Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
Äß országgyűlés képviselőházának 160 időt a felszólalók elől, azonban Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársamnak felszólaláisára először is meg kell jegyeznem, hogy én már régen túl vagyok azon az állásponton, hogy tárcavillongások miatt maga az ügy szenvedjen és azért a szociális ügyek ellátásának, amennyiben az a dolog természeténél fogva a népjóléti és munkaügyi ministeriumhoz tartozik, ehhez a tárcához való átvitelét helyeslem, és helyeslem, hogy az a. dolog központosittassék. Ha mi veszítünk is a tárcánál talán egy reszortrészt, bátran merem állítani, jut is, marad is. Nem ez a fontos. A fontos az, hogy az ügyeket egységesen vezessék. Ezért a munkásközvetítő átvitelét, amit már régebben elhatároztak, én egyáltalán nem. diffikultálom. Az ipari felügyelet kérdése még nincs eldöntve. Ki kell azonban jelentenem, hogy ez olyan szoros nexusban áll azzal a munkakörrel, amely a kereskedelemügyi ministeriumhoz tartozik, hogy én annak átvitelét nem tartanám helyesnek, de igenis, feltétlenül gondoskodni kell a további kiépítésről. Csakhogy amikor én ennek helyességét elismerem, kiterjesztve azt a kisipari üzemek kérdésére is, méltóztassék számolni azzal a körülménnyel, hogy nekünk magas állami szempontokból hozzá kellett nyúlnunk a státusrendezés keserves munkájához. Ez nagy szociális evolúció volt, amelynek természetesen a maga keserű oldalai is meg vannak, de ez olyan keretet állapított meg, amely az ország teherbÍrásával arányban áll. Ezt már most incidentaliter megbontani nem lehet. Egy azonban bizonyos és ebben a tekintetben a kabinet tagjai között nincs eltérés, hogy azok a keretek, amelyeket évekkel ezelőtt felállítottak, nem petrifikálódhatnak véglegesen, hiszen az életnek folytonosan uj és uj követelményei vannak és nagyon könnyen lehetséges, hogy az egyik munkakör igen kibővül, a másik viszont összezsugorodik. Itt bizonyos kiegyenlitéseket meg lehet csinálni, sőt bizonyos személyzetszaporitás is elkerülhetetlenül szükségessé válik. (Frühwirth Mátyás: Nagyon helyes!) Ezt azonban igazán a legnagyobb megfontoltsággal kell megcsinálni, mert ha itt nem, vigyázunk igazán kínosan, néhány év múlva ott leszünk, ahol voltunk a szanálás előtt és mindaz a sok keserűség árán elért eredmény, amely a státusrendezés művéhez fűződik, kárba veszett. Azért a legnagyobb körültekintéssel és a legnagyobb tartózkodással kell eljárni, noha én magam is látom, hogy sok tekintetben személyszaporitásra volna szükség. Csak meg akarom jegyezni, hogy például az iparfelügyeletnél nem igaz az, hogy összesen egy uj műszaki díjnok felvételéről van szó, hanem a négy előbbi állás most már rendszeresittetett, igy tehát a fejlődés biztosítva van négy kinevezett] tisztviselővel. Azonkivül hozzájárul még egy alkalmazott, akinél azt hiszem, a követk ező alkalommal sikerülni fog megint a rendszeresítést elérni, úgyhogy itt a fokozatos — bár az én felfogásom szerint is nagyon lassú — kiépités tovább folyik. De itt mindig tekintettel kell lenni arra, hogy még mindig fennáll az a követelmény, hogy a tisztviselői státust nem emelni, hanem tulaj donképen csökkenteni kell, mert az adminisztráció összezsugoritása olyan szempont, amelyet figyelmen kivül hagyni nem lehet. Természetesen ez az adminisztráció reviziójávai is jár. Én nagyon sokban egyetértek Temple Rezső igen t. képviselőtársammal, hogy itt intézkedésekre van szükség. A kormány fogülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 30Í lalkozik is ezzel a kérdéssel, keresi a módot, hogy szervileg változtassunk az egész adminisztrációs eljáráson, aminek azután természetes következménye, hogy a meglevő személyzet jobban legyen kihasználva, (Ugy van! jobb felől.) De ehhez még egy kell, és ez az, hogy minden csipp-csupp dolog ne jusson mindig a ministeriumba. