Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
8 Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1928 április 17-én, Jcedden. a tavalyi költségvetés összeállításakor még nem működött, most pedig már működik, a tényleges szükségletnek megfelelően a Felsőház hitelei be vannak állítva. Az Országgyűlés igazgatási költségei, mint emiitettem, uj cím. Ebben a tekintetben, a részletek mellőzésével csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy a tavalyi és a régebbi költségvetésekben az itt már költségvetésileg, számszerűleg megállapitott hitelek egyresze nem lett feltüntetve, hanem vagy a beruházásoknál, — mint például az Országház karbantartási költségei, — vagy pedig utólagos póthitelek alakjában utalták azokat ki és azt hiszem, hogy a költségvetés teljessége és realitása szempontiából csak helyeselhető most az az eljárás, hogy az összes itt felmerülő hitelek ennél a fejezetnél tételenkint és rovatonkint fel vannak tüntetve. Ezek különösen, amint említeni bátor voltam, külső javitási költségek, azonkívül itt vannak az, úgynevezett belső kiképzés költségei, továbbá bizonyos reprezentációs költségek, amelyek eddig is meg voltak, csak póthitel alakjában utaltattak ki. Ezek után bátor vagyok rátérni az állami adósságok kérdésére. Érdekes tünete a politikai- és közéletnek, hogy ez a tétel az állami adósságok tétele, amely közel 100 millió pengős hitelt mutat fel — pontosan 92 milliót — a közérdeklődés tárgya alig volt. Pedig ha ezeket a tételeket alaposabban megvizsgáljuk, akkor nemcsak pénzügyi szempontból találunk igen érdekes és sajnos gyakran nagy számokat is, hanem ezekből a rubrikákból gyakran megállapíthatjuk a közelmúlt eseményeinek, számos társadalmi bajnak okát is. (Ugy van! jobbról.) Ezekkel a kérdésekkel én itt most nem akarnék foglalkozni, hiszen már ötödik vagy hatodik éve ismertetem az államadósságok tételét, inkább csak azokra a különbségekre vagyok bátor rámutatni, amelyek az eddigi kimutatásokkal szemben jelentkeznek. A beosztása az államadósságok rendkívül fontos fejezetének nem változott. Mint méltóztatnak tudni, vannak háború előtti, háború alatti és a háború utáni felvett kölesönök, kivéve a szanálási kölcsönt, külön cím a szanálási kölcsön és az Ötödik cím a vasúti kamatbiztositás. Ismétlem, ez a beosztás nem változott, aminél fogva nehéz feladatom az ismertetésnél aligha lesz. Van bizonyos emelkedés itt is. Ez az emelkedés alig éri el a 3%-ot. — Én ugyanis százalékokban szoktam kifejezni az emelkedést, mert igy plasztikus és megérthetőbb. — (Helyeslés! jobbról.) Mint már voltam bátor jelezni, az egész költségvetésben az összes emelkedés 15%, itt viszont alig 3%. Ez kétség'kivül olyan tünet, amelyre a mi államadósságaink költségvetése tekintetében, mint előadó nagy megnyugvással mutathatok reá. Sem a 1 közelmúlttal, sem pedig a békebeli relációval szemben nem látunk olyan terhet, amely aggodalomra adna okot, amit természetesen részben meg is magyaráz az államadósságok egy részének nem valorizálása. ( Rátérve azokra a különbségekre, amelyek az államadósságoknak az előző évben volt kimutatásával szemben mutatkoznak, kénytelen vagyok először rámutatni arra, hogy többkiadás mutatkozik azon a címen, hogy egyes külföldi valutáknak, különösen pedig az olasz Urának árfolyama lényegesen emelkedett. Az olasz lira árfolyamának emelkedése különösen a szanálási kölcsönnél mutatkozik, amely kölcsönnél egymagában ez az