Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Az országgyűlés képviselőházának 160 mert észszerűen és nagyban termelt megfelelő energián emek ,kis veszteséggel eszközlendő országos szétosztását...« Nem akarom folytatni t. Ház, de oda konkludál, hogy a villamosítás céljaira kizárólag és elsősorban olyan szenek használandók fel. amelyekről most beszélni bátor voltam, tudniillik a lignitek. Végső konklúzióként azt mondja, hogy (olvassa): »Oda kell tehát törekednünk, hogy kalóriafogyasztásunk zömét áthelyezzük viszonylagosan jobb minőségű szeneinkről a legsilányabb barnaszén-, lignit- és tőzegtelepeinkre, amelyek észszerű és gazdaságos kihasználása csakis a körzetükben építendő nagy helyközi villamosművek segítségével lehetséges, ellenben a külföldi tüzelőanyagok árának aránylag kismértékben csökkenésével menthetetlenül elvesztik konjunkturális fellendülésük alapját, hacsak nem teszik magukat idejekorán nélkülözhetetlenekké az ország energiával való ellátása szempontjából«. Nem akarom folytatni, de folytathatnám. Mindezek a szakvélemények azt mutatják, t. Ház, hogy az országban elektrifikálásra elsősorban igenis a ligniteket kellene felhasználni ott a helyszinen építendő erőközpontokban. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ahol megvannak az előfeltételei!) Ezzel szemben, ismétlem, a tényleg követett gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek a hatalmas, nagy nemzeti vagyont képező hevesmegyei és borsodmegyei lignittelepeink nem jutnak az őket megillető szerephez. Sehol az országbán, még ott sem, ahol elsősorban volnának er ret predesztinálva: a nagy magyar Alföldön, mint azt már kimutattam. T. Ház! Ezzel a magam részéről elmondottam azokat, amiket e kérdésben elmondani szükségesnek tartottam. Célom az volt, hogy a kereskedelemügyi minister urnák, a Képviselőháznak és az ország közvéleményének figyelmét erre a nagyfontosságú kérdésre felhívjam. Méltóztassék meggyőződve lenini, hogy ennek a jelentősége óriási, egész közgazdaságunk, nemcsak iparunk és kereskedelmünk, ^hanem mezőgazdaságunk szempontjából is. Én utalok itt az angliai példára, ahol a mezőgazdaság energiaszükségletnek 56%-át ily módon elégítik ki. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ipari sűrűség mellett !) Mi — sajnos — nem vagyunk még itt, de a jövő szempontjából mondom. Ismétlem tehát, a célom az volt, hogy a kereskedelemügyi minister urat arra kérjem, hogy ne egy év mulya, hanem a legsürgősebben terjessze ezt a törvényjavaslatot elénk és addig is, amíg ez bekövetkezik, gondoskodjék egy modus vivendiről, hogy a munka e téren is megindulhasson. Hiszen én nagyon jól tudom, hogy az ő működésének, aki mindössze alig másfél éve foglalja el ezt a hivatalát, kézzelfogható eredményei vannak ezen a téren. A Talbot-szerződés és ezzel az Államvasutak elektrinkálásának kérdése azi ő nevéhez fog fűződni. Azt is tudjuk, — nem csinál belőle titkot — hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat már készen van; tud'om, hogy az már a társministeriümokban járja azt a bizonyos kálváriát. De nagyon nagy súlyt helyeznénk rá, hogy ne egy esztendő múlva — mert az másfél esztendőt jelenti, mire megindulhat a munka, — hanem a legsürgősebben terjessze elő ezt a törvényjavaslatot s ne legyen e tekintetben akadály, mert: »Qui cito dat, bis dat«. Egyébként a tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnöik: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 309 Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Teljesen osztom az előttem szólott t. képviselő ur óhajait és azokhoz mindenben csatlakozom. Azokon kivül. amiket ő mondott, én a magam ré; széről a törvényelőkészitésre megszavazandó költségeknél az igen t. kereskedelemügyi minister urat mély tisztelettel arra kérem, hogy a gépjárművek közúti forgalmára vonatkozólag tudomásom szerint már előkészített törvényjavaslatot minél előbb méltóztassék a Ház elé hozni. Köztudomású a gépjárművek elszaporodása, köztudomású, hogy azok a törvényes rendelkezések, azok a ministeri rendelkezések, amelyek a gépjárművekre vonatkoznak, nagyrészt már elavultak. Ha veszem az 1922. évi XII. tcikket, szóval magát az ipartörvényt, azt látom, hogy annak számos szakasza van, amely felett az idők elmultak, amelyek elavultak, amelyek helyett ujabb törvényes szabályozás szükséges. Ha veszem a belügyministerium részéről kiadott és a gépjárművek közúti forgalmára vonatkozó rendeletet, nevezetesen az 57.000/1910. számú belügyministeri rendeletet, azt látom, hogy az teljesen elavult, helyette tehát uj rendelkezések szükségesek. Épen ebből kifolyólag a törvényelőkészitési munkálatoknál kérem és sürgetem ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi előterjesztését. Kétségtelen, hogy szükséges törvény utján szabályozni a közlekedésügyre vonatkozó rendelkezéseket általánosságban is, részletekben is. Kétségtelen, hogy szükséges szabályozni a gépjárművezetőkre vonatkozó eddigi rendelkezéseket lehetőleg törvényhozási utón. Kétségtelen, hogy szabályozni kell az utak használatára jelenleg fennálló rendelkezéseket is és pedig ezt is törvényhozási utón. Azonkivül bizonyos illetékességi kérdések zűrzavarosak ezidőszerint s ezért a hatásköri illetékességeket szabályozni kell és szabályozni kell a gépjárműforgalom ellenőrzését is az egész vonalon, újra, mert hiszen az eddigi rendelkezések nem elegendők. Újra kell szabályozni a törvényben a közhasználatra szolgáló gépkocsivállalatok engedélyezési ügyét — magának a kérvényezésnek és az engedélyezésnek a módját — és újra kell szabályozni az egész gép járműforgalomra vonatkozólag a büntető rendelkezéseket ist, mert azok is teljesen elavultak. Én ennek kapcsán azt kérem a mélyen t. minister úrtól, hogy egyeztesse össze a vasutak érdekeit a gépjárművek érdekeivel akként, amint azt külföldi tapasztalatok már diktálják. Abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy példák állanak előttünk. Nekünk már nem kell kisérleteznünk abbam a tekintetben, hogy miként védjük meg a vasutak érdekeit, mert számos^ példa áll rendelkezésünkre. A külföld már átélte azokat az esztendőket, amelyeknek mi csak most megyünk elébe», tehát az ottani észleleteket és tapasztalatokat fel kell használnunk. Kétségtelenül bebizonyult, hogy a vasút feladata marad a jövőben is a nagyobb távolságra szóló forgalom ellátása, s kétségtelenül bebizonyult, hogy a vasút feladata marad a jövőben is a tömegszállitás. Viszont azonban bebizonyult az is, hogy a gépjármű a vasutat kiszorította és pedig kiszorította a helyi forgalomban. A helyi forgalom ellátása: a gépjármű feladata. Kétségtelen, hogy a gyűjtő- és szétosztó szerep, tehát az utasoknak vagy az áruknak összegyűjtése, az utasoknak vagy az áruknak a szétosztása szintén a gépjárművekre hárul, és kétségtelen az. is, hogy a gyorsteheráruforgalom ellátása szintén a gépjárművek feladata. Ha a külföldi tapasztalatot ezt már kikristályosodva elénk tárják, 44*