Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-145
88 r Àz országgyűlés képviselőházának daságot tekintem, látom azt a szomorú eredményt, hogy a gépék fejlődésével folyton redukálódik a munkaerő használata és mindig többen és többen válnak olyan munkanélküliekké, akik a faluban elhelyezkedést, munkaalkalmat nem találhatnak, feljönnek tehát a fővárosba, és itt szaporítják a munkanélküliek niagy számát, itt állanak elő követeléssel, mert hiszen élniök, ruházkodniuk, a legszükségesebb módon mégis csak kell, s a legszükségesebb életfeltételeikre szük'séiges kenyeret akárhonnan, mé ! g a föld alól is elő kell teremteniük. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Igen t. Ház! A munkapiacnak tökéletes megszervezése, a munkaközvetités megszervezése és végül ennek befejezéseképen — hisz magától fog majd megoldódni ezeknek következiményekép — a munkanélküliség ellen való biztosítás — mert hiszen ez is nagy betegség, amelyről maga a munkás neun tehet — ezek a nagy problémáik mind, mind a levegőben vannak, a közélet tértén mindenki elé oda vannak helyezve, ezekkel a politikusoknak foglalkoizniok kell. Nem szabad strucc módjára fejünket homokiba dugni, hanem ezeket a nagy kérdéseket komolyan ímeg kell tárgyalni és amint azt az ország gazdasági, pénzügyi lehetőségei megengedik, azzal a szociális érzéssel, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell, mindezt meg kell oldani a törvényhozás utján, a törvényhozáson keresztül. Ha nem lehet, akkor appellálnom kell a magyar embereik szivére, érzéslére, becsületére s a hivatalokat ugy kell átformálni (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) lelkileg is, hogy az a közigazgatás ne elriasztó mumusa legyen a munkásrétegeknek, a különböiző társadalmi osztályoknak, hanem tanácsadója, vezetője, segítője, szóval nekünk ezekkel az intézkedésekkel, amelyek itt a törvényhozáson keresztül megnyilvánulnak, azon kell dolgoznunk, hogy a különböző társadalmi osztályok ne farkasszemet nézzenek egymással, hanem érezzék, hogy egymásra vannak utalva, hogy azoknak, akiknek tudásuk van, a tudatlan tanításával kell foglalkozniuk, akinek van anyagi lehetősége, annak munkaalkalom teremtésével a másiknak kenyerét kell biztosítania, szóval azt az alsó társadalmi rétegeket ne közigazgatási utón, ne egyszerű rendőri eljárásokkal tartsuk távol magunktól, hanem hozzá leereszkedve emeljük fel magunkhoz és azokat a kívánságokat, amelyek a magyar nép lelkében igen kicsiny mértékben nyilvánulnak meg, — hiszen nem akarnak hegyeiket, nem akarnak eldorádót, hanem egy kicsike kis területen és keretben akarnak élni és boldogulni, gyermekeket akarnak a köznek, a jövőnek, a társadalomák, az országnak nevelni, —- mondom, — azokat a primitiv, egyszerű kívánságokat mentül előbb ennék az állami kormányzatnak teljesítenie kell. Igen t. Ház! Én a kormányzatnak azt a felhívását, hogy takarékoskodjunk, mostani felszólalásomban is alkalmazom, amikor a költségvetési vita alkalmával épen csakhogy érintettem és hangsúlyoztam ezeket a szociális kérdéseket és kívánságokat, azért, hogy ezekkel a hivatalos államkormányzat is foglalkozzék és siessen azok segítségére, akik a kormányzattól várják, hogy az ő fejük alja az eddiginél jobban legyen megvetve. És mivel azt látom, hogy a kormányzat mégis némi vonatkozásban, kis mértékben, — hangsúlyozom, hogy csak nagyon kezdetleges módon — a jelenlegi körülmények között a pénzhiányra való hivatkozással csak kis részét teljesiti még ezeknek a kötelességeknek, — de azért sorakoztat145. ülése 1928 március 19-én, hétfőn. tam fel ezeket és^ azért helyezem első helyre ezek megvalósítását, mert ehhez nagy nemzeti érdekek fűződnek — s mivel látom, hogy a kormány ezen a téren is már a kezdés stádiumában van, egyik-másik szociális intézményt máitető alá hozta, más intézmények kimunkálásán dolgozik, én csekély törvényhozói munkámmal hozzá akarok járulni ahhoz, hogy ezek a szociális problémák, amelyekre igen nagy súlyt helyezünk az állami élet békéje és a gazdasági élet szempontjából, mielőbb megvalósuljanak és mert azt is látom, hogy a kormányzat nem zárkózik el e kérdések megoldása elől, én a kormányzat beterjesztett költségvetési javaslatát és felhatalmazását általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és azt kívánom, hogy ezek a kérdések, amelyekről szólottunk, mielőbb a megvalósulás stádiumába jussanak. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök:^ Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Mint a békesség, a megértés embere, azzal kezdem, hogy őszintén sajnálom, hogy a t. ellenzék egy része nem vesz részt a költségvetés vitájában, azonban annak a meggyőződésemnek és kívánságomnak adok kifejezést, — közérdekből, — hogy a Ház t. elnökségének, a t. kormánynak és a pártok t. vezetőinek bölcsessége megtalálja az utat-módot, az eszközöket ahhoz, hogy már a legközelebbi órákban, talán már a holnapi napon a költségvetés tárgyalása, az országgyűlés Képviselőházának ez az egyik legfontosabb munkája és kötelessége, a régi megszokott mederben folyjék tovább. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! A mélyen t. r pénzügyminister ur a költségvetés benyújtását kisérő beszédében optimizmusának adott kifejezést, az ország gazdasági — nem jelenlegi helyzetét, hanem — jövőjét illetőleg. Én ezt nemcsak természetesnek találom, hanem biztató jelenségnek is. Hiszen azokban, akik kezüket az ország gazdasági életének ütőerén tartják, feltétlenül meg kell lenni a bizalomnak. Ha azonban a költségvetés számrengetegeit, amelyekről délelőtt ugy tartalmilag, mint időbelileg is nagyszabású beszédében megemlékezett az én tisztelt és kedves Berki Gyula barátom, mondom, ha azoknak a számoknak rengetegeit nézem és azt látom, hogy ennyi millió, ennyi százezer pengő maradvány mutatkozik a költségvetés szerint, én mégis sötétnek látom a magyar gazdasági helyzetet, ennek a Trianon által tönkretett, porig alázott nemzetnek jelenét ás jövőjét is. Azok mögött a számrengetegek mögött egy vergődő, egy a holnap kenyerével törődő, agyondolgoztatott, százszor, ezerszer megcsalt, félrevezetett nemzet áll, amelyet nekünk mégis talpra kell állítanunk és amely mégis talpra fog állani. Szó volt itt a bürokráciáról és különösen a pénzügyi adminisztrációról. Ehhez én is szolgáltathatnék és szolgáltatok is adatot a magam tisztviselői múltjából. Ezt azért cselekszem, mert őszintén megvallom, nekem régi felfogásom volt az, hogy sohasem az intézményekben van a hiba, amikor hibákat keresünk a közügyek intézését és a hivatalos munkát illetőleg-, hanem legtöbbnyire az emberekben, (Ugy van! Ugy van!) mert ha arravaló emberek lelket visznek bele még a legelavultabb intézménybe is, ha lépést tartanak az élettel, az élet követelményeivel, ha nem adóalanyokat, hanem érző, cselekvő, vergődő és izzadó embereket látnak, a legtökéletlenebb, a legelavultabb, leg-
