Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. meg- is Ígérték, hogy el fogják intézni, ennek azonban már két hónapja és még most sincs elintézve. Sós megirta az esetet körülményesen ide a szakszervezetnek ! — most nincs nálam ez a levél, — s elmondja, hogy ő nein vett résizt semmiben, s ő, a szakszervezet regi tagja, két­ségbeesett helyzetben van. Annak ellenére, hogy megígérte nekem az államtitkár ur is, hogy intézkedni fog ebben a dologban, ez az ember mind a mai napig nem mehet el Oroshá­záról, internálva van a város területére, ott kell maradnia és nyomorognia. Tessék csak elképzelni, mit jelent az, ha egy ember ok nél­kül, indokolatlanul, a közigazgatás egyoldalii vagy rideg, erőszakos álláspontja miatt oda van kötve egy város területére, nem tudl mun­kát keresni és munkát kapni s e miatt nyomo­rog, éhezik és meg van kötve életének sorsa, el van nyomva s tönkre van téve. T. Képviselőház! Az eseteknek százait lehetne idehozni és felsorakoztatni. Elmondtuk ezt már az illetékeseknek, A t. belügyminister ur azt mondja tegyünk csak konkrét panaszokat, azo­kat ő el fogja intézni. (Scitovszky Béla bel­ügyminister: El is intéztem!) Tettünk ilyene­ket s ide is hoztuk őket, de a közigazgatásnak olyan a szelleme, hogy minden megmozdulás­ban, ós minden munkás jajszóban forradalmat lát, s el akarja fojtani s lehetetlenné akarja tenni azokat, akik panaszkodni mernek. Ez nagy baj, a legnagyobb baj, mert hogyha van valami ebben az országban, amely szélsőségre hajtja a munkásokat, ugy ez az, el­járás az. Ez az, ami egyenesen a bolsevizmus karjaiba kergeti az embereket, mert hiszen azt látják és tapasztalják saját testükön és életü­kön keresztül, hogy igazságtalanul bánnak ve­lük és ez az érzés bennük marad s beléjük gyö­kerezik. Kérelemre nem intéznek el semmit, s általában a szellem olyan, amely borzasztó ál­lapotokat teremt. Itt van például az, állampolgárság kérdése. Borzasztó baj, hogy annak idején, amikor az optálás volt, sokan nem optáltak. Azelőtt senki­nek sem kellett törődni azzal, hogy állampol­gár-e vagy nem. mert ezt ígrázári ritkán kér­dezték. Azt sem kérdezték senkitől és nein igen kellett törődni vele, hogy milyen község ille­tőségébe tartozik, mert úgyszólván egyedül csak a korcsmárosoknak és vendéglősiparosok­ruik volt szükségük arra, hogy illetőségüket és állampolgárságukat igazolják. A háború után lefolyt az optálási periódus. Sok ember nem optait s sok embernek ma sincs még az optá­lási ügye elintézve, s igy sokakat, akik a ható­sággal valamely vonatkozásba kerülnek, ha bajba kerülnek, beviszik a toloncházba s ott la ríják őket mindaddig, amig állampolgársá­gukat megállapítják, mert vannak ma is ná­lunk is és a leszakított részeken is olyanok, akiknek az állampolgársága nincs tisztázva s nincs tisztázva az, hogy ide tartoznak-e vagy oda tartoznak-e. Amig a toloncházban fogva vannak, nem tudják hová tecyék őket. Sok­szor átteszik a határon, de viszont áttesznek: embereket sokszor a. leszakított részekről is hozzánk. Jugoszláviával is történt egy ilyen eset, és a legnagyobb baj az, hogy akiket akár Jugoszláviából, akár Cseh-Szlovákiából. akár líomániából, illetőleg ezekről a megszállt terü­letekről áttcsznek hozzánk, ezek is mind ma­gyarok, véreink, akiknek az állampolgársága nincs tisztázva. Ha az illetők a megszállt terü­leteken születtek, a maíryar hatóságoknak is sokszor kell ehhez az eljáráshoz folyamodnia és igy Trianon következtében a magyarokkal labdázhat, -kot onnan lökik át őket ide, hol in­ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. 