Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-158

196 Az országgyűlés képviselőházának programmjának és törekvésének az életbe való átültetése, hogy miképen tudja átszervezni a jegyzőképzést. A mai helyzet tarthatatlan. Amikor én ezt tárgyilagosan megállapítom, fel kívánom hívni még az igen t. belügyminister ur figyelmét a jegyzői fegyelmezési jogra. A jegyzői fegyelmezési jog körül lehetetlen a helyzet (Csák Károly: Ügy van!) s nem túlzok, ha azt mondom, hogy ázsiai állapot van. A jegyző a vármegyén keresztül az államhatalomnak minden tekintetben ki van szolgáltatva. (Bródy Ernő: Ez már igaz!>) Ha valami hiba történik a közigazgatásban, akkor végeredményében a jegyzői irodában találják niegj a jegyzőt felelősségre vonják és a felelősségrevonás kérdésében legtöbb esetben a vád képviselője egyszersmind a biró szerepét is betölti. Ezt a helyzetet lehetetlen fentartani. (Vargha Gábor: Államosítani kell!) Az igen t. belügyminister ur elődje, Rakovszky Iván többszörösen megígérte, hogy a jegyzők fegyelmezési jogát uj alapra fogja fektetni, azonban ez mind csak ígéret maradt. Ma a helyzet olyan az országban, hogy legalább 70—80 olyan jegyző van, aki három-négy év óta van felfüggesztve és nem történik ítélkezés a vádpontok fölött. Remélem, hogy a belügyminister ur ezt a kérdést is, amely integráns része az autonómiák reformjának, gondjaiba fogadja és a maga érdemességéhez képest fogja dűlőre vinni. Ajánlom az általam mondottakat a t. minister ur figyelmébe. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni! Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Ennél a rovatnál igen érdekes kérdések vetődtek fel, én azonban ezekre a kérdésekre már az általános vita utáni beszédemben — habár röviden is. — reflektáltam. Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársam teljesen helyesen fogta fel a dolgot, hogy a mai helyzetben annak a tisztviselőnek, aki legközvetlenebbül érintkezik a közönséggel és a néppel, nemcsak elméleti kiképzésben kell részesülnie, de érzékének is kell lennie a mai helyzet szociális viszonyai iránt és mindazokban a társadalmi mozgalmakban is megfelelően részt kell vennie, amelyek az ő hivatásának keretében tartoznak. Nyilatkoztam már a jegyzői minősítésről és a fegyelmi ügyekről is. A minősítés emelésénél nem vagyok barátja az ugrásoknak, {Helyeslés a jobboldalon ) hanem szeretnék azon a fokozatos fejlődésen haladni, amelyet egyáltalán a jegyzői minősítésnél látunk. Kijelentettem volt hogy jogi kvalifikációhoz szeretném kötni a jegyzői állást, tehát nem épen olyan magas minősítéshez, mint amilyet a vármegyei tisztviselőktől megkívánni szándékozom, mert tőlük doktorátust kívánnék akármelyik fakultásról, akár jogi, akár államtudományi, akár közgazdasági tudományi fakultásról. A jegyzőktől most a gimnázium VIII. osztályának elvégzése után szeretném a joírvégzettséget megkövetelni a minősitésükncl. Ehhez járulna természetesen a gyakorlati idő eltöltése és a gyakorlati vizsga letétele. (Rassay Károly: Akkor már körülbelül magasabb a kvalifikációjuk, mint a megyei tisztviselőknek!) Én a megyei tisztviselőknél doktorátust kívánnék. (Rassay Károly: Államvizsga és speciális vizsga több, mint a doktorátus!) Ugy látszik, nem méltóztatott elolvasni beszédemet. Először doktorátust kívánunk, csak — ezzel vehető fel valaki a megyéhez, 158. ülése 1928 április 24-én, kedden. mint tisztviselő — azonkivül három évi praxist cs ezután a gyakorlati vizsga letételét, és pedig azzal a rigozoritással, hogy aki nem teszi le ezt a vizsgát, az sem választás, sem kinevezés utján nem részesülhet előmenetelben. (Helyeslés a jobboldalon ) Azt hiszem, ennél magasabb és a mai viszonyoknak megfelelőbb kvalifikációt bajos volna megállapítani. (Ugy van! jobbfelől.) A jegyzőknél hasonlólag jogi — de alacsonyabb — kvalifikációt, azonkivül gyakorlati idő eltöltését — a részletekről most nyilatkozni nem tudok, mert azokkal még magam sem vagyok tisztában — és egy gyakorlati vizsga lelételét kívánnám meg. Strausz István igen t. képviselőtársamnak válaszolva közölhetem, hogy a fegyelmi kérdésre vonatkozólag szintén nyilatkoztam már. Nevezetesen érintettem volt ezt akkor, amikor ismertettem — csak igen nagy vonásokban — a törvényhatóságok reformjáról benyújtandó törvényjavaslatomat, amelynek negyedik része foglalkozik a fegyelmi ügyek uj szabályozásával. Valószínűleg nem tudok ebben a tekintetben minden igényt kielégíteni, de merem állítani, hogy mindazokat a lehetetlen kinövéseket, amelyek oly odiózusakká. tették ezeket a fegyelmi ügyeket, a törvényjavaslatban lefektetett intézkedésekkel sikerülni fog teljesen lenyirbálni és megnyugvást teremteni a jövőben a fegyelmi ügyek pártatlan intézkedése tekintetében. Ezt méltóztatnak majd meglátni. Talán módomban lesz május első felében benyújtani ezt a törvényjavaslatot, s t. képviselőtársamnak módjában lesz ott ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozni. Eleve is kijelentem, nem vagyok azon az elvi állásponton, hogy a fegyelmi ügyek eldöntését bírói kézbe helyezzük, mert nem büntető paragrafusok alapján látom a fegyelmi ügyeket elintézhetőknek, hanem a közigazgatásnál az alkalmatosság az elsőbbrendü kérdés, amelynek elbírálásánál ép az a kívánatosabb, hogy közigazgatási részről történjék. Végső fórumon — vitatható, hogy ez helyes-e vagy nem helyes — mindenesetre haladást látok abban, a gondolatomban, hogy nem a minister egyénileg dönt ezekben a kérdésekben, hanem egy fegyelmi biróság, amelynek elnöke a minister, tagjai pedig- a közigazgatási bíróság két bírája és két főbb tisztviselő lennének. (Rassay Károly: A majoritás tehát biztosítva van!) Ezt is ki kívánom kapcsolni azzal, hogy ahol titkosan történik a szavazás, az elnök nem várja be, hogy hogyan szavaztak, s nem csak szavazategyenlőség esetén dönt, hanem minden esetben köteles szintén szavazni. Ezzel elkerülhető lesz az a kifogás, hogy itt majoritásról van szó. s akkor nem lehet majd azt állítani, hogy mindig az elnök az, aki ebben a kérdésben

1 dönt, mert ez a titkosság mellett nem lesz lehetséges. (Rassay Károly: Ha a minister az elnök, mindig ő dönt. amint azt a tapasztalat mutatja!) T. Ház! Felemiitette volt Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam az^ iparhatósági megbízottak kérdését. Ez a kérdés nem annyira az éíi tárcám keretébe, mint inkább az ipartöryény végrehajtásához tartozik, s így az ezen kérdések felelt való rendelkezés a kereskedelemügyi minister ur hatáskörébe tartozik. Amennyiben azonban abba beleszólásom van, a legnagyobb készséggel állok rendelkezésre abban az irányban, hogy ez is akkép fejlesztessék ki, hogy ebből maguknak az ipartestületeknek megfelelő hasznuk legyen a maguk érdekeinek megvédését és a maguk fejlődését illetőleg. Ezek alapján kérem a t. Házat, méltóztas-