Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-145
r Àz országgyűlés képviselőházának 1 cer-ügyben kegyelmi tényt fog" gyakorolni. Ez a büntetés súlyos következményekkel jár az illetőre, mert aki 10 napi büntetést kap, attól elveszik italmérési jogát. A dolognak ez a része az államigazgatásra vonatkozik. A t pénzügyi államtitkár urnák figyelmébe ajánlom az állam pénzügyi adminisztrációját. Azt hiszem eleget beszéltem ezekről a kérdésekről, s amikor a gazdasági pénzügyi problémákról szólottam 1 ,, nekem alkalmam volt elég kérdést, amely érdemes a megfontolásra, figyelmébe ajánlani a t. pénzügyi kormánynak, a pénzügyigazgatás zaklató jellegét azoniban csak igazán ugy lehet megitélni, ha az ember gyakorlati példákat hoz fel. Méltóztassék elképzelni egy háromnapos menyecskét, akinek az ura künn szánt a határban. Megjelenik az adóvégrehajtó, erre a menyecske ijedtében lezárja az ajtót, és mi történik? Két hét múlva kap egy büntető idézést, amely hatóság elleni erőszak miatt a fiatalasszonyt beidézi a törvényszékre; ott aztán megbüntetik. Vagy egy másik eset. Községi ügyben, közérdekből beadnak egy fellebbezést. Azt méltóztatik^ hinni, hogy a finánc, akinek kezébe kerül a kérvény, ugy Ítéli meg a kérvény bélyegtelenségét, hogy figyelmezteti Tóthi János földmivest arra, hogy ez nem bélyegmentes kérvény, erre bélyeget kell ragasztani? Nem, hanem rögtön megleletezi és megbünteti. 2000 pengőre büntettek meg egy községben földmiveseket, mert többen, irták alá a kérvényt. Itt van egy másik gyakorlati eset. Berki Gyula képviselő felhívja a szülőföldjén lévő egyik pénzintézetet és azt mondja neki: Utasitom önt, hogy fizessen ki vincelléremnek 17 millió koronáit munkadíj címén! Mi történik? Megjelenik a vincellér, a pénzintézet kifizeti a 17 millió koronát és hogy igazolni tudja magát velem szemben, irat vele a pénzintézet egy levelet: »T. Pénzintézet! Elismerem, hogy Berki Gyula számlájára és utasítására kiutalt ennyi összegeit felvettem.« Ez egyszerű üzleti levél. Etrre az történik, hogy jön a finánc, megilletékezi, de nem egyszer, mert nem ismeri el a jóhiszeműséget, miután az adómorál szerint az adófizető polgárnak nincs morálja; ennélfogva rögtön háromszorosára bünteti meg a bankot. Itt vannak a vagyonátruházási kérdések. Klasszikus eseteket tizezerszámban tudnék felhozni, képviselőtársaim pártkülönbség nélkül tanúbizonyságot tehetnek mel lettem. (Meskó Zoltán: Amikor akarja! — Derültség.) Egy klasszikus példát hozok fel a sokezer közül azért, hogy lássa a t. pénzügyi kormányzat, hogy milyen csapnivalóan zaklató, rossz, igazságtalan, elfogult és sokszor gyűlölködő a szervezet egy része. Egy szegény ember a faluvégén megvásárol 2000 pengőért egy szalmás hlázat. Erre mit tesz az, adóügyi jegyző? Megjelenik a házban, megnézi, hogy kik laknak benne, a lakbérből levonja a konzekvenciát és feljelenti ezt a házvevőt, hogy nem 2000 pengőért vette a házat, mert az 4000-et ér. Kivetik reá az illetéket és ebből persze megkapja r azt a bizonyos jutalékot a t. finánc ur. (Jánossy Gábor: Szörnyű dolgok ezek!) Ez olyan felháborító eset, amelynek részleteire nem is akarok kitérni. De ismételten hangsúlyozom, ha azt akarja a pénzügyi kormány, hogy az adófizető közönségnek szerintem meglévő adómorálja megmaradjon, — mert ha mérlegre teszem az adófizető közönség morálját és a pénzügy igazgatóság egye® szerveinek a morálját, feltétlenül az adófizetők javára dől el a mérleg — akkor méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan . ülése 1928 március 19-én } hétfőn. 