Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Äz országgyűlés képviselőházának 156. fiunk és mindinkább igyekeznek itt a kedélyek megnyugodni, (Felkiáltások jobbfelől: Láttuk tegnap!) amikor eltávolodunk attól a forra­dalmi irányzattól, (Zaj.) amelyet mindig em­legetnek, azt látjuk, hogy e téren őrült emel­kedés mutatkozik a költségvetésben. Amig 1922-ben 187.000 pengő volt a kiadás erre a célra, 1923-ban már 433 000, 1924-ben 506.000, 1925-ben 622.000, 1926-ban 661.000, 1927-ben 708.000, (F. Szabó Géza: Meg kellett erŐsiteni!) 1928-ban 776.900 pengőt tett ki a költségvetésnek erre a célra forditott összege, szemben az 1922/23. évnek 187.000 pengőjével. (Jánossy Gábor: Atz evolúció törvénye! — Zaj.) Kérem, ne méltóz­tassanak kétségbevonni ezeknek a számoknak hitelességét, mert ezek a költségvetés adatai. Csak felvetem: mi szükség van arra, ha már azt a célt kívánják szolgálni ezzel az intéz­ménnyel, amelyet Szabó képviselő ur emiitett, hogy ez a költség 1922 óta 187.000 pengőről 776.000 pengőre emelkedjék? (F. Szabó Géza: Mert fejleszteni kellett !LMivel lehet ezt indo­kolni'? (Zaj.) Bocsánatot kérek, 1922-ben na­gyobb szükség volt erre (Zaj. — Elnök csen­get) az intézményre, mint ma. Hát miért volt elegendő 1922-ben ennek az intézménynek a fentartására 187.000 pengő és miért kell ma 776.000 pengői Én kérem a belügyminister urat, méltóztassék valamelyes jelentést idehozni, hogy mi az a munka, amelyet ennek ellenében az állam kapott. Mert minden intézménytől kap ugyebár erre nézve valamelyes jelentést. Az államrendőrség igazolja azt, hogy mit végzett, az állami vasgyárak igazolják, hogy ők mit végeztek, a posta, mindén ministérium és egyéb intézmény igazolja azt, hogy a költ­ségvetésből igénybevett pénzt_ mire fordítja. Méltóztassék igazolni ezt is. Önök azt állítják, hogy erre szükség volt. Szeretném tudni, hogy mi az a szükség, miért kell ez. Ne méltóztas­sék azt gondolni, hogy én magának a Techni­sche Nothilfe-nek felállítását kifogásolom. Ha van Technische Nothilfe, ám jó, nem vagyok azonban hajlandó egy burkolt spicliszerveze­tet fentartani, amelyre az állam 776.000 pengőt költ. (Felkiáltások jobbfelől: Ez ellen tiltako­zunk!) Ez a különbség kettőnk között. (F. Szabó Géza: Tendenciózus beállítás! — Jánossy Gábor: Sem burkolt, sem spicliszervezet! — Malasits Géza: Nem ismeri a képviselő ur! Ne mondjon ilyet, minden városban van hivatala, gépirónők stb. — Nagy zaj a baloldalon ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Hajlandó vagyok ma is el­fogadni Severing belügyminister álláspontját és a Vorwartsből felolvasott nyilatkozatot tel­jes egészében, anélkül, hogy egy szó hozzátenni vagy elvenni valóm lenne, de méltóztassék ugyanazokat az elveket és elméleteket, amelye­ket Németországban alkalmaznak, a magyar viszonyok terén is alkalmazni. Csak azt szeret­ném elmondani, mit tesznek ennek az intéz­ménynek megbízottai a vidéken. Elmennek és tartanak egy előadást és amidőn ott a munká­sok felállanak és azt mondják, kérem, mi tag­jai vagyunk ennek és ennek a pártnak, mind­járt kijelentik: hja kérem, akkor önöket téve­désből hívtuk meg. Önökre nem reflektálunk. De kérdem én, hogyha ezek tényleg munkát akarnak végezni, ugy, hogyha a fűtő leteszi a. lapátot, kezükbe akarják a lapátot venni, hogy tovább tüzeljék a kazánt, akkor mi szükség van arra, hogy ezeket az első alkalommal arra szó­lítják fel, hogy revolvert szerezzenek be és fel­világosítják őket, hogy hol lehet ezeket a re­volvereket olcsón