Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Àz országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 55 ur ugy jár el, mint a sanda mészáros. A képviselő ur tudja, hogy miért tette ezt a képviselő ur. Nem azok az okok azok, amelyeket én itt végre akarok hajtani, az én okaim teljesen tisztáik és őszinték. Megteszem ép azokból a szempontokból, amelyeket a képviselő ur is hangoztatott, a közérdek szempontjából. Engem csak ez vezet ennek a kérdésnek elintézésénél. Arra nekem meg van a jogom, hogy a rendőrtisztviselőket a központba berendeljem, de korlátozott időre, maximum három évre. Azoknak a tisztviselőknek elhelyezéséről is gondoskodnom kell, a törvényes rendelkezésnek eleget kell tennem három év után. A kihelyezések dolgában a gondoskodás meg is történt; azokat is túlnyomó nagyrészben a székesfővárosnak adtam ki, az itteni főkapitánynak, mert Ő mindig létszániszap oritást kért. Ezen a módon tudtam neki egy-két tisztviselőt rendelkezéisére bocsátani, de azokkal az igényekkel, — ezt is megmondom — amelyekke fellépnek, nem lehet fellépni. Nem ezen az utón, létszámemeléssel gondolom, hogy segiteni lehessen, hanem tessék a reorganizációt és a szisztémát megváltoztatni. Kevesebb emberrel talán jobban tudjuk a szolgálatot ellátni, mert mindig embert kérni, mindig a költséget emelni, itt pedig mindig panaszkodni, hogy nem győzzük az adókat: az ilyen malomban nem mi őrlődünk meg, hanem az ország. Nagy súlyt helyezek arra, hogy a takarékosság végrehajtassék és nem arra fektetem a súlyt, hogy parádés rendőrségünk legyen, hanem a helyes szisztémára s ha kell, hogy reorganizációval olyan szisztémát teremtsünk, amely mellett kisebb létszámmal jobban tud a rendőrség a maga kötelességének eleget tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Megjegyzem, ezekbe a kérdésekbe magam fogok beleavatkozni és utánajárni, hogy magam is tiszta képet kapjak, mert azt lehetetlennek tartom, hogy Budapestnek ma 4098 főnyi rendőrlegénysége van. Azt hiszem, ennél még sokkal kevesebb rendőrrel is el lehetne látni a szükségeseket. Nekem ez a meggyőződésem, szakemberek s a rendőrség azt mondják, hogy nem. De ismerni kell ezeket a tendenciákat, hiszen akinek hatalma van, az mindig nagyobb hatalmat szeretne a kezébe kaparintani. Méltóztatott a forgalom emelkedéséről beszélni. Aki külföldön járt, tudja, hogy ez a forgalom semmi ahoz képest. Tessék megnézni, hány rendőr van a külföldön. Kevesebb rendőr látja el a forgalmat, mégis rend van. Nem anynyira a rendőrökben van tehát a hiba, inkább a közönségben van a nagyobb hiba. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha a közönségben nagyobb fegyelmezettség volna, nagyobb alárendeltség a köz érdekében, akkor sokkal kevesebb rendőrrel lehetne az állapotokon segiteni. Itt van a hiba s mi igyekezni fogunk magára a közönségre hatni, hogy tartsa be azokat a rendelkezéseket, amelyek épen a közlekedés szempontjából szükségesek. Ez nem forgalom Budapesten, a külföldihez képest. Magam láttam legutóbb külföldön, hogy egy 8 beágazásu hidnál egyetlenegy rendőr teljes it ett szolgálatot minden fennakadás nélkül. Nálunk talán az Oktogonnál van 8 beágazás, de nem tudom, hány rendőr van ott, a forgalom mégsem megy simán. Valahol máshol kell tehát a hibát keresni. A forgalmat nem a rendőrség csinálja, hanem a közönség, csinálják a járművek, csinálja a gyalogjáró közönség. Itten kell a rendet megteremteni, különben sok rendőrrel sem tudom a forgalmat javitani. Remélem, végre maga a közönség is belátja, hogy nem mindig a rendőrhiány oka a forgalmi akadályoknak, hanem a publikum negligációja és nemtörődömsége. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A képviselő ur felhozta még a jutalmazások kérdését, bár ez nem tartozik szorosan az interpelláció anyagához. Magam is ugyanazon a nézeten vagyok, mint a képviselő ur: semmiféle tekintetben nem tartom helyesnek az állami rendszerben a jutalmazási rendszert, de a legutóbbi időkben — miután a tisztviselők illetményeinek rendezése nem végleges — valami úton-módon gondoskodni kellett arról, hogy különösen karácsonykor bizonyos flzetésjavitási jelleggel biró javadalmazások történjenek. Ezek a jutalmazások eddig általánosak voltak, az idén már nem volt ilyen általános. A kiosztást nem magunk eszközöltük, hanem a kerületi kapitányok és itt Budapesten a budapesti főkapitány adta ki az összegeket, a maga legjobb belátása szerint osztva fel megfelelő arányban a tisztviselők és a legénység között. Megengedem, hogy itt történtek — nem visszaélések, hanem tévedések, mert ilyen ügyