Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. 227 né] semmiféle költségetnem kiméltek, rávezették, ránevelték, rákényszeritették az amerikai embert arra, hogy egyformán érezzen, egyformán gondolkozzék és ami az ipari termelésnél és fogyasztásnál a legfontosabb, egyforma Ízlése legyen. Ezt legjobban az a pár adat jellemzi, amely ezt az uniformizálási és egyenlősitési folyamatot mutatja. Amerika legutóbbi tiz esztendei történetének legkiválóbb kereskedelem-politikusa. Hoover, megjelent egyszer egy szüreten és megdöbbenéssel látta, hogy ott 78 különféle szőlőszedő kosárba szedik a szőlőt. Azt mondotta, hogy ez tarthatatlan állapot s keresztül vitte, hogy rövid idő alatt kormányintézkedéssel ezt 11 típusra redukálták. Ugyanakkor látta, hogy 210 féle boros üveg létezik Amerikában ; kormányintézkedéssel ezt 20 tipusra csökkentették. 175 féle autókereket alkalmaztak ; e leegyszerüsitési folyamat folytán ma már csak négyféle tipus van és a 287 féle gumiabroncs helyett csak 32 féle. Végeredményben 1921 óta 50 iparcikk különböző típusában 75 százalékos redukciót értek el. Ezt Amerika megteheti, mert — amint mondottam — ott egy száz milliós belső fogyasztási piac és - ami talán még ennél is fontosabb — egy beláthatatlan méretű külső fogyasztási piac rekrutálódik alacsonyabb szellemi nívójú és anyagi igényű népességből, mint amilyen a délamerikai s mint amilyen bizonyos tekintetben a kanadai, úgyhogy konstatálhatjuk, hogy Dél-Amerika saját ipari fogyasztásának 72 százalékát, Ázsia és Óceánia pedig az ő belső ipari szükségletének 53 százalékátlátja el ebből a tipizált iparból. Amerika tehát saját szükségletének kielégítésére fordítja ezeket a bizonyos tipizált ipari termékeket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Európába ehelyett Amerika csak 20%-át szállítja ezen exportiparának és ezek között is kiváltképen azokat a termékeket, amelyekben Amerika hosszú évtizedeken keresztül, mint elsőrendű produkáló faktor szerepelt : írógépet, mezőgazdasági gépet és a mindnyájunk által ismert Ford-féle automobilt. Európa inkább nyersanyagokat és félgyártmányokat vesz Amerikától igénybe, különösképen azokat, amelyeket máshonnan vagy egyáltalában nem, vagy ilyen kvalitásban nem tud megkapni, úgyhogy etekintetben Európa ilyenfajta importjának, összes behozatalának 53%-át fedezi Amerikából, élelmicikkekben pedig 26-%át. De másfelől — és ez a lényeges a tipizálás és egyáltalában a racionalizálás kérdése gyökereinek vizsgálatánál — az a kérdés, vájjon viszont Amerika Európából milyen ipari termelést vesz igénybe? És itt kapjuk meg az egész problémára a feleletet. Amerika Európából az ipari termelés terén azt veszi igénybe, amit az egyéni ízlés, az individuális elképzelő képesség a legteljesebben tud produkálni, szóval azt a specializált ipart, amelynél az évszázadokon keresztül kifinomult kultúra termékeit tudják piacra vinni, s amelyet Amerika az ő óriási ütemben előrehaladó iparosodása és kulturáltsága mellett sem tudott még Európától elsajátítani. Ebben a tekintetben Amerika ipari termelése csak lassú lépésben kullog Európa mögött és ha — mint arra rögtön rátérek — Európa a maga termelésében erre fogja u fősúlyt helyezni, akkor mindig fogja tudni Amerikával szemben állni a versenyt, mig ellenben alul fog maradni abban a pillanatban, amikor a tipizálás és a racionalizálás általános alkalmazása mellett akarja a versenyt Amerikával felvenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Anglia mutatta meg a múlt században, hogy az ő ipari termelési érzéke milyen nagyjelentőségű országának fejlődésére. Anglia akkor, amikor Amerika nem volt