Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

128 Az országgyűlés képviselőházának lí munkásság engedélyt kért gyűlésre a Petőfi-térre. A rendőrhatóság a gyűlésre az engedélyt nem adta meg. Köztudomású, hogy Győrött a legnagyobb helyiség olyan, amelynek befogadó képessége legfeljebb 800 emberre való. Nyolcszáz embernél pedig lényegesen többen jönnek össze egy ilyen gyűlésre és épen azért, hogy egy ilyen nagy gyűlést tartani ne lehessen a Petőfi-téren, a hol már számtalan gyűlést engedélyeztek és tartottak korábban, a hatóság most nem engedélyezi a gyűlést, egyszerűen azon a címen, hogy szabad téren gyűlést nem engedélyez. Hogy meddig akarják ezt az állapotot fentartani s hogy mennyiben vonatkozik ez más pártállásuakra is, például a kormányhoz közel állókra, amidőn gyűlést akarnak tartani, erre nézve talán a minister ur tudna legtöbbet mondani. Vizsgálhatjuk azt is, hogy az oktató előadásokkal szemben milyen magatartást tanusit a rendőrhatóság. Itt van a kezeim között a gyöngyösi főkapitányság véghatározata. Ebből olvosom, hogy Zalába Sándor és társai gyöngyösi lakosok ismeretterjesztő előadásra kérnek engedélyt a helyi Munkásotthonban. A rendőrhatóság az előadás megtartását nem engedélyezi. Az indoklás a következő (Olvassa) : A benyújtott kérelem szerint a tervbevett ismeretterjesztő előadás tárgya a gazdasági munkásmozgalmak előkészítése. A hetenként engedélyezett és megtartott ismeretterjesztő előadásokból meggyőződtem, hogy azoknak célja nem az ismeretterjesztés, hanem a szervezkedés előmozdítása.» Ez olyan borzasztó, olyan végtelen nagy bűn, legalább ilyennek tartja a hatóság, hogy az ilyen ismeretterjesztő előadást engedélyezni nem lehet. Ha ez nem elfogultság, akkor hogyan lehet ennél jobban biztosítani az elfogultságot és egyoldalúságot 1 (Oberhammer Antal : Ártatlan kis ismeretterjesztés ! — Esztergályos János : Csak bízzanak az urak az erőszakban ! — Krisztián Imre : Nem kell ahhoz erőszak, csak becsületes nemzeti érzés !) Épen azt mondották a túloldalon a minister úrral együtt, hogy miért nem fellebbezzük meg az ilyen véghatározatokat. Itt van egy fellebbezés sorsa, a fellebbviteli hatóság véghatározata ugyanarról az ismeretterjesztő előadásról, amelyben azt olvasom, hogy a másodfokú hatóság az elutasító elsőfokú véghatározatot változatlanul hagyja. (Olvassa) : »így kellett határoznom, mert a bejelentett ismeretterjesztő előadásnak tárgya : »A gazdasági munkásmozgalmak előkészitése«, mig egyrészt nem szolgálja a munkások kulturális ismereteinek gyarapítását, másrészt könnyen alkalmassá válhat arra, hogy a munkások között a meghasonlás és az elégedetlenség magvát széthintse.« Bölcs megállapítás. Ezen az alapon, ha az jóvá van hagyva ministerileg is, soha nem lehet ismeretterjesztő előadást tartani, mert minden ismeretterjesztő előadásra rá tudják húzni ezt az indokolást. Ilyen alapon teljesen be tudják tiltani az ismeretterjesztő előadások tartását. (Krisztián Imre : Hány előadást tartottam Hevesmegyében és egyszer sem tiltották be. — Farkas István : Elhiszem hogy a magáét nem tiltották be. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! Kabók Lajos : Itt van azután egy indokolás a szentesi rendőrkapitányságtól, amelyben a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége szentesi csoportjának Szentesen 1928. évi január 13-án és 14-én »Az épitőmüvészet története és fejlődése« címen megtartandó előadást nem engedélyezte. (Temesváry Imre : Szép cím ! — Esztergályos János : Ez aztán igazán nem forradalmi téma!) A hatóság a bejelentést tudomásul nem vette. Azt mondja a véghatározat : »A be6. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. jelentett u. n. tudományos előadások — már a folyó hó 5-én megtartott előadás is igazolta — elégedetlenséget váltottak ki. Mivel pedig a nehéz gazdasági viszonyok folytán stb., stb « Ez az, amire előbb mondottam, hogy mindenre rá lehet fogni, ép ugy mint az előbbit és akkor a munkások teljesen meg vannak akadályozva abban, hogy akármilyen címen is ismeretterjesztő előadásokat tarthassanak. (Farkasfalvi Farkas Géza : Tanultunk a múltból ! — Esztergályos János : Ön nem tanult !) Elnök (csenget) : Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot meghallgatni. Kabók Lajos : Ami azt illeti, hogy a dalárdákkal szemben miként viselkedik a hatóság, arranézve felhozhatom a következőt : A miskolci szakszervezeti titkárság engedélyt kért a miskolci rendőrhatóságoktól arra, hogy a dalárda részére táncvigalmat tarthasson. (Esztergályos János : Tessék ! Ismét egy forradalmi tény ! — Derültség a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon : Forradalmi tánc.') A véghatározatban a rendőrhatóság megállapítja, hogy melyek azok a dalok, amely dalok valójában ott elő nem adhatók és ezek között van a »Zászlóbontás«, »Testvéreimhez«, »Egy tanú nem tanú« és »Ne csüggesszen a zord jelen«. Ezeknek a daloknak, illetőleg verseknek előadását, mondja a véghatározat »nem engedélyezem, mivel tartalmuk alkalmas arra, hogy a mai társadalmi berendezkedés és hatóságok elleni gyűlöletre szítsanak stb.« A dalban is megtalálják már azt, amivel a kedélyeket fel lehet csigázni. (Mozgás a jobboldalon. — Farkas István: Csak dicsérni szabad a Cézárt !) És midőn egy dalárda táncestélyt akar tartani, a hatósági cenzúra a műsort is megállapítja, hogy ezt a dalt nem szabad, vagy azt a dalt esetleg szabad előadni. (Felkiáltások a jobboldalon : Jól teszi !) Önök hiába helyeselnek, mert ugyanezeket a dalokat más rendőrhatóság minden megjegyzés nélkül engedélyezi előadásra. Azt kifogásoljuk, hogy az egyik rendőrhatóság igy birálja el, a másik rendőrhatóság pedig amúgy bírálja el. Mindegyik hatóság a maga szeszélyének, tetszésének és kedvének megfelelően él a maga jogával, és akadályozza meg vagy engedélyezi az egyesülést és a gyülekezést. (Simon András : Hát akkor csak nem felülről megy az utasitás ?) A makói rendőrkapitányság véghatározatában megtiltja a kérelmezett dalárda alakítását, s nem is engedi, hogy ilyen dalárda alakuljon. Már annál is inkább el kell utasítani — igy szól a véghatározat — a kérelmet, (Olvassa) : »mert olyan dalárda létesítése, amelybe a csoporton kívül állók is beléphetnek, oly alakulás jellegével bir, mely tevékenység a fentidézett alapszabály keretebe nem illeszthető be.« Tessék elmenni a Magyar Államvasutak Gépgyárába, vagy akármelyik állami intézménybe, ha valahol egy jóhangu fiatalembert találnak, még ha nem is tagja az intézménynek, a dalárdába beveszik azért, hogy az ez alatt a cím alatt működő intézményt az ilyen erő diadalhoz és eredményhez juttassa. A munkásoknál ez már nincs megengedve s ha egy jóhangu egyén akadna, ennek a felvételét már megakadályozzák s ezen a címen nem engedélyezik a dalárda megalapítását. T. Ház! Ha megnézzük, hogy a gyűlésekkel szemben milyen magatartást tanusit a rendőrhatóság, ezeket tapasztalhatjuk. És annyi ilyen betiltó végzés van a kezeim között, hogy nem is lesz elegendő idő ezeknek a felsorakoztatására. Mégis amennyit lehet, annyit elŐ fogok adni ezekből. Ezek között megemlítem a székesfehérvári rendőrkapitányság határozatát, amely szerint nem engedélyezi az 1928. évi március hó 25*re az Otthon nagytermébe egybehívott gyűlést a gaz-