Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
r Áz országgyűlés képviselőházának 160 kinek helye van abban a kávéházban. Most ennek a kávéháznak bérét oly horribilisán felemelték, hogy a tulajdonos nem képes tovább a maga üzletét fen tartani. Én itt nyilvánosan szót emelek az ő érdekében és összes üzlettársai érdekében, mert jogos kívánsága a kereskedelemnek és iparnak az, hogyha valaki egy helyen hosszabb ideig működött, a maga munkájával abba az üzletbe bizonyos erkölcsi tőkét helyezett el, azt máról-holnapra kisteigerolni ne lehessen. Nagyon helyes a mozgalom és én felemelem szavamat annak érdekében, hogy — ugy, mint Franciaországban törvény szabályozza ezt a kérdést — kereskedelmi és ipari tulajdon címén a bolthelyiségek védelmét nálunk is méltóztassék .törvény utján szabályozni, hogy azt, aki hosszabb ideig befektette a maga munkáját és tevékenységét egy üzletbe, máról-holnapra onnan kikergetni ne lehessen. Azt hiszem, ez nagyon méltányos kívánság és ezen a ponton felhivom a mélyen t. kereskedelemügyi minister urnák a figyelmét erre a kérdésre is. A másik kérdés, amelyet szóba akarok hozni, a kényszeregyességi kvótának kérdése. Még a háborús idők alatt, 1915-ben alkottak egy törvényt a kényszeregyességi kérdésben, amely a csődök megelőzése végett behozta a kényszeregyességeknek intézményét. Ez a kényszeregyességi intézmény mindenesetre hozzájárult az ügyeknek lebonyolításához, bevált,^ más országokban is megvan. Most az történt, hogy április 1-én kiadatott egy ministeriumi rendelet, — de ez közvetlenül a kereskedelemügyi minister urat illeti — amelyben az 50%-os minimális kvótát felemelték 60%-ra. A rendeletnek 6. §-a tudniillik ezt mondja (olvassa): »Mindaddig nem lehet kényszeregyességi eljárást inditani, amíg az adós ama tartozásainak kiegyenlítésére, amelyek őt az előnyös kielégítéssel nem biró hitelezők irányában terhelik, fel nem ajánlja a tartozások legalább 60%-ának megfizetését, még pedig ugy, hogy a 60%-ot legkésőbb az eljárást befejezettnek nyilvánító birói végzésnek közzétételétől számítandó nyolc hó alatt fogja megfizetni.« Ez a kvóta eddig 50% volt. most emeltetett fel hirtelen 60%-ra. Ha a 60%-hoz hozzávesszük a költségeket, akkor ez felemelkedik legalább 70—75%-ra. A kereskedői és ipari érdekeltségeknek egyhangú véleménye az, — és itt nincsen különbség adósok és hitelezők között —hogy ezt a 60, illetőleg 70%-ot elbirni nem lehet, ez teljesen helytelen intézkedés. Az 50%-os kvóta teljesen elegendő volt az ügyeknek elintézésére és ez ja felemelés nem fogja előbbre vinni ezt a kérdést, ellenkezőleg, hátráltatni fogja. A kereskedői és ipari érdekeltségek ebben az ügyben tiltakozó gyűlést tartottak, amelyen megjelentek a gyáriparosoknak, a kereskedőknek, az iparosoknak és az adósoknak a képviselői. (Fábián Béla: Azt hiszem, a legnagyobb Magyarországon az adósok képviselete!) megjelentek a hitelezői érdekeltségek képviselői. és adósok és hitelezők teljes egyhangúsággal és egyértelműséggel azt a határozatot hozták, hogy ne emeljék fel a kvótát 60%-ra, hanem maradjon meg az 50%. Még egy rendkivüli hibája van ennek a rendeletnek. Ez, a rendelet tudniillik a végrehajtást augusztus 1-ében állapit ja meg, tehát már mostan valósággal felhivja azokat, akiknek kényszeregyességi szándékaik vannak, hogy sürgősen bonyolítsák le az ügyeket augusztus 1-éig mert augusztus 1-éig csak 50% a minimális kvóta, augusztus 1-én pedig már felemelkedik 