Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-145
72 T Az országgyűlés képviselőházának 145. ülése 1928 március 19-én, hétfőn. már a belügyi kormányzatnak, hogy a vármegyei törvényhatóságok felfrissítése érdekében hozzon egy egyszakaszos törvényt és rendeljen el uj választást, frissítse fel a vármegyei életet. A belügyi kormányzat ez elől mindig elzárkózott azzal a megokolással, hogy készül a reform. Ez a reform, amely készül, már a negyvenedik. De ha ez a tervezet kerül ide a Ház elé, én benső meggyőződéshői mondom, hogy abból nem lesz itt törvény. (Egy hang a középen: Nem lesz!) De ha törvény lenne is itt, én bizom a Felsőházban, — ahol ott ülnek a történelmi Magyarország nagyszerű reprezentánsai, ott ülnek a régi vármegyék alispánjai — hogy onnan vissza fogják lökni ezt az értéktelen javaslatot. (Jánossy Gábor: Még nem tudjuk, hogy milyen! — Éri Márton: Dehogy nem! — F. Szabó Géza: Nine® is készen!) T. Ház! Én azt állitom, hogy a vármegyei javaslatot két részre kell bontani, az egyik a politikai rész, a másik az adminisztrációs rész. Most a politikai résszel kívánok foglalkozni. A politikai rész ugy van beállítva, mintha a mi megmaradt csonka, 13 vármegyés országunkból 13 felsőházi rendszert kivánna kiépíteni. Én azt állitom, hogy lehet valaki hive a virilizmusnak, lehet valaki hive a nyers virilizmusnak, lehet hive a virilizmus eltörlésének, ezt én mind megértem, erre mindre lehet komoly támasztékot találni, de hogy egy érdekképviselettel és egy megkeresztelt és megvizezett virilizmussal súlyosbított < rendszerrel, egy komplikált választási beállítással hívják életre az uj vármegyét: én ez ellen a történelmi tradíciók nevében már előre is tiltakozom! T. Ház! Van egy másik része a reformnak: az adminisztrációs része. Ebben párttkülönbség nélkül könnyen megérthetjük egymást. A lényege ax iái dolognak, hogy a közigazgatás közvetlen legyen, hogy a közigazgatás gyors legyen, hogy a közigazgatás egyszerű legyen, hogy a megyei és a községi igazgatás népszerető legyen és nélkülözzön minden vexációt. (Közbeszólás a középen: És ne politizáljon.) Nagyon helyesen _ méltóztatott mondani. Sajnos, az uj yármegyeháznak tervezete olyan céllal van kiépítve, hogy egy politikai rendszernek szolgáljon védelmére. Én a vármegyéknek nem politikai rendszerek védelmét szánom, hanem a régi hivatását: a nemzet védelmét. Mármost, t. Ház, még az adminisztrációs részben is 'kolosszális hibák vannak. AB a tervezet, 'aimely eddig napvilágot látott és azok a nyilatkozatok, amelyek illetékes és nem illetékes helyekről elhangzottak, mind rendkívül érdekesek. A vármegyét magát és a községet magát kell adminisztrációs szempontból jól berendezni, a községi életet kell kifejleszteni, a községi közigazgatásba hatósági jogkört kell belevinni, és még a kihágási bíráskodást is oda kell vinni. A főellenőrzést gyakorolja a* vármegye, a vármegye legyen kifejlesztve, mint a községek ellenőrzője. Azonkívül véget kell vetni ebhen az országban annak a sok irkafirkának, és véget kell vetni a centralizációnak is. A centralizációnak is az az oka, amit előbb közbeszólott képviselőtársaim mondott, hogy minden a kormánytól függjön, hogy minden politikum legyen, tehát nem a gazdasági, kulturális és szociális előrehaladás szempontjai, hanem a megbizhatóság — nem a nemzet szempontjából való megbizhatóság — a politikai szempontok érvényesüljenek, (Ellenmondások jobb