71 foglalkozni, mert nem érdemli meg az adófizető közönség azt, hogy amikor áldozatosan eleget tesz kötelezettségeinek, még külön, is zaklassák. Ezek után röviden rátérek — sajnálom, hogy csak röviden — a belügyi kormányzat kérdéseire. (Egy hang: Adunk szünetet! — Derültség.) Tisztelettel kiérek az elnök úrtól öt perc szünetet. Elnök: Az ülést kivételesen öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Berki Gyula képviselő urat illeti, aki beszédét folytatja. (Halljuk! Halljuk!) Berki Gyula: T. Képviselőház! Pesthy Pál igazságügy minister ur a legutóbbi ülések egyikén azt mondotta, hogy minden rendszer saját képére és hasonlatosságára, igyekszik intézményeit átalakítani. Erre az őszinte megállapitáisra én egy falusi képpel felelek. Legutóbb otthon jártam szülőföldemen s a községházán láttam egy képet, amely alá ez van irva: »A magyar nemzetet újjáépítő kormány«. Ezen a képen láttam fejeket, amely fejek a nemzet újjáépítésében azért sem vehettek részt, mert hiszen még mitt iisteri kinevezésükön alig száradt meg a tinta. Ez a rendszernek az igazi képe. Hol van az ujjáépitők sorából — amint a pénzügyminister ur is igen helyesen és lojálisán elismerte — Hegedűs Lóránt, aki belevitte egész zsenijét, egész lelki erejét abba, hogy a nemzetet áldozatkészségre birja? (Zlinszky István: Hegedűs tönkretette az országot!) Hol van Kállay Tibor, aki a szanálási műveket előkészítette? És hol van Nagyatádi Szabó István, aki segített ezt az országot a forradalmi és ellenforradalmi időkből átvezetni a rendesebb, konszolidáltabb és normálisaJbb viszonyokba? Hol van erről a kélpről a nemzet általánosan tisztelt, kiváló vezérférfia, gróf Apponyi Albert, aki a külföldön annyiszor védte, annyiszor istápolta ezt a nemzetet? (Éljenzés.) Mélyen t. Ház, a politikai helyzetet és rendszert ez a kép, az önimádásnak ez a képe jellemzi legjobban. Még sohasem hallottam és sohasem láttam, — nem ugy neveltek engem sem az iskoláiban, sem otthon — hogy előre építek szobrokat, előre építsek emléktáblákat azoknak, akik még' működésük eredményeit be sem mutatták. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Mélyen t. Ház! Rá kell térnem ezután Magyarország belügyi igazgatására. Visszatérek a belügyminister urnák a legutóbbi ülésen tett azon kijelentésére, hogy (olvassa): »Én vigyáztatok a rendre, mert ez nekem kötelességem«. Ezt én aláírom. De állítom, — mint ahogyan azt beszédem során már mondottam — hogy a pénzügyi kormányzat, hogy a mezőgazdasági kormányzat, hogy a szociálpolitikai kormányzat, hogy a népművelődést előmozdító kormányzat sokkal többet tett a konszolidációért és Bethlen Istvánnak politikai zsenije és taktikai ügyessége sokkal inkább vitte előre a konszolidációt a közélet terén» mint ahogyan előre vitte a belügyi kormányzat működése. Egy tervezetnek a tervezete van a nyilvánosság előtt a vármegyei reformról. Hát, t. Ház, a túlsó oldalról régen Szily Tamás t. képviselőtársam, Neubauer Ferenc t. képviselőtársam és egy egész sereg képviselő javasolta
