Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Az országgyűlés képviselőházának 160 lyozza, hogy egy iparág nyugodtan űzhesse iparát, (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, ne hagyja hónapokig feküdni ezt a kérdést, mert elposványosodik s a bajok annál nagyobbak, annál siííyosabbak lesznek. Később annál nehezebben lehet majd a kérdést megoldani. A minister ur ügyeimét fel akarom még hivni az épitkezési törvényre. Van egy iparág, amelyet 40 esztendeig csak rendeletekkel szabályoztak, egy foglalkozás, amelyet máról-holnapra eltoltak jobbra, balra, ahol sok ezer és ezer embernek adtak kenyeret. Ha máról-holnapra egy ministeri rendelettel, a foglalkozások elhatárolásával nagyobb befolyást gyakoroltak volna az egyes képviseletekre, akkor egyszerre megváltozott volna a helyzet, a mai helyzetet azonban nem szabad tovább tűrni. Ha minden iparágat rendeztünk, akkor az építőipart is rendeznünk kell. Megegyeztek már az érdekképviseletek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy!) 40esztendeje... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Negyven esztendeje veszekszenek!) Negyven esztendeje folytonos küzdelmben állnak a különböző iparágak, de azt hiszem, a kormányzatnak kell annyi bölcsességgel rendelkeznie, hogy a veszekedő felek közé odaálljon és igazságot tudjon teremteni. (Jánossy Gábor: Bölcsesség van, de igazság nincs!) Én ugy hiszem, hogy a minister ur képes lesz a két érdekeltség között megakadályozni a harcot és a veszekedéseknek elejét venni. Különösen most van erre szükség, amikor az épitkezések fellendülése előtt állunk, amikor a lakástermelés óriási módon indult meg, — amikor tehát ezek a bajok egyre súlyosabbak és súlyosabbak lesznek. Arra kérem, a minister urat, hogy ezekben a kérdésekben, — mivel az érdeképviseletek megegyeztek — próbálja az egységes álláspontnak megfelelően idehozni az, épitkezési törvényt, mert nem szabad engednünk, hogy ezt a kérdést csupán rendelet szabályozza. Felhivom még a minister ur figyelmét az úgynevezett kontár-rendelet kérdésére is. Minden iparág tele van különbözői bajoknak és panaszoknak tömegével. Eddig a 86 iparág közül 26-nál sikerült nagyon lelkiismeretesen felülvizsgálnom a helyzetet, úgyhogy mondhatom: minden iparágban rendet lehetne teremteni egy egyszerű rendelettel, de nem szabad a kérdést rosszutra engedni, mert az iparosbajoknak javarésze olyan, hogy azokat jólélekkel, lelkiismeretességgel és szorgalommal máról-holnapra el lehet tüntetni. Itt van a cipészipar kérdése. Minden iparban csak az egész-munkát alkotó munkásoknak, tanoncoknak és segédeknek adják meg a felszabadítást, az iparengedélyt, az iparjogositványt, de a cipésziparban megtörténik az, hogy a felsőrészkészitő iparral foglalkozóknak is kiadják az engedélyt, akik pedig a cipőnek csak e^y részét készítik, tehát csak félgyártmányokat, A felsőrészkészitőknél csupa fiatalemberek vannak, mert kizárólag gépmunkát végeznek és igy a foglalkoztatottak legnagyobb része egy egész cipő vagy csizma készitésében soha nem is vett részt, ellenben az iparhatóságok a rendelet hibás értelmezése folytán azoknak is kiadják az egész cipésziparra vonatkozó munkakönyvet, akik ilyen részletmunkákat végeznek. Ezekből lesznek a kontárok seregei, mert csak részmunkát végeznek, de mégis bármikor nyithatnak cipészimühelyt, esizuiadiaműhelyt, pedig sem a cipő, sem a csizmakészitést soha nem tanulták, soha egész cipőt, ülése 1928 április 26-án, csütörtököd. àl3 egész csizmát nem láttak. (Jánossy Gábor: Csak a lábukon. — Derültség.) Világos dolog, hogy ezt lehetetlen megengedni, tehát azok számára, akik nem képesek egy egész cipőt vagy csizmát elkészíteni, iparigazolványt a cipész- és csizmaiparra ne adjanak ki. (Gaal Gaston: Hogy a cipőt ki csinálja meg, az is a minister úrhoz tartozik'?) Fel akarom hivni a minister ur figyelmét a kartell-kérdésre is. A kartell-kérdés rendkivül súlyos probléma, (Jánossy Gábor: Darázsfészek!) amellyel az egész világon foglalkoznak és bajlódnak, de a kartellek jogosultsága megvolt és meglesz mindig. Akik a kartellek ellen törnek, nincsenek tisztában azzal, hogy maga a kartell egy természetes ipari fejlődés, (Jánossy Gábor: Senki sem akarja eltörölni, csak megrendszabályozni!) azonban azokat a kartelleket, amelyek visszaéléseket követnek el, meg kell rendszabályozni. A visszaélések ellen a legjobb védekezés az egész világon: a szerződlésekkel ki a nyilvánosság elé! Ezért a legtöbb államban ugy védekeztek a visszaélések ellen, hogy a kartell-szerződéseket be kell mutatni bizonyos biróságnak. A legjobb védekezés: nyiltan bemutatni a szerződéseket és a titkos szerződéseknek nem nyújtani jogvédelmet. Ez igen egyszerű és világos védekezés a kartellekkel szemben. Ezt az első lépést ímes kell tenni, ha rendet akarunk teremteni a magyar kartellkérdésben. A tisztességesen működő kartellek érdeke az,, hogy ez a rendelkezés megtörténják, mert titkos megállapodásokat nem szabadi tűrnünk sem a diplomáciában, sein a gazdasági életben. Azt hiszem, hogyha a minister ur törvényelőkészítő osztálya ebből a szempontból bírálja el a kérdést, akkor nemsokára olyan rendelkezést tud hoizini 'a magyar parlaanenifc elé, amely megnyugvást fog kelteni minden oldalon. Fel akarom hivni a kormány figyelmét arra az általánosan elterjedt nézetre, hogy a kormány nem mer hozzányúlni a kartell-kórdéshez. Ezt a vádat meg kell cáfolni azzal, hogy ezzel a kérdéssel az egész nyilvánosság és a törvényhozás foglalkozik, mert nem szabad megengednünk és tűrnünk a fogyasztóközönség, a kisipar és a gazdaközönség szempontjából, hogy a kartellek százai működjenek azért, hogy néhány vállalatnak busásabb jövedelmet nyújtsanak. (Csontos Imre: Megölik a gazdasági életet! — Jánossy Gábor: Megfojtanak minden életet!) Én becsületes rendelkezést kívánok a kartell-kérdés terén. Bizom benne, hogyha őszinteséggel nyulunk ennek a kérdésnek megoldásához, meg is találjuk a módot. Amint Németországban megtalálták és amint más államok megbirkóztak ezzel a problémával, Magyarország is meg fogja találni a kérdés megoldásának módját. Elnök: Még egy perc áll a képviselő ur rendelkezésére. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Frühwirth Mátyás: Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghisszabbiÏCLSÊII« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbitáshoz hozzájárulnia (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Frühwirt Mátyás: Felhivom a figyelmet a közszállitási szabályzatok reformálására. A közszállitási szabályzatok kimondják, hogy a magyar ipart kell mindenképen támogatni és előnyben részesíteni. Felhivom azonban a minister ur figyelmét arra, hogy vannak hatóságok itt, amelyek nyíltan kiirják, hogy német és egyéb ipari termékeket támogatnak; nyilt