árfolyamdifferencia több mint egymillió pengő különbözetet mutat. A második oka az emelkedésnek itt a magyar-olasz egyesség érvénybe lépése. A magyar-olasz egyesség. érvénybe lépése tekintetében tudniillik bizonyos fizetési kötelezettség származott volna már 1925 januárjától. Ezeknek az elmúlt, illetve elmulasztott fizetési kötelezettségeinknek most fogunk teljes mértékben eleget tenni, eltekintve attól a törlesztési terv szerinti kötelezettségtől, amely amúgy is terhelne, úgyhogy itt átmenetileg bizonyos plusz jelentkezik, amely plusz azonban a jövő évben már nem fog jelentkezni. Ugyanigy jelentkezik bizonyos töibblet a magyar-francia szerződés végrehajtása során mutatkozó hiteleknél, amelyeknél a tőketörlesztés mutat közel 800.000 pengős többletet. Ezenkivül a kép' teljessége szempontjából rá kell mutatnom arra is, hogy jelentkezik megtakairitás is az államadósságok tételénél. És pedig különösen a többvalutás és 4%-os aranyjáradékos tételeknél, amelyeknél kedvező fordulat állott be, mert a Prágában kötött nemzetközi egyezménnyel vállalt és esedékessé vált hat negyedévi fizetési kötelezettségnek eleget tettünk. Méltóztatik tudni, hogy itt tudniillik az államadósságoknál van bizonyos fluktuáció azért, mert a közelmúltban bizonyos fizetési kötelezettségeknek néha nem tettünk eleget és ezek összetorlódtak. Most azonban, hogy ugy mondjam, azsur kezdünk jönni, ezek a fluktuációk meg fognak szűnni az államadósságok tételénél és talán •' az egyetlen belga egyesség kérdését kivéve, amely még nincs véglegesen tető alá hozva, nem remélhető ilyen nagyobb hullámzás. • Hogy teljesen tiszta képet adjak, végül meg kell emlitenem az államadóssági bevételek fejezeténél azt a körülményt, hogy itt a bevételeknél bizonyos csökkenés mutatkozik. Csökkenés mutatkozik, mégpedig mint bölcsen méltóztatik tudni, azért, mert ai szanálási kölcsön fel nem használt részeit annakidején a pénzügyminister gyümölcsözően helyezte el, tudvalevőleg azonban a fel nem használt részek tekintetében egyre több és több engedélyt kaptunk, úgyhogy ezek az összegek mindig kisebbek lettek, ennélfogva azoknak kihelyezése folytán bejutó kamat is csökkent, ami természetesen az államadósságok bevételi tételeit is csökkentette. Mindezeket, vagyis ai kiadási tételek emelkedését és a bevételi tételek csökkenését figyelembe véve, körülbelül 4,250.000 pengő az plusz, amely az előző évvel szemben mutatkozik, amely azonban ismételem, szintéin nem olyan mérvű, hogy a legkisebb aggodalomra is adna okot. Rátérve mármost az 5. fejezetre, a békeszerződésből folyó terhekre, ezzel igen hamar végezünk. T. Ház! Méltóztatnak tudni, hogy az 1924. évi február 21-ről kelteztetett az a jóvátételi jegyzőkönyv, illetve határozat, amely olyan rendkivül nagy jelentőségű volt a magyar állam pénzügyeinek továbbfejlődése szempontjából. Akkor megállapittatott egy húsz éves fizetési terminus, amelynek összegei húsz év alatt évenként bizonyos fokozódó tendenciát mutatnak. Ezek az összegek, amelyeket nekünk jóvátétel címén fizetnünk kell, aranykoronában vannak megállapítva, mégpedig 1928-ik évre ötmillió, az 1929-ik évben pedig hatmillió aranykoronában. Miután pedig költségvetési évünk, mint méltóztatnak tudni, az év közepétől év közepéig tart, ennélfogva természetesen az első félévre kevesebbet, a másik félévre egy félmillió aranykoronával többet kellett beállítani. Ez a többlet okozza azt, hogy itt is egy bizonyos emelkedő tendencia van.