60%-ra. Tehát ez is teljesen célt ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 303 tévesztett, elhibázott rendelkezés volt. (Fábián Béla: Csődbehajtás!) Nagyon helyesen mondja igen t. képviselőtársam, ez a csődbehajtásokat, a csődök számát fogja megduplázni, pedig a kényszeregyességi rendeletnek intenciója épen a csődnek megelőzése, a névnek megmentése, az, hogy, aki kényszeregyességi eljárásba jutott, még talpraállhasson, mert aki csődbe került, az üzletileg, kereskedelmileg többé talpra nem állhat. Ennek a kényszeregyességi eljá-* rásnak intenciója tehát helyes. Sehol másutt a világon nincs ez az eljárás olyan szigorú feltételekhez kötve, mint nálunk. Én érdeklődtem etekintetben a külföldi viszonyok iránt. Magyarországon e rendelet szerint 60% minimális kvótát kell fizetni 8 hónap.alatt, holott Ausztriában és Cseh-Szlovákiában 35%-ot egy év alatt, Németországban 30%-ot, Angliában 37%-ot, Olaszországban 40%-ot. Mindenütt, ahol ez az intézmény be van vezetve, minimális kvótaképen kevesebbet kell felajánlani. Épen Magyarország az a dus ország, az a kereskedelmileg és iparilag nagyszerűen szervezett ország, amely a legnagyobb kvótát elbirja? Ellenkezőleg, Magyarország ezen államok sorában a legutolsónak sorakozik. Ma Magyarország kereskedelme és ipara a legsúlyosabb válságban van. Ilyen körülmények között nem helyes, nem célirányos még egy nehezéket idetenni, idetámasztani, én tehát arra kérem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat, legyen szives ezt a rendeletet a ministeriummal visszavonatni. Legyen szabad megjegyeznem ebből az alkalomból, hogy az érdekeltségek kiemelték és hangsúlyozták, hogy ebben a kérdésben a ministerium mindig az ő meghallgatásukkal járt el. Nagyon előzékenyen mindig tudni akarta a szakemberek véleményét ezekben a kérdésekben. A ministerium mindig kikérte a különböző érdekképviseletek véleményét, meghallgatta őket és azután aszerint cselekedett, amint jónak látta, de annyi bizonyos, hogy az érdekeltségek panaszai, kifogásai mindig meghallgatásra találtak. Épen azért tartják rendkivüli, egészen kivételes f eljárásnak.^ amelynek magyarázatát és okát nem tudják, hogy most, amikor volt egy ankét ebben a kérdésben az israzságügyministeriumban, ahol az összes érdekeltségek a mellett nyilatkoztak, hogy nem kell a minimális kvótát felemelni, meglepetésszerüleg mégis megjelent ez a rendelet, mondom, anélkül... (Fábián Béla: Talán a kereskedelemügyi minister ur ellenezte?) A kereskedelemügyi minister urnák álláspontja... (Fábián Béla: Talán valami olasz járta ki ezt a rendeletet? — Ellenmondások jobbfelől. — Fábián Béla: Tessék csak kérdezősködni! — B. Podmaniczky Endre: Hogyan lehet ilyet mondani! Ez csak gyanúsítás!) Elnök: Csendet kérek! (Kuna P. András: Keverik mindig a kártyát!) Bródy Ernő: Épen most emeltem ki azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur mindig a leernaaryobb előzékenyséergel járt el a szakérdekeltséggel szemben. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Na, na!) Legalább is az illetékes és érdekelt körök azt közölték velem, hogy fejezzem ki s mondjam meg, hogy ez igy van és hogy csodálkoznak és meglepődtek azon, hogy épen ebben az őket legmélyebben, gyökerükben érintő kérdésben a kereskedelmi és ipari érdekképviseleteket nem hallgatták meg és nem adtak az ő véleményükre semmit, holott — ami nagyon ritka eset — ebben az esetben az összes érdekelteknek teljesen egyező a vé-
