Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Âz országgyűlés hépviselöházánaí; 156. az argumentáció nem olyan nehéz és azon előny mellett, amelyet egy ilyen feltétlenül beszervezett társadalom erői képviselnek, mindez másodrendű tényező. Mármost gyakorlatilag az a kérdés vetődnék fel, hogy. miként szervezzük meg a társadalmat és hódítsuk meg ennek a munkának? Máshol, ahol a társadalom erős, ott, ahol különböző irányok megfelelően már békeidőkből már évtizedekkel visszamenőleg a társadalomban érvényesülni akartak és ki vannak fejlődve, ott az állami, a közhatósági beavatkozás a szervezkedésre nem is szükséges és olyan jelszavakkal sem szükséges, még a gyengébb államokban sem, amelyek a társadalmat át meg áthatják. Gyengébb országokban azonban, különösen ott, ahol a társadalom, mint nálunk, széthúzásra és lethargiára hajló, nem marad más hátra, mint a szervezésnek munkáját is az államnak, helyesebben mondva az általános közigazgatásnak munkakörébe vonni. Azt hiszem, városokban ez a kérdés már vagy megoldódott vagy könnyen megoldható. Magasabb intellektuális erők, nagyobb anyagi képesség, a vezetőségnek szűkebb területen kifejthető nagyobb munkaképessége nagyon könnyűvé, vagy legalább is könnyebbé ieszik ezt a feladatot. Kérdés azonban, hogy a községeiknek, különösen a kisebb községeknek és a tanyai lakosságnak megszervezése ilyen könnyű munka-e. Mintán arra utaltam, hogy ezt a szervezést csak közigazgatási keretben tudom elképzelni és tudnám keresztülvihetőuek elgondolni, felvetődik az a kérdés, hogy a mi közigazgatási szervezetünk a mai keretekben és a mai fegyverzetével ezt a kérdést meg t

vidja-e oldani. Mielőtt erről a kérdésről a magam felfogását közölném, leszögezem, hogy közigazgatásról és nem önkormányzatról beszélek. Nálunk, ahol az igazgatási szervezet akként fejlődött ki, hogy minden közigazgatási tevékenység és a végrebaj tó hatalom az autonómián keresztül érvényesült, a kettőt egymástól elkülöníteni nem szokták, én azonban, aki az egyik oldalon az autonómia alapelvén állok és autonomista vagyok, szeretem a két kérdést egymástól szétválasztani ós most az autonómia jogköréről egyáltalában nem szólok, mert azt hiszem, hogy az erre vonatkozó javaslatok kapcsán erre lesz idő és alkalom. Most kizárólag csak az autonómia keretében érvényesülő, közigazgatási szervezetről és közigazgatási funkcióról akarok beszélni. Általánosítani sem akarok. Azt sem állítom, hogy amiket mondok, azok az ország minden részére, minden községére és vidékére vonatkoznak, azonban azt hiszem, hogy egyikmásik vonatkozásban talán sikerül mégis általános megoldásokat is találni. Ezek után arra kérdésre, hogy a közigazgatás mai szervezetében képes-e megoldani ezt a nagy feladatot, nemmel válaszolok, s azt hiszem, hogy ez általánosan elfogadható tétel lesz. És ha valaki azt kérdezné, hogy a közigazgatás mai berendezkedésével és mai fegyverzetével egyáltalán képes-e a változott idők folytán megsül y osodott és megsokasodott feladatokat akként megoldani, hogy modern, ennek az országnak és a mai feladatoknak és korszerű viszonyoknak teljesen megfelelő közigazgatása legyen erre is nemmel válaszolok s azt hiszem, ezt is mindenki el fogja fogadni. Áttérek most már a kisebb kérdésekre, amelyek azonban a gyakorlati életet jobban és közelebbről érintik és ezzel kapcsolatban megkívánnám vizsgálni egyik-másik vonatkozásban a községi, járási és vármegyei közigazgaülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 121 tást, ennek egyik-másik hiánya és kívánságai szempontjából. A Ház legnagyobb részben falusi kerületekből került ki és ha intenzivebben foglalkozott a községek belső éleiével, azt hiszem, mindaz, amit mondani akarok, nem lesz uj számára. Méltóztassanak csak belépni egy jegyzői irodába, és megvizsgálni a jegyzőnek és a községi elöljáróságnak teendőit. Méltóztassék megnézni azt jó szivvel, jó akarattal, azonban egy kis szakismerettel is és akkor kénytelenek lesznek belátni azt, hogy a községi közigazgatás mai berendezkedése nemcsak hogy nem korszerű, hanem annyi kívánnivalót hagy hátra és annyi .sebbel és annyi bajjal küzd, hogy ennek orvoslása ma már úgyszólván 24 óráig sem volna tovább halasztható. Utalok a községi jegyzőre. De talán maradjunk a körjegyzőknél előbb. Egy körjegyzőnek öt-hat-hét sőt nyolc vagy kilenc községe is van. Valamikor mint aktív közigazgatási ember sokat beszéltem erről a kérdésről, és akkor megállapítottam, hogy egy körjegyzőnek 19 felettes hatósága van. Azóta ez a szám öttel-hattal megnövekedett, mert akkor mé^ nem volt forgalmiadó hivatal, légügyi hivatal, meg testnevelési és sportügyi hivatal, stb. Szóval meat körülbelül 25 fölöttes hatósága lehet. Természetesen ezenkívül még száz más helyről kap az a körjegyző utasítást. Nekem hivatalos kötelességem az volt, hogy akkor, amikor egy fegyelmi aktát elém teritettek, keressem meg azt, hogy annak a jegyzőnek mulasztása vagy cselekvése milyen szakaszba, milyen tiltó rendelkezésbe vagy konkrét jogszabályba ütközik. Százféle konkrét jogszabályt és rendeletet találtaim, azonban nagyon sokszor azt kellett mondanom, hogy ad. imnossibilia nemo obligatur, ezt az embert nem látom bűnösnek, azért, mert be kellett látnom, hogy a legtökéletesebb lelkiismeretességgel és a legnagyobb munkabírással biró ember sem képes az előirt követelményeknek megfelelni. (Jánossy Gábor: Ez szószerint így van!) Ahol impossibiliák, lehetetlenségek vannak, azokra ember kötelezve nem lehet. (Jánossy Gábor: Egyedül áll az egész világon ez a hivatal!) Magyarországon a községi biró nem jelent munkaerőt, sőt nálunk Dunántúl egyik-másik elhagyatott részében teher, és nemcsak hogy teher, hanem egyszerűen küldöncszolgálatra berendelt polgár. Egészen mások azok a közsélgek, amelyek nagyobb intellektuális erővel bírnak. Nekem volt olyan községem, ahol 800 lélek közül 80 léleknek volt szavazati joga, oly nagy volt az analfabéták száma és most^ kaptak csak iskolát. Hogyan lehet tehát elképzelni, hogy az a községi biró a jegyzőnek segítségére legyen. Ha a jegyző lelkiismeretes, teher neki, ha lelkiismeretlen, akkor visszaélhet vele. Én tehát azt hiszem, hogy a községeknek^ nemcsak háztartása, — amire talán még rátérhetek — hanem a jegyzőnek a munkaköre is körvonalazandó!. El kell venni tőle mindazt, ami a nép körében őt antipatikussá teszi, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közénen.) külöuösen el kellene venni tőle — fájdalom, ez az irányzat az adóügyi jegyzői állások megszüntetésével megszakadt — minden az adóügybe való beavatkozást (Úgy van! Ugy van!) és akkor inkább lenne a nép vezetője. Méltóztassanak elhinni, hogy a falu bajainak sok helyen épen az az egyik oka, bogy a jegyző kizárólag a falu pennája. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Sokat beszéltünk arról is mi gyakorlati emberek, hogy hogyan lehetne a jegyzőt meg-