Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
372 Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 27-én, pénteken. legjobban nyomják és Magyarországon fogyasztási válságot idéznek elő.« Ezért voltam bátor hangsúlyozni igénytelen felszólalásom elején, hogy a felállítandó általános gazdasági programmnak a termelés minden ágára, tehát ugy az iparra, mint a kereskedelemre is, ki kell terjeszkednie. Igénytelen felszólalásomban többször hangoztatott átfogó gazdasági programmnak, szolgálata gazdasági igazgatásunktól nagyarányú aktivitást követel. Széleskörű s előrelátó munkára van szükség ahhoz,, hogy a helyi igazgatás ezeket a feladatokat a helyszínén pontosan el tudja végezni. Csak két példát akarok felhozni. Ahhoz* hogy a termelők gabonáját exportképessé tegyük sa külföldi piacnak nagy tömegekben megfelelő mennyiséget tudjunk exportálni, rendelkezésére bocsátani, nagyobb szabású vetőmagcsereakcióra lesz szükség. Hogy pedig egy termelő vidéknek a gyümöleskivitelben való szerepét tudjuk biztosítani, ahhoz szükséges lesz, hogy felhagyva a községi faiskolák rendszerével, nagyobbméretü és sokkal rigorózusabb szempontok szerint vezetett járási gyümölcsfaiskolákat állítsunk fel. amelyek termeivényét a lehető legkiterjedtebben adjuk át a közönségnek. Minden helyi közigazgatásunk részéről nagyobbarányu feladatok megoldását és jelentékeny 1 eleményességet tételez fel, s próbára teszi a közigazgatás szervezőképességét is. A bürokrácia pedig nem nagyon invenciózus, a gazdasági közigazgatás nem tür merev centralizációt., nem tűri a végrehajtás helye és a koncentrikusan elhelyezett végrehajtószerv közötti távolságot. Az állandó helyszíni munka ez, — egy évtizedekre előrelátó céltudatos* nemzetgazdasági teremtő munka szolgálatában. Nem aktává tett ministeriumi rendelkezéseknek jó vagy rossz végrehajtására!, hanem, faluról-falura haladó, tervszerű tevékenység, melyhez a központi kormányzat legfeljebb az iniciativát és az országos koncepcióba való beillesztés^ lehetőségét, az eredményes cselekvés kulcsát azonban ai helyi kapcsolat adja meg és pedig annál hatékonyabban,- minél inkább alapul a helyi viszonyok ismeretén. (Ugy van! a jobbóldalon.) Minél hamarább rá jövünk alrra. hogy tévesirányt vett közigazgatási jogfejlődésünk akkor, amikor a vármegye hatalmi jogát és beavatkozási területét megnyirbálva, mindinkább töbib és több állami közigazgatási szervezetet állított fel, egyrészt helyet adva a bürokrácia fejlődésének, másrészt helyet adva annak, hogy a parallel működő szervek között a 'kiellő kooperáció feltételei ne legyenek meg; minél hamarább rájövünk arra, hogy különö,sen a gazdasági közigazgatásban a vármegyének vissza kell adni az őt megillető szerepet, (Élénk helyeslés a Jobboldalon.) az állami közigazgatási intézményeket pedig olyan szorosan kell közvetlen szervezeti kapcsolatba hozni a vármegyével, hogy az egész gazdasági közigazgatás tulajdonképen a vármegye és a gazdasági szakemberek együttes működésén nyugodjon. Keaszummál va az elmondottakat, ismétlem : az a meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaságnaík' mostani válságos helyzetéből való kiemelése csak egy általános, a gazdasági élet egész területére kiterjedő részletes gazdasáigi Programm felállításával, valamint ennek a programmnak következetes végrehajtásával érhető el. Minthogy pedig a, magyar gazdasági élet szituációját jó hosszú időre a magyar mezőgazdasági termelés feleslegének exportja és a kiviteli célokhoz igazodó megújhodó mezőgazdasá^gi termelés dlönti el, elodázhatatlan szükség van arra, hogy a másik !két termelési ág is siessen a magyar mezőgazdaság szolgálatára, amit egyébként a mezőgazdaság az általa vállalt nagyarányú terhek ellenértékeképen joggal meg is érdemel. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) De szükség van arra is, hogy gazdasági kormányzatunk a szállítási forgalmi eszközöktől kezdve végig, a pénzügyi politikán át a kérdés szolgálatálba állítsa be a közigazgatási apparátusból mindazt, amit e célra beállítani lehet, hogy a magyar mezőgazdaságnak: a külföldi piacon való minél szélesebb körű érvényesülését elérhessük. Ha a régi Magyarország nem riadt vissza attól, hogy fejlődő iparát szubvenciókkal is fejlessze, amely, szubvencióik jelentős anyagi áldozatokkal jártak, most sem szabad visszariadni attól, hogy a kritikus helyzetben levő mezőgazdaságot az államhatalom az egész vonalon jelentékeny támogatásban részesítse. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Épen ezért, amilyen sajnálattal latom» hogy a földmivelésügyi tárca költségvetéséből kimarad az a rendelkezés, amely a mezőgazdasági export szervezésére vonatkozó anyagi feltételeket bocsátj a a tárca rendelkezésére, épolyan örömmel kel látnom és üdvözölnöm azokat a bevezető intézkedéseket, amelyeket a földmivelésügyi minister ur a magyar export nagyarányú kifejlesztése és kibontakozása érdekében máris megtett és különösen őszinte örömmel kell üdvözölnünk a ministerelnök urnák ama elhatározását, hogy az összes termelési r tényezők harmonikus együttműködése érdekében gazdasági tanács felállítását tartotta szükségesnek. A költségvetést (elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Peyer Károly! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását fel kívánom használni arra, hogy pár konkrét kérdést tegyek szóvá. Nem kívánok azokkal az általános^ szempontokkal foglalkozni, amelyeket itt részben az előadó ur, részben pedig a felszólalók már szóvátettek, hiszen mindegyikük beszédéből kicsendül az a szomorú helyzet, amelyben ma a mezőgazdaság van. Nem tudom helyes-e burkolni attól a helyzettől való félelmet, amelybe a mezőgazdaság pár éven belül került. Az orvoslás tekintetében természetesen eltérőek a vélemények. Én az orvoslást nem abban látom, amiben talán a kormány és a többségi párt látja. Én az orvoslás egyik feltételét abban látom, hogy Magyarországon helyes birtokpolitikát kell űzni, megfelelő földbirtokreformot kell csinálni, megfelelően kell támogatni azokat, akiket földhöz juttatnak. Csak ezzel a politikával és csak ezzel a helyes földbirtokreformmal várható Magyarország mezőgazdaságának fellendülése. Meddő és hiábavaló kísérlet volna, ha mi arra vállalkoznánk, hogy az amerikai, kanadai és brazíliai nagy búzatermő területekkel fel akarjuk venni a versenyt. Magyarország mezőgazdasága sohasem jut abba a helyzetbe, hogy búzatermésben felvegye ezekkel a területekkel
