Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

. Az országgyűlés képviselőházának 160. amelyekről a tervezőnek ab ovo kell tudnia, hogy Budapest székesfőváros területén nem vihetők keresztül, elimináltassanak. Mert ha ezek elimináltattak, akkor világossá válik az a helyzet, hogy az én általam itt múlt interpellációmban proponált pályakihelyezési költsége megoldás költsége 16 millió pengő, a lesüllyesztéses megoldás költsége ugyancsak 16 millió ós az emeléses megoldásé pedig 22 és félmillió pengő. Ebben az összehasonlitásban már egészen más konklúzióra fogunk jutni, mint amilyenre ez az elaborátum jut a maga részéről. Egyébként a rovatot tisztelettel elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Ház! Nem kívánok belemenni ennek az egész kérdésnek érdemleges tárgyalásába. Én csak azt láttam, hogy itt a tulajdonképeni érdekek mellett, a sorompók eltávolítása mellett még mindeféle más érdek is érvényesül, — telekspekuláció stb. — ami most már érthetővé teszi előtem, miért tartott 30 évig, amíg egyáltalában foglalkozni kezdek ezzel a kérdéssel. Én tudom, hogy ehhez a kérdéshez nagyon nehéz hozányulni, mert mindig épen ezeknek az érdekeknek kiküszöbölése a legnehezebb. Épen ezért én ezt az elaborátumot a Középitési Tanácsnak adtam ki, amely olyan tanácsadó szerve a kereskedelemügyi ministernek, amelynél mégis lehet arra számítani, hogy ott a legkülönbözőbb felfogások is^ érvényre juthatnak és a tervek objektiv elbirálásra találnak. (Petrovácz Gyula: Helyes!) Ez az az ut, amelyet választottam és várom, azokat a javaslatokat, amelyeket majd ez a testület megtesz, mert ma itt erről vagy arról a megoldásról beszélni teljesen lehetetlen. (Petrovácz Gyula: Helyes!') Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. rovat meg nem támadtatván, megszavaztatik. Következik a 3. rovat. Esztergályos János jegyző (olvassa): 3. rovat. Útépítési és fentartási gépek és felszerelések beszerzésére és az uti gépjavító telep céljaira 200.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Esztergályos János jegyző (olvassa): 4. rovat. Egyes államépitészeti hivatalok végleges elhelyezésére 90.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Esztergályos János jegyző (olvassa): 5. rovat. Meglévő állami kőbányák berendezésének kiegészitésére 90.000 P. Kócsán Károly! Kócsán Károly: T. Ház! A kereskedelemügyi ministerium a múlt évi 48.000 pengőt ez évben 90.000 pengőre emeli fel, amely összegből a meglevő állami kőbányák berendezését akarja kiegészíteni. A következő rovat, 1,350.000 pengőről szól, amely összeget kiépítetlen utak kiépítéséire akarja a kormány fordítani. Ezekből az összegeikből, de a ma itt elhangzott öszszes felszólalásokból is és abból a munkából, amelyet a kereskedelemügyi kormány végez tet, látjuk, hogy nagyszabású útépítési akció folyik. Ezeknek az útépítéseknek anyaga pedig az a kő, amelyet a hazai kőbányák termelnek. Tudomásom szerint két kőbánya van az állam kezelésében, a többi pedig magánvállalkozóké és magántulajdonosoké. Akik ennek a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 339 fellendülő iparnak belső életével, főleg a munkásság helyzetével foglalkoznak, azt látják, hogy ebben az iparágban renttentő szomorú állapotok vannak. Különösen a magánkezelésben levő kőbányák munkásainak helyzete igen sötét, nehéz, majdnem kétségbeejtő. Ennek illusztrálásaira csak néhány megjegyzésti legyen szabad tennem. A mai körülmények között 1-80—5 pengő között mozognak a munkabérek. Ezt azonban csak 12—14 órai megfeszített munkával tudják a munkások megkeresni. Mivel a munikások a bányák környékén levő falvakban laknak, hogy ezt a munkaidőt a bányákban tölthessék, a hajnali óráktól a) késői éjszakáig fenn kell lenniök és megfeszített erővel dolgozniuk, úgyhogy pihenésre és az elfogyasztott munkaerő visszaszerzésére alig marad idejük. Ha méltóztatnak megnézni külső formájúikban ezeket ,a munkásokat, bizony kétségbeesik az ember a magyar nép jövője felett. De ezeknél a vállalatoknál egyéb kifogásolni való dolgok is vannak. így például amikor szerződést kötnek a munkásokkal, a szerződésben kikötik, hogy a keresetnek 10— 15—20 százalékát visszatartja a vállalat és ha időközben a munkás tűrhetetlen helyezete miatt ott hagyja a munkát vagy a munkaadó felmond, akkor ezek a levont percentek a munkaadó birtokában maradnak. E szerződések következtében' tehát jogosan megkeresett öszszegtől esnek el a munkások. Ezek a bányák gyermekmunkásokat is foglalkoztatnak, és az én hiteles információm szerint, — amelyet nincs okom kétségbe vonni,, s amelynek valóságáról meg vagyok győződve, — a^ gyermekeket, amikor az iparfelügyelő ott véletlenül látogatást tesz, szépen eltüntetik és igynem konstatálhatja, hogy a törvénnyel viszszaélnek. A bánásmódról nem is lehet beszélni. Rengeteg dolgot lehet felhozni arra vonatkozólag, hogy a munkásokkal hogyan bánnak. De itt van ennek az iparnak az nagyfokú veszélyessége. És itt a veszélyesség megelőzésére szükséges védőkészülékeket sem lehet nagyon beállítani. Az első és legnagyobb veszélyesség az, hogy alig van képzett lőmesterünk, már pedig a kövek robbantásához szakképzett lőmesterekre volna szükség. Felfogadnak olyanokat, akiknek némi kis gyakorlatuk van. de még nem bírnak olyan szakképzettséggel, amely biztosítaná az üzemi veszélytelenségét. Ennek következtében az elmúlt év statisztikája szerint minden két hétre egy haláleset esik. A kőbányászás veszélyessége következtében továbbá igen sok a félszemű és vak ember. Hogy milyen állapotok uralkodnak és mik fordulhatnak elő, ezt legjobban igazolja az a groteszk eset, amely élénken rávilágít az ottani bánásmódra. Az egyik kőfeitő munkás, aki kötélen leereszkedve a követ fejtette, amikor észrevette, hogy egy nagy tömeg kő megmozdul, amely életét veszélyezteti, bicskájával a köteleit elvágta, és igy megmenekült a veszélytől, a társaság azonban azért, mert a kötelet elvágta, őt 10 pengővel büntette meg. (Szilágyi Lajos: Hallatlan !) Ezeket az eseteket a minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlom. Ezek a, kőbányák., amelyek az állam utainak az építéséhez szállítják a köveket — és a vármegye, a község és főleg az állam az, amely a megrendelők sorában van —, azt hiszem;, elég tisztességes árat is kalkulálnak a szállítandó kőért. Ezekbe az árakba, hogy azok nagyságát elfogadtassák, bizonyára a munkabéreket is 48