Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

158. ülése 1928 április 24-én, kedden, 216 Àz országgyűlés képviselőházánál'. léikkel. Én ezt az alkalmat kívánom felhasználni arra, hogy csak néhány szóval válaszoljak arra, amit a minister nr felszólalásomra mondott. Azt kérem a, t. minister úrtól, méltóztassék számszerűleg tájékoztatni a Házat, mibe kerül ennek az állomásnak felszerelése, mibe került ezeknek az uraiknak utazási költsége, és méltóztassék megmondani, hol van az a cég-, amelynek a minister ur állitása w

szerint Budapesten műhelye van és hol ellenőrizhető az, hogy az a készülék tényleg itt Budapesten fog előállíttatni. Csak arra kívánok rámutatni, hogy a minister urat referensei ismét félrevezették, mert én állítom és hajlandó vagyok ezt az áüitásomat szakemberekkel is igazolni, hogy a Magyarországon készített leadókészülék a próbákon kifogástalanul működött, 35 kilométeres körzetben kifogástalanul tudta venni a leadott híreket. Valószínűnek tartom tehát, hogy a minister urat rosszul informálták. Szükség is volt erre a rosszul-informáltságra azért, mert különben mivel indokolhatták volna meg azt, hogy ezeket a készülékeket külföldön kell beszerezni. Ha ez a magyar készülék jó, akkor nincs indok, amiért ki lehet utazni. (Scitovszky Béla belügyminister: Az sem volt magyar, csak más gyár gyártotta.!) A szabadalom külföldi szabadalom volt, a cég azonban meg-szerezte vagy módjában van megszerezni ennek a külföldi szabadalomnak magyar gyárban való készítésének jogút. Az a tény, hogy egy cégnek van itt képviselete, ahol talán csak egy ügynök és egy gépírónő ül, nem lehet jogcím arra, hogy azt mondják: ez magyar cég. He ha viszont áll az, amit a minister ur mond, hogy annak, a cégnek itt ^ Budapesten van képviselete, akkor mi szükség van arra, hogy ezért ki kelljen utazni? Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy ezidőszerint a verseny már annyira kialakult az életben, hogyha valaki- egy traktort akar vásárolni, senkinek, sem jut eszébe, hogy Amerikába utazzék, mert Ford Amerikában gyártja ezeket a traktorokat. Ha valakiről csak ugy hirlik, hogy esetleg traktort akar vásárolni, az ügynökök raja lepi meg és mutatja be neki a különböző tipnsu és különböző szerkezetű traktorokat, és neki egy fillért sem kell kiadnia, neki nem kell külföldre utaznia. Nem gondolja a minister ur, hogy a közvélemény teljesen tisztában van azzal, hogy itt miről van szó? Ha'hire jár annak, hogy a magyar kormány, egy ilyen rádió-leadókészüléket akar beszerezni, akkor a világ minden^ tájékáról kaphat ajánlatokat, terveket, leírásokat, idejönnek a műszaki emberek, akik bemutatják, ingyen felszerelik próbaképen, egy fillért sem kell ezért kiadni. Valamikor régen volt az, hogy szükség- volt arra, hogy az ember utánamenjen az árunak, a háború után következő időben, de ma, midőn mindenki örül. ha valamit el tud adni, itt van a verseny az egész vonalon mindenütt. A magyar kormánynak csak közzé kellett volna tennie egy rövid hirt egy budapesti napilapban, vagy a közismert cégeket egy levélben felszólítani: méltóztassék az errevonatkozó ajánlatokat bemutatni és nekünk a készülékeket próbakép felállítani, s akkor — meg vagyok róla győződve — nagyon sok cég ajánlkozott volna és ingyen állította volna fel ezt a készüléket a próba idejére. Méltóztassék megnézni, hogy. a fővárosnál mennyi ajánlatot tettek az autóbuszra. Ide küldöttek