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ez a legfontosabb!) Nekem mindennap 30—40 olyan dolgot kell aláirnom, amely egyáltalában nem fér össze, nem a ministeri hatáskörrel, hanem a ministérium ügykörével. (Ugy van! jobbfelől.) Lehetetlen dolgokkal jönnek, (Jánossy Gábor: Megállítják az életet!) úgyhogy az adminisztráció azon fog kezdődni, ami ,a külföldön is megvan, hogy a nem odavaló dolgokat visszautasítják. Ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet egyszerűen máról-holnapra elintézni, nem az elintézés nehézségei miatt, hanem azért, mert ennek messzemenő társadalmi kihatásai vannak és ezt az egész sztrukturaátalakitást csak fokozatosan és meggondoltan lehet megcsinálni. Ha tehát a kisipari ügyek elintézése ellen Frühwirth képviselő urnák kifogása van, akkor ez nem azon múlik, hogy azok az emberek nem dolgoznak kellő ügyszeretettel és lelkesedéssel, (Frühwirth Mátyás: Ezt nem mondottam!) hanem azon, hogy túl vannak halmozva munkával és igy itt csak szaporítással lehet segíteni. Nagyon helyénvalónak tartom, hogy ezt a fontos osztályt kiépítsük, (Frühwirth Mátyás: Nagyon helyes!) ezt azonban természetesen csak igen szűk keretek között lehet megcsinálni. A t. képviselő ur igazán nyilt kaput döngetett akkor, amikor azt mondotta, hogy én a kisipari ügyeket ajánljam figyelmükbe. Hiszen folytonosan együtt dolgozom velük és azonkivül folytonosan résen vagyunk és korrespondenciánik tetemes része abban áll, hogy nnindig felhívjuk az összes hatóságok figyelmét épen a kisiparosoknak munkával való ellátásának dolgára (Frühwirth Mátyás: Nagyon helyes!) és ezt tovább is •folytatni akarjuk, nagyon szeretném, ha nagyobb eredményekkel, de elvégre, ahol munka nincs, ott munkát kiadni — hiába — neim lehet, mert ez nem öncél. Én teljesen értem, hogy bizonyos áldozatokat is kell hozni, de mindennek megvan a határa, és mindenkinek, aki felelős állásban van, le kell számolnia azzal, hogy minden. igényt kielégíteni nem tud és hogy panaszok folytonosan fognak maradni. Én magam.is nagyon szeretném, ha azok a panaszok a minimumra zsugorodnának. Ami a másik kérdést illeti, amelyet Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felhozott, erre a következőket válaszolhatom. A képviselő ur szives volt magánbeszélgetésben megjegyezni, hogy ő sajnálja, hogy én nem tudom őt jobban feldühösiteni, mert én nagyon csendes modorú vagyok. (Derültség. — Jánossy Gábor: Mi meg örülünk ennek!) En meg azt mondom, hogy én meg nagyon örülök, hogy Szilágyi igen t. képviselő ur nem tud engem jobban feldühösiteni ezzel az egész Mavart-üggyel. (Szilágyi Lajos: Halljuk a dolog komoly részét!) A Mavart., amint mindenki nagyon jól tudja, azért jött létre, hogy kiegészítse a forgalomnak azt a lebonyolítását, amely lebonyolításra ma már majdnem mindenütt autókat vesznek igénybe. Azt hiszem, Dencz igen t. képviselőtársam rá is mutatott arra, hogy a külföldön milyen^szoros nexus van a vasutak és az egyes autóvállalatok között. Ezt az álláspontot helyesnek tartom, nemcsak a vasút, hanem a köz szem43*