még ilyen hatalmas versenyKÉPVISELÖHÁZI NAFLÓ. XI. társ, de már versenytársnak Ígérkezett, megérezte és megértette, hogy az uj hazával szemben a versenyt állni csak akkor lesz képes, ha a maga iparát bizonyos speciális iparágakban annyira tökéletesiti, hogy természeti viszonyait is tekintetbe véve — értem például az angol posztó előállítását — vele szemben senki sem tudja felvenni a versenyt. így történt, hogy Anglia épen a posztónál és egyéb cikkeknél olyan kvalitásárut tudott és tud produkálni, hogy ezekben a differenciált iparágakban Amerika emlitésreméltó versenytárssá máig sem küzdhette fel magát. T. Ház ! Minél jobban növekszik Amerika jóléte — ámbár ugylátszik mintha az ipari fejlődés ott is megakadt volna, — felvevő képessége lakosságának annál inkább fog növekedni, annál inkább fog differenciálódni ízlése, ízlésbeli igényei annál jobban fognak nőni és ennélfogva Európa idevonatkozó termelése Amerikában mind nagyobb és nagyobb fogyasztóközönségre fog találni. Végeredményben tehát a racionalizálásának amerikai szellemben való elfogadása, a tipizálásnak és szériagyártásnak amerikai méretekben való átvétele Európa piacain és termelésében általában nem volna kívánatos. Nem mondom ezzel azt, hogy bizonyos cikkekben, amelyekben bizonyos tömeggyártás az ipari cikk természetében rejlik, ezt át nem kell venni, de nekünk nem arra kell törekednünk, hogy a nagy tengerentúli exportban is ezen tömegáru gyártásban Amerikával szemben felvegyük a versenyt, hanem inkább arra, hogy a mi differenciált és egyéni ízlésen alapuló, régi meggyökeresedett európai iparunk továbbfejlesztésével és messze országokban levő piacok megteremtésével igyekezzünk ipari termelésünknek elhelyezkedést keresni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az organizálás és a racionalizálás két egés/en különböző dolog és nálunk inkább az organizálásra, inkább a meglevőnek megszervezésére kell súlyt helyezni, de óvakodjunk mindig az organizálás alatt azt a folyamatot érteni, amely meglevő és egészséges iparoknak elpusztitásával egyértelmű, mert — sajnos — az utóbbi években olyan hajlandóságot is kellett Magyarországon tapasztalnunk, hogy bizonyos összevonási vagy mondjuk racionalizálási kedvből sok olyan ipari üzemet szüntettünk meg és olvasztottunk be más iparvállalatokba, amelyeknek talán a vidéken létjogosultságuk lett volna és hivatásukat be tudták volna tölteni. Mondom, nekünk nem annyira a racionalizálásra, mint inkább az organizálásra kell törekednünk Organizálás alatt értem az ipari termelés lehetőségének és feltételeinek tisztázását és amellett az értékesítés feltételéinek és piacainak megkeresését és megteremtését. Nem annyira egy iparfejlesztő törvény megalkotása szükségeimért hiszen ipart megszervezni és felvirágoztatni törvénnyel egyedül soha sem lehetséges. Végeredményben is az 1907. évi III. t.-c. többé-kevésbbé megfelelt ;hivatásának, és esetleg több-kevesebb módosítással még mindig megmaradhat a gyakorlati élet szolgálatában. A fontos és lényeges ezen a téren az, hogy tisztázzuk először is, hogy mely iparágak életképesek Magyarországon és azoknak fejlesztésére törekedjünk, s itt is elsősorban olyan bevall, gyökérrel biró iparágaknak fejlesztésére, amelyek a belföldi szükségletet ma még teljes mértékben kielégíteni nem képesek. Utaltam már egyszer arra, — de ezt a kéthárom adatot mégis fel kell sorolnom, — hogy amikor annyit beszélünk textiliparunk óriási fellendüléséről, ne felejtsük el, hogy pamut és gyapjúárukban ma is még csak csak 43%-át tudjuk fedezni belső szükségletünknek, selyemárukban 70%-át, kötött árukban pedig 80-%-át. Annál fon82