ingyen a kocsikat, ezek járhattak bizonyos ideig, — és ezért nem kívántak mást. mint bizonyos bérösszeget — hogy kipróbáljuk, beválnak-e vagy sein,, Ép így meg lehetett volna ezt itt is csinálni. Nem tartom ezt a gyakorlatot összeegyeztethetőnek azzal az elmélettel, amelyet méltóztatnak képviselni, hogy az egyik oldalon takarékossági bizottságot állítanak fel és ezektől az uraktól azt kívánják, hogy takarékoskodjanak, a másik oldalon pedig zsilipeken kieresztik a pénzt és az folyik ki külföldre, olyan célokra, amelyek nélkül az ország egész nyugodtan megmaradhatott volna, Senkinek sem kellett volna kevesebbet ebédelnie, senki nem érezte volna hiányát annak, ha a mi folyamőrségünknek még egy pár évig nem lett volna rádióleadóállomása, mint ahogy kibírták ezek az urak ezt az időt is. Mindenesetre nagy áldozat volt tőlük az, amelyet ebben a tekintetben hoztak s valószinüleg a nemzet hálás lesz nekik azért, hogy ezt kibírták. Azt hiszem azonban, hogy ők nyugodtan kibírták volna még ezt néhány évig, addig, amig a csődök és kénvszeregyességek száma csökken és nem halmozódik a zálogházak forgalma a négyszeresére. Amikor ilyen szomorú képét látjuk a közgazdasági életnek, akkor helye volna a legszigorúbb megtorlásnak, ha emberek így pocsékolják az ország pénzét. (Ugy van! a széUőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván,, a vitát bezárom. • A belügyminister ur kivan nyilatkozni . Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egészen röviden kívánom megemlíteni, hogy ebben az 50.000 pengőben ezek a költségek nem szerepelnek, mert ebből az összeg-bői az egyes révkapitányságok kibővítésének, csónakszin és garázs építésének, a szabadban teleltetett csónakok karbahelyezéséuek elodázhatatlan szükségletei nyernek kielégítést. A képviselő urak mindenhez, a legkisebb kiadáshoz is óriási nagy lendületű indokolást kívánnak, amely az ügy kiesinyességével és a másik oldalon az ügy nagyságával abszolúte semmiféle vonatkozásban és összefüggésben nincs, *i íí&iWtl A helyzet az, hogy két ember kiment Angliába egy kérdés tanulmányozására, abból a szempontból, hogy a legjobbat szerezzék be ezen a téren, amit csak lehet. (Kabók Lajos: Ez felesleges! Ezt nem kell megtenni! — Peyer Károly: Én ugy tudom, négyen mentek ki!) Köszönöm ugy Peyer Károly, mint Kabók Lajos képviselő uraknak ebben a kérdésben túltengő szakszerűségét és szakértelmét. Én nem tartom magamat ilyen szakembernek ezekben a kérdésekben, pedig foglalkoznom kell velük, tehát megbízom azoknak az uraknak szakvéleményében, akiknek kötelességük ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. És ne méltóztassék rossz néven venni tőlem, ha én az ő szakvéleményükre hallgatok, nem pedig a képviselő urakéra. (Peyer Károly: De ha a mi véleményünk a helyes!) Abszolúte nem ismerhetem el a képviselő urakat ilyen hajók részére felszerelendő rádióleadíóá!lomások < kérdésében szakértőknek. (Peyer Károly: Nem is mondottam, hogy ebben szakértő vagyok, hanem azt mondottam, hogy ez pénzpocsókolási!) Nem pénzpocsékolás, hanem takarékoskodás az, ha nem a képviselő urak szakvéleménye szerint szereznek be itt rádiófelszereléseket. (Peyer Károly: Nehéz védeni!) Ellenkezőleg, épen az volna a legnagyobb könynyelmüség és a legnagyobb- tékozlás, ha ezek beszerzése a képviselő urak szakvéleménye alapján történnék. Épen azért, mert szegények vagyunk, a legnagyobb körültekintéssel kell