felől.) • . , , A belügyi kormányzat egész közszellemét perhorreszkálom, mert a belügyi kormányzat szelleme ellenkezik azzal a békeszellemmel, amely a pénzügyminister ur expozéjából és a ministerelnök ur debreceni beszédéből kicsillant. A ministerelnök ur Debrecenben azt mondotta, hogy elértünk a konszolidációban odáig, hogy vissza kell térni a 'békebeli állapotokhoz, a kivételes hatalom megszüntetéséhez és bizonyos vexáturák megszüntetéséhez, de a belügyi kormányzat szelleme nem szereti a visszatérést a régi időkhöz, pedig bár visszatérnének azok a régi, boldog idők nemcsak a belügyi közigazgatás szellemében, hanem az egész állami közikormányzás szellemében is. T. Ház! Azt mondottam beszédem elején, hogy a völgyből jobban látni a csúcsokat. Nos, itt van előttem a völgyből egy irás. Nem rég választották meg Borsod vármegye alispánját. Bónis Aladár alispán, amikor a vármegye pecsétjét átvette, röviden a következőket mondotta (olvassa): »Átveszem a vármegye pecsétjét. Részrehajlás nélkül fogom kezelni, tisztán, becsületesen fogom visszaadni utódomnak. Vármegyém autonómiáját védeni fogom minden idegen befolyástól, különösen igyekezni forgok a felekezetek között mindenkor fennálló békességre, mert az a meggyőződésem, hogy a felekezeti béke megzavarása nemzetellenes bűn. Mindenkinek egyformán alispánja leszek, szegénynek és gazdagnak, földmivesnek, iparosnak és kereskedőnek. Gondom lesz a népnevelésre az iskolánkivüli oktatásra, a szakoktatásra, gondom lesz mindenféle érdekek védelmére. Igyekezni fogok megjavítani vármegyém útjait, fel fogom karolni a lakosság egészségügyét és elhagyottjainak, árváinak ügyét. Politikai kérdésekben, amig az az egyetemes nemzeti érdekekbe iiem ütközik, tisztelni fogomaz ellenkező politikai nézeten lévő politikai véleményeket. Őszintén arra törekszem, hogy a vármegye administrációja kifogástalan legyen, hogy a tisztviselők tapintatosan, szeretettel bánjanak a néppel és az ügyeket gyorsan és pontosan intézzék el. Jelszavam: az összetartás, a munka és a hazaszeretet!« (F. Szabó Géza: Egy magyar alispán nem is beszélhet másként! így érez és igy beszél!) A völgyből hangzott el ez, a magyar beszéd, a régi vármegyéből, amelyből egy évszázadon keresztül ennek a nemzetnek igazi vezetői kikerültek. Ez közszellem, amelynek meg kell nyilvánulnia a belügyi igazgatásban és nem szégyen egy magyar alispán lelkületét, gondolkozásmódját, felfogását követni. Ajánlom, hogy a belügyminister ur nyomassa ki Bónis Aladár beszédét, adjon belőle legelőször egy példányt Sztranyavszky Sándor államtitkár urnák (Élénk derültség.) és terjessze el ezt az egész országban, mert ez az a közszellem, amelyet a belügyi igazgatásban követni kell. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) T. Ház! Mi békés magyar nemzet vagyunk. A trianoni Magyarország határai körül2,400.000 fegyveres tartja szuronyán a nyugati demokráciát és a sokszor hangoztatott békés szándékokat és ez a szegény nemzet, amióta mai nyomorúságos sorsában van, állandóan ki van téve a meggyanusitásoknak, állandóan ki van téve a rágalmaknak, állandóan ki van téve annak, hogy mint békebontót állítják oda a világ elé. Azt mondják, hogy van magyar irredenta. (Helyeslés.) Igenis van! Van is, kell is, hogy legyen magyar irredenta. És ha kíváncsiak arra, hogy miért van, akkor én a szellemes Benes urnák, a bájos Titulescu urnák (Meskó Zoltán: Bájosnak nem bájos!) és a többi ked-