103 nen oda, s a szomorú a dologban csak az, amint már mondottam, hogy ezek mind magyarok, véreink. A magyar államnak kellene tehát első­sorban törekedni arra, hogy az állampolgárság kérdése tisztázva legyen, és a magyar kor­mánynak kell olyan megoldást találnia, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek állampol­gárságuk tisztázatlansága következtében olyan nagy zaklatásoknak ne legyenek kitéve:, mint amilyeneknek ma ki vannak téve. T. Képviselőház,! Én ugy vagyok infor­málva, hogy Jugoszláviában készül egy tör­vény, amely abból az elvből indul ki, hogy azok, akik már öt esztendeje ott laknak, az állampolgárságot ott megkapják. Bizonyos, hogy ez egy megoldási mód; de mi nem 1 hallot­tunk a magyar kormánytól olyan kijelentést, hogy az optáláson kivül keresné a megoldás­nak olyan módját, amellyel az akár itt lakó, akár a leszakított részeken lakó magyaroknak megkönny itt essék állampolgárságuk megszer­zése. Már pedig ha Jugoszláviában van egy olyan szándék, hogy az ott lakó' magyaroknak öt év múlva megadják az állampolgárságot, akkor elsősorban a magyar kormánynak kel­lene a '/környező államokkal olyan megállapo­dást létesítenie, hogy egy ilyen rendelkezés minden államban, Magyarországban, r Jugo­szláviában, Cseh-Szlovákiában és Romániában is gyorsan létrejöjjön. Kiindulok abból a szem­pontból, hogy akiket átdobálnak, akiknek az állampolgárságát nem tudják megállapitani, mindazok magyarok, a mi véreink, hlozzáuk­tartoznak, legelsősorban tehát a magyar kor­mánynak kellene kezdeményező lépéseket tenni, hogy ez a kérdés megpldassék, rendeztessék és olyan intézkedés történjék.- hogy az akáir itt, Magyarországon, akár pedig a leszakított ré­szeken élők ne legyenek emiatt, az állampol­gárság hiánya miatt, annyi zaklatásnak, annyi üldözésnek, szenvedésnek kitéve., mint amennyi­nek ki vannak téve. Ennélfogva a kormányt arra kell kérnem és a kormánynak arra kell a figyelmét felhív­nom, hogy kezdeményezzen valamit. Hang­súlyozom, hogy Jugoszláviában voltain és ott hallottam, hogy Jugoszláviában van egy olyan terv, hogy ezt meg fogják csinálni, hogy tudni­illik azoknak, akik öt év óta ott laknak és nincs tisztázva állampolgárságuk, minden további nélkül megadják az állampolgárságot. Ha te­hát ott ilyen szándék, ilyen törekvés és ilyen jóindulat nyilvánul meg a lakosság: iránt, ak­kor a magyar kormánynak is közbe kellene lépni a környező államoknál, hogy akár ugyan­ilyen eljárás, akár jobb, mindenesetre azonban egy egyforma eljárás lépjen életbe, hogy a magyar ember ne legyen ilyen üldözéseknek kitéve. T. Ház! Az egyesülési és gyülekezési ,iog kérdése nálunk a belügyministertől függ; ami­lyen a belügyminister és ahogyan^ a belügy ­minifíterium akarja az egyesülési és gyüleke­zési jogot kezelni, azt olyan értelemben hajt­ják végre. Nem akarok erről részletesen be­szélni, eléggé sokat beszéltünk és interpellál­tunk már erről konkrét esetek kapcsán, el­mondtam már én is pár esetet, hogy a közigaz­gatás mennyire üldözi a munkásokat, meny­nyire rossz 'szellemmel van telítve és mennyire megakadályozza az, ellenzéki politikai irányza­tok működését. De rá kell mutatnom arra, hogy aa egyesülési és gyülekezési jognak az a kezelési módja, amely a belügyministerium intenciói szerint érvényesül, olyan rossz, olyan komisz, hogy az igazságtalanságok egész- sorát teremti meg. 15*

Next

/
Thumbnails
Contents