beszerezni. (Zaj.) Miért van revolverre szükség? Talán bele akar az illető a ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 111 dinamógépbe lőni, ha az nem akar elindulni, vagy mit akar csinálni! Ez azt bizonyítja, hogy a cél egészen más, mint amire ez az Összeg fordittatik. (Zaj.) Itt nem Technische Nothilférői van szó, hanem egy egészen más intézményről és ha nem mon­dok el itt többet, mint amit elmondottam, ak­kor más szempontok késztetnek engem arra, hogy ne mondjam el mindazt, amit erről az in­tézményről tudok. (Kuna P. András: A Conti­utcai vasdarabokról beszéljenek! — Malasits Géza: Ne provokáljon András bácsi!) Nem tudom, lehet, hogy a képviselő ur a Conti-utcát nagyon jól ismeri, lehet, hogy a szomszédot és a környéket is ismeri, én csak azt a házat is­merem, amelyben a munkások becsülettel, a maguk filléreinek feláldozásával igyekeztek maguknak egy intézményt felállítani, amely­nek fentartására senkitől támogatást nem kér­nek. Egész röviden, mint ahogy a rendelkezé­semre álló idő megengedi, rátérek magának a költségvetésnek tárgyalására és itt hivatkozom a minister urnák a múlt költségvetés tárgya­lása alkalmával elmondott beszédére, amelyben azt igyekezett igazolni, hogy a belügyministe­rium költségvetése ma kevesebb, mint volt a békeidőben, illetve az ország lakosságához vi­szony itva ma az ország szempontjából előny ö­sebb a helyzet. Nagyon nehéz ma a& összeha­sonlítás, mert hiszen azóta a belügyministe­rium egyes osztályai más ministeriumokba ke­rültek át, (Malasits Géza: A rendőrséget álla­mosították!) a rendőrséget államosították, úgy­hogy ma a mai helyzetet a békebeli helyzettel összehasonlitani nagyon nehéz volna, és vitat­ható az, hogy az összehasonlítási alapnak me­lyik formája a helyes, vagy melyik az elfogad­ható. — Nem térek rá erre az összehasonlításra, mert hiszen magukban a részletekben eltérők a vélemények, csak nyers számokat kívánok felolvasni annak illusztrálására, hogyha el is fogadjuk a belügyminister urnák azt a fejte­getését, hogy egyes osztályok más ministeriu­mokba kerültek át, mégis épen a belügyi tár­cánál, főkép az államrendészeti kiadásoknál olyan horribilis emelkedés van, amely min­denesetre megérdemli azt, hogy ez a kérdés itt szóvá tétessék. Mert amíg 1922-ben a közren­dészeti kiadások 702.000 pengőt tettek ki, ad­dig ma a közrendészet céljaira forditott kiadá­sok 3,398.620 pengőt tesznek :kí. Itt tehát olyan óriási emelkedés van, amelyet nem lehet tel­jesen megindokolni azzal, hogy azóta a rend­őrség államosittatott és egyéb átszervezések történtek. Mert ezek az átszervezések és egyes ügy­osztályoknak ezek az átcsatolásai megtörtén­tek már körülbelül az 1922/23. költségvetési év­ben, akkor már nagyjából kialakult a helyzet, úgyhogy azóta aligha történhetett valamelyes változás. Ezek az adatok tehát, amelyek 1922­ről szólnak, nagyjából összehasonlíthatók az 3928/29. évi adatokkal. Fokozatos emelkedést látunk, amely különösen 1923-ban mutatkozik; ha pedig az 3923. évi 2,600.000 pengőt Össze­hasonlítjuk a mai 3,300.000 pengővel, akkor itt még további lényeges emelkedést látunk. A legutóbi^ békebeli költségvetésben, az 1913. évi költségvetésben Nagy-Magyarorszá­gon: összesen 694.000 aranykorona volt ezen a címen felvéve, vagyis 805.000 pengő. Ezzel a 805.000 pengővel szemben, amely több, mint 20 milliós népre vonatkozott, ma a megcsonkított Magyarországon 3 ; 398.000 pengőt fordítanak erre a célra. Magának a nemzeti munkavéde­16»

Next

/
Thumbnails
Contents