra azt mondják (olvassa): »így kellett határoznom és a munkásokat követelésükkel a rendes bírósághoz utasítanom, mert a gazda­sági munkák teljesítésére leszerződött munká­sok száz aranykoronát meghaladó követelései­nek megítélésére a járás főszolgabírójának ille­tékessége az 1898 : II. te. 72. §-a alapján nin­csen.« A földmivelésügyi ministeriumnak kellett ráolvasni a jogszabálysértést az alsófoku ható­ságokra és utasitani őket. hogy járjanak el érdemlegesen, mert akkor, ha megszolgált mun­kabérről vagy cselédbérről van szó, ennek a megszolgált munkabérnek vagy cselédbérnek érvényesítése összegre való tekintet nélkül a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, annyival is inkább, mert ezek a munkások alakszerű szerződés alapján léptek fel égi érvé­nyesítették követelésüket. A jogsérelem tehát orvosoltatott a földmi­velésügyi ministerium által, azonban, mig ez az orvoslás megtörtént, addig épen egy esztendő telt el s az a 32 munkás egy éven keresztül várta megszolgált keresményének kiadását. Az ilyen eseteknek szórványosan való előfordulása is nagyban veszélyezteti a jogbiztonságot, de ez a kisebbik baj, hanem veszélyezteti nagyon sok kisexisztencia megélhetését, aminek pedig káros hatásai kiszámíthatatlanok. A földmivelésügyi ministerium által ki­adott 2000/1898. F. M. számú s jelenleg- is még érvényben lévő eljárási szabályzatnak van egy pontja, nevezetesen az illetékességre vo­natkozó pontja, amely nagyban megneheziti a munkások követeléseinek érvényesítését, sőt némelykor illuzóriussá teszi. Ez a szakasz, a 165. § a következőképen rendelkezik (ol­vassa): »Azon vitás ügyekben, amelyek kihá­gási üg-gyel kapcsolatban nincsenek, vagy amelyekben a panaszos a magáninditvány megtételéről lemondva, követelését nem a ki­hágási eljárás során kivánja érvényesiteni, az a hatóság illetékes, amelynek hatósága terüle­tén a szerződés teljesíttetik vagy teljesítendő volt.« A most felolvasott szakasz szerint tehát a munka teljesítésének helye szerint igazodik a hatóságok illetékessége. Nagyon sokszor meg­esik, amint épen egyik t. képviselőtársam mon­dotta, hogy olyan helyeken kell neki megindí­tani az eljárást, ahol ennek a munkás jogvédő irodának kiépített szervezete nincs. Ilyenkor ez a munkás rákényszerül arra, hogy tőle tá­voli helyekre utazgassák a panasz megtétele, majd később a tárgyalások ellátása végett, tehát még pénzt és időt kell áldoznia, csak azért, hogy hozzájuthasson követeléséhez. Az eljárási szabályzatnak az illetékességre vonatkozó része szerintem oda volna módosí­tandó, hogy az eljárás lefolytatására nemcsak a munka teljesitési helye szerinti, hanem a szerződött műnk ástok többségének lakhelye szerinti hatóság is illetékes legyen. Nemcsak az ipari illetékességet értem, mert hiszen az 1898 : II. te. 6. §-a azt mondja, hogy a munkásszerződések megkötésére és irásba foglalására ugyanezek a hatóságok, te­hát a munka teljesitési lielye szerinti és a munkások többségének lakóhelye szerinti ható­ságok illetékesek. Igazságos volna tehát, hogy adjuk meg a gazdaságilag gyengébb félnek ugyanazt a jogot, mint amilyen jogot a gazda­ságilag erősebb fél élvez a kizárólagos illeté­kességgel. A mezőgazdasági munkástoborzók fokozot­tabb ellenőrzésére hívom fel az igen t. minis­ter ur figyelmét. (Mayer János földmivelés» ügyi minister: Most szabályoztuk ezt!) Sajna, még mindig vannak lelketlen kufárok, akik visszaélve a nép tudatlanságával és jóhiszemű-

Next

/
Thumbnails
Contents