Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

214 Az országgyűlés képviselőházának Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 3. rovat. Két személyszállító g'épkocsi beszerzésére 24.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 4. rovat Röntgenkészülék beszerzése a rendőrkórház részére 20.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): Beruházások. 1. rovat. Rendőrkapitányságok és kirendeltségek épületeinek épitésére és vételére 580.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 2. rovat. Az állami rendőrség felszerelésének kiegészítésére 100.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Engedély, értesitési és jelentkezési díjak 720.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 2. rovat. Járulékok 200.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 3. rovat. .ápolási díjak 70.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 4. rovat. Különféle bevételek 120.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 6. cím. Folyamőrség. Kiadás. Rendes k idáis-ok. 1. rovat. Személyi járandóságok 4,161.000 P. Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A folyamőrségről részben az általános vitánál, részben azt megelőzőleg elmondottuk véleményünket. Legfeljebb hivatkozom a régebben elmondottakra, nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni és erre a célra a Ház türelmét igénybe venni. A minister úrtól azonban felvilágosítást kérnék egy konkrét esetben, amely a következő: Tudomásomra jutott, hogy a folyamőrség drótnélküli táviróállomást kivan felszerelni. Tudomásom szerint erre a célra felkértek — miután magyar folyamőrségről van szó! — egy berlini céget, azt hiszem, a Telefunken társaságot, — ha a névben tévednék, ne méltóztassék szigorúan venni — hogy szereljen fel egy ilyen leadóállomást. Erre a cég hosszabb ideig kísérletezett és ugy tudom, hogy ez a kísérletezés meglehetős sok pénzébe került a folyamőrségnek. E kísérletezések után a cég visszalépett, vagy pedig a folyamőrség adta vissza a megbízatást! és nem rendelték meg ennél a külföldi cégnél. Ezek után az^lett volna várható, hogy, miután végre ráeszméltek arra, hogy a folyamőrséget nem azért dotálják a magyar állampolgárok adójából, hogy külföldön rendelje meg szükségletét, igyekeznek a leadóállomást Magyarországon beszerezni. Érintkezésbe is léptek egy magyar céggel, — hiszen a minister ur bizonyára tudja, hogy melyikkel — amely magyar cég egy kifogástalan állomást létesített, azt felszerelte minden különösebb költség nélkül. Ez az állomás a meghatározott körzetben le is tudta adni a szükséges híreket. Én nem azt akarom elismerni ezzel, hogy kvázi a folyamőrségnek olyan nagy szüksége van ilyen leadóállomásra, hiszen nagyzási mánia az, amelyben egyikmásik ember ott él, nagyzási mánia, hogy a folyamőrségnek szüksége van drótnélküli leadóállomásra. A dolog lényegét, azt, hogy erre szüksége van a folyamőrségnek, soha sem fogom elismerni, csak rá akarok mégis mutatni arra, hogy azok, akik felelős helyen vannak, 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. milyen könnyelműen szórják ki azt a pénzt, amelyet az adófizetők olyan' keservesen keresnénk meg. Tehát ilyen luxuskiadásokra, is telik ma, amikor — nem akarok ismétlésbe bocsátkozni — sok más kiadásra nem telik, sok más szükségletet nem tudnak kielégíteni és az állam még a maga nyomorúságos nyugdíjasainak sem tud rendes nyugdíjat adni és különbséget tesz a nyugdíjasok között. Ebben az időkben ilyen luxuskiadásra jut pénz. De ha már jut ilyen kiadásra, kérdem a minister urat, mi szükség volt arra, hogy amikor egy magyar cég egy minden szakértő által elismerten kifogástalan készüléket tudott felszerelni és azt hajlandó volt elfogadható áron a folyamőrség rendelkezésére bocsátani, akkor mégsem Magyarországon rendelték^ meg ezt a leadóállomást'? Egyszerre eszébe jutott bizonyos uraknak, hogy Angliában kell azt megrendelni. (Kabók Lajos: Jó kis kirándulás!) Én nem tudom, hogy mi tette szükségessé, az a tény-e, hogy voltak a folyamőrségnél emberek. akik még nem látták Angliát és közköltségen meg akarták nézni ezzel az üggyel kapcsolatba ti

1

? Mert azért, hogy egy leadóállomást fel kell szerelni, még nem kel három vagy négy urnák kiutazni Angliába és közköltségen megnézni Angliát. Összeegyeztethetőnek tartja ezt a minister ur azzal az elvvel, amelyet méltóztatik képviselni, aminek eredménye, hogy takarékossági bizottságot állítanak fel? Nem méltóztatik látni azt a rettenetes nagy ellentétet, amely*van a gyakorlat és az elmélet között? Elméletben fel méltóztatik állítani egy takarékossági bizottságot, komoly embereket ültetnek abba a takarékossá ai bizottságba, volt ministereket, államtitkárokat, hozzáértő szakembereket, akiktől azt kívánják, hogy takarékoskodjanak az ország részére, (Rothenstein Mór: Autójuk is van!) és ugyanakkor lehetőséget méltóztatik nyújtani — nem hinném, hogy a minister ur ne tudna erről a ténykedésről — arra. hogy amig az egyik oldalon a gyufáknál kezdődik a spórolás, a másik oldalon millió'kat pocsékoljanak eh és a legkíméletlenebbül szórják ki azt a pénzt, amelyet olyan nehezen lehet megkeresni ebben az országban. ' • Hát van az uraknak fogalmuk arról,hogy hány embernek kellett utolsó vánkosát is zálogba betennie azért, hogy eze'k az urak ilyen luxus-utazást csináljanak Angliába? Nem véli a minister ur azt, hogy szükség volna itt olyan megtorló intézkedésre, amely egy szer sminden• korra elveszi az ilyen tékozló emberek kedvét attól, hogy az állam pénzét így pocsékolják el? Két irányban szükséges ez a megtorlás: első sorban a tékozlásra és a pazarlásra^ vonatkozólag, másodsorban pedig felelősségre kell vonni ezeket az urakat azért, hogy miért rendelték meg a leadó állomást külföldön, amidőn tudtommal a minister urnák van egy rendelete, amely azt rendeli el, hogy belföldön kell ezeket a szükséges tárgyakat beszerezni. A vármegyéket, a városokat méltóztatott erre utasítani, nagyon helyesen., nem méltóztatott meg- r elégedni azzal, hogy az autonómia legyen felelős ezekért a dolgokért egyes esetekben, hanem magát a referenst méltóztatott felelőssé tenni, amit én nagyon helyeslek. Helyeslem, hogy a referens felelős legyen az általa előkészített előterjesztésért. Miért nem méltóztatik ezt a rendelkezést és ezt az elvet alkalmazni a folyamőrségnél? Miért nem méltóztatik ezt az elvet alkalmazni azzal a referenssel szembeni aki a folyamőrségnél először egy berlini céggel kisérletezett, aztán — nem tudom, mi ok-