Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. 247 elhúzza az ügyet, de nincs bennem talán elég Önbizalom, hogy én azt mondjam, nahát ezt én a legjobban tudom. Kénytelen vagyok tehát kérdezősködni jobbra és balra, (Helyeslés a jobboldalon.) mert máskép nem tudom lelkiismeretemmel összeegyeztetni azt, hogy a Ház és az ország elé lépjek ilyen dolgokkal. (Helyeslés jobbfelől.) Azután itt van a magántisztviselők és kereskedősegédek szolgálati viszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amelynek végleges szövege körülbelül három hónap Be kell jelentenem itt, hogy természetesen nagy ellentétek vannak a munkaadók és munkavállalók között. Ezeket át kell hidalni, és ezt máskép, mint hosszasabb tárgyalásokkal legalább én megcsinálni nem tudom. Az ipartestületekről és az Országos Kézműves Kamaráról szóló törvényjavaslat most van az ipartestületeknél. Itt kaptam azt a vádat, hogy nagyon sokat kérdezősködöm. Ez sem olyan kérdés, amelyet alapos megvitatás nélkül lehetne megoldani. Egy eredmény azonban tagadhatatlanul megvan, és ez az, hogy az iparkamarák maguk is helyesnek találják, ha a kézműiparosság olyan szervet kap, amely az ő érdekeit képviseli. Ök a kamarai cím ellen berzenkednek. Én azt hiszem, ez olyan aggodalom, amelynek jogosultsága tulajdonképen nagyon kevés van. Egyet azonban férfiasan ki kell jelentenem, és p ez az, hogy én nem akarom megengedni a mostani, 70 év óta fennálló ipari és kereskedelmi kamarák felbontását. (Helyeslés.) A két intézmény egymást kiegészítve, együttesen dolgozhat. Én nagyon veszedelmesnek tartom, hogy mi bevált régi institúciókat egyszerűen eltörölünk és helyettesitjük őket még ki nem próbált uj intézményekkel. Haladjunk azon az utón, hogy ezeket meghagyjuk. De mivel most már ők is azon az állásponton vannak, hogy egy ilyen betetőző érdeképviseletre szükség van, azt hiszem, nagyobb összeütközések nélkül meg lehet ezt a. kérdési oldani. Ezekben tértem ki azokra a kérdésekre, amelyeket nagyjából érenteni akartam. Még egy nagyon fontos kérdés volna: a kiskereskedelmi hitel kérdése. Tényleg olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek ezt a dolgot nagyon sürgőssé eszik. (Fábián Béla: Hogyne! Kiszivattyúzzák tőlük adóban utolsó vasukat is!) Ez nem külön jelenség nálunk^ A főbaj és a főpanasz mindig a forgalmiadó körül van. De a hitelkérdések is égetőek. Én azt hiszem, ha a pénzügyminister úrral megint összeülünk, szerény keretek közt bár, de valamit mégis tudunk csinálni, mert különösen egyes gruppokban igazán nagy bajok vannak és elvégre ezt a társadalmi osztályt nem lehet egészen magára hagyni. Ezek voltak azok a főkérdések, amelyeket fel akartam említeni. Azt hiszem, nem vétettem túlságosan a türelem ellen, elvégre egy ministernek mégis csak van mondanivalója. Abban ^ reménységben, amelyre már beszédem elején rámutattam, hogy tudniillik meg fogjuk találni a termelési és értékesítési osztály együtthaladását, — amire én a legnagyobb súlyt helyezem, mert csak igy tudunk megbirkózni azokkal a rendkívül nagy feladatokkal, amelyek az egész országra várnak — kérem a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Az igen t. minister ur most elhangzott fejtegetései közül szeretnék belekapcsolódni néhány olyan megjegyzésébe, amelyek künn a közvéleményben is a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Az igen t. minister ur hosszasabban foglalkozott a kormány vámpolitikájával és a vámpolitikai gyakorlat adta mai gazdasági és pénzügyi helyzettel, én azonban legnagyobb sajnálatomra azt tapasztaltam, hogy a minister ur csak azokat a megállapításokat tudta tenni, segített azoknak a panaszoknak elmondásában, amelyeket hónapok óta egyre-másra hallunk a közvéleményben, a sajtóban és különböző gazdasági egyesületekben. Halljuk különösen azóta, amióta külkereskedelmi forgalmunk egyre emelkedő passzivitása szemet szúrt gazdasági tényezőknek, aminek megszüntetése érdekében itt is, ott is felszólalnak és különböző orvosszereket ajánlanak. A minister ur ezen a soron indult el. Ujabbat nem mondott, a régi panaszokat ismételte ő is. Konklúzióját azonban, amelyre kilyukadt, semmiképen sem tartom szerencsésnek. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem tartom szerencsésnek azt a bejelentését, hogy a magyar kormány az ő vámpolitikájában kénytelen lesz harciasabb álláspontot elfoglalni. Azért nem tartom szerencsésnek ezt a bejelentést, mert hiába mondja a minister ur, hogy ez nem harci riadó, ezt idebenn is és odakünn a külföld érdekelt államaiban is harci riadónak fogják tekinteni és eredménye nem az lesz, amit a minister ur vár tőle, hogy majd odakünn meggondolkoztatja az illető államokat, hanem hatása az én szerény nézetem szerint épen ellenkező lesz. Ennek a harci riadónak következtében majd azok az államok is olyan intézkedésekkel jönnek, vagy jöhetnek, — hiszen kezüket semmi sem köti, a kereskedelmi szerződések sem kötik — amelyek eddigi elzárkózásukat ipari és mezőgazdasági klivitelünkkel szemben még szigorúbbá teszik, vagy tehetik. Amint mondottam, ennek útjában nem áll semmi sem. Hiszen a minister ur épolyan jól tudja, mint én, vagy más, hogy a kereskedelmi szerződések nem akadályai az elzárkózásnak. Vannak a gazdasági forgalomnak a vámtarifákon kivül láthatatlan akadályai is. Látjuk például Lengyelországban már hónapok óta, látjuk Németországban is, hogy felállítják ezeket az akadályokat az állategészségügyi rendszabályokban, látjuk Lengyelországban emellett a vámvalorizációs politikát, ugy, hogy egyéb eszközeik is vannak a külállamoknak, hogy megfelelő rendszabályokkal éljenek, ha a magyar kormány legilletékesebb részről a vámpolitika terén bejelent egy harciasabb álláspontot. Rámutatok erre más szempontból is. Ellen tétbenállónak tartom, ezt a kijelentést a ministerelnök urnák itt nemrég mondott beszédévelNemrég történt, tehát emlékezhetünk még rá, hogy a ministerelnök ur bizonyos lefaragásokat igért autonóm-vámtarifánkat illetőleg, ha nem is sokat, de megígért bizonyos vámcsökkentéseket és alludált arra is, hogy bizonyos tételek töröltetni fognak. Most ezzel szemben előáll a kereskedelemügyi minister ur a harciasabb álláspont bejelentésével. A ministerelnök ur épen azt mondta, hogy autonóm-vámtarifánk harci jellegét, amennyiben ezt az időközben megkötött vámegyezmények nem enyhítették eléggé majd most fogják enyhíteni. A vámpolitika terén hasonló kérdésekben különösen ajánlatos a nagyobb óvatosság. Sö*
