Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-156

98 Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1928 április 19-én, csütörtökön. tegnap, az általános vita alkalmával megmondtam véleményemet a sajtószolgálatról. Ehhez nem kívánok most semmit sem hozzátenni, mert hiszen ismétlem, tegnap eléggé kifejtettem ebbeli nézetemet. Én ezt a rovatot teljesen feleslegesnek tartom, miért is tisztelettel javaslóm, hogy az e rovaton a sajtóalapra előirányzott 470.000 pengő az előirányzatból töröltessék. Ezt a pénzt sokkal jobban lehetne felhasználni más célokra, mint erre, mert ha erre használják fel, ez szerintem az országnak semmiképen sincs hasznára. (Görgey István előadó: Ez ellentétben áll azzal, amit Pakots képviselő ur mondott!) Elnök: Pakots József képviselő ur kivan szólani. Pakots József: Igen t. Képiviselőház! Rendkívül sajnálom, hogy nem lehetek egy véleményen előttem szólott t. képviselőtársammal, mert a külügyi sajtószolgálat fontosságát kéltségen felül mes kell állapítani az egész Háznak. (Görgey István előadó: Ugy van!) Az a kérdés ugyan, hogy a sajtószolgálat költsége csakugyan a sajtószolgálat célját szolgálja-e, nem pedig valamely kedvezések és egyéb célok fedezéséire szolgál-e f De öirviendek, hogy mindíjíárt reflektálhatok az igen t. minister urnák a sajtóattasékérdésben . mondott szavaira, A e sajtóattaséintéfemény csakugyan megszervezésének kezdő stádiumaiban van, azonban nagyon fontos pozíciókon, helyeken, például Parisban már régen létesíteni kellett • volna sajtóattaséintézményt és nem mellékesen elláttatni ott egy tisztviselővel ezt <az állást, mert ez lehetetlen. Épen azért akartam a mélyen t. minister ur figyelmét felhivni arra, hogy főképen par excellence ujságirókat keressen erre a feladatnál minthogy tudom, hogy az a terv volt például nem régen, hogy egy tengerésztisztet akartak kinevezni párisi sajtóattasénak. Az illető tengerésztisztet figyelmeztették, hogy egy kicsit tájékozódjék, olvassa, a francia lapokat és hogy vegye tudomásul azt, hogy például a Temps a francia külügyministerium hivatalos lapja, a L'Humanité pedig a kommunisták lapja. Tehát ennyire kellett vele a legelemibb ismereteket is közölni. (Beck Lajos: Kivel?) Egy katonatiszttel, akit ki akartak nevezni sajtóattasénak. Ez a katonatiszt igen Mtünő szolgálatokat tehetett a háborúban, de viszont a sajtószolgálat terén egészen homo novus és teljesen előkelő idegen. Épen ezért hangsúlyoztam és kértem a mélyen t. minister urat, méltóztassék azt a gondolatot, hogy újságírók neveztessenek ki sajtóattaséknak, most már magáévá tenni. A magyar újságírásnak igen kitűnő munkásai vannak, akik egyrészt politikai érzéküknél, másrészt nyelvismereteiknél fogva igen alkalmasak erre és már eddig is megvannak a külföldi lapokkal a kellő összeköttetéseik, teljesen tájékozottak az egész külpolitikai kérdéskomplexumban, tehát egyszerre otthon vannak, ezekkel a külügyministerium igen erős segítőtársakhoz, igen kitűnő munkatársakhoz jut a maga nagy feladatainak teljesítésénél. A sajtószolgálat részére beállított költségeket ezekből a szempontokból elfogadhatóknak tartom és azokhoz hozzájárulok. Elnök: Kiván-e még valaki szólani 1! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos külügy min ister: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a rovatnak eredeti szövegben való elfogadását. Már az idei költségvetésnél nagyon szerettem volna, ha ennél nagyobb összeget állíthattunk volna be a sajtó céljaira, épen azért, hogy a sajtószolgálatot megfelelően ki tudjuk építeni, mert hiszen igen gyakran tapasztaltuk, mennyire hátrányos reánk nézve az, hogy aránylag csekély összeggel van ez a költségvetésben dotálva. Sajnos, ezt az idén nem volt módomban megtenni, de megvan a remény arra, hogy a jövő esztendei költségvetésiben a mostaninál nagyobb összeget fogunk ezen a címen előirányozhatni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A magam részéről, amikor a cím elfogadását kérem, csak egy megjegyzést óhajtok tenni Pakots t. képviselőtársunknak arra az információjára, hogy az a terv merült fel, hogy Parisba egy sajtóattasé neveztessék ki. A helyzet laa hogy ott mint sajtóelőadó körülbelül nyolc esztendő óta működik Gesztessy sajtóelőadó, aki szerződéses alkalmazott, nem tartozik a ministerium státusába. Nem merült fel az a terv a közelmúltban, hogy ott változás álljon be, úgyhogy én azt, amit t. képviselőtársam most elmondott, először hallom, pedig amennyiben ez felmerült volna, kétségtelenül nem ma hallanék erről a tervről. Minden kombináció tehát, amelyet ő ezekhez fűzött és a konzekvenciák is természetesen megdőlnek. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A rovattal szemben áll Malasits képviselőtársunk törlési inditványa. Kérdem a t. Házat, inéltóztatik-e a rovatot eredeti szövegében, szemben Malasits képviselőtársaink törlési indítványaival elfogadni, igen vagy nem'? (laen!) A Ház a rovatot eredeti szövegében fogadta el, a törlési inditványt pedig elvetette. Következik a 7. rova.t. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 7. rovat. Külügyi szaktanfolyiaimok költségei 9200 P. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 2. cím. Külföldi szolgálat. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 4,483.907 P. Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! A külügyi költségvetésnek pénzügyi bizottsági tárgyalása folyamán röviden érintettem, hogy rendkívül kívánatos volna, ha pénzügyi és gazdasági természetű tárgyalásokba a külügyministerium a ministerium kebelén kivül álló szakembereket is bevonna. Ez nem novum, hiszen Németország legsúlyosabb gazdasági tárgyalásait a békekötés alatt és a békekötés után külső szakerők bevonásával bonyolitotta le, sőt a békekötésünk alkalmával és azóta, is néha ritkán ilyen szakemberek bevonásától mi sem irtóztunk. Mindazonáltal igen gyakran adódik arra alkalom, hogy olyan speciális matériák megtárgyalása válik szükségessé, amelyeknek tárgyalásánál a másik fél nem mindig csak hivatalos közegeit, hanem az arra legalkalmasabb és azokat a kérdéseket legjobban ismerő szakférfiakat küldi ki. Én tehát itt újból és nyomatékosan ajánlom az igen t. külügyminister ur figyelmébe, hogy ilyen tárgyalásoknál a szakemberek bevonásától ne vonakodjék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Walko Lajos külügyminister: T. Ház! Már a múltban is megesett az, hogy nehéz tárgyalásoknál, ha speciális kérdésekről volt szó, felkértük a közéletben jelentékenyen szereplő és kellő tekintéllyel biró férfiakat arra, hogy a tárgyalásokat vállalják és a munkában segítségünkre legyenek. Azt hiszem, hogy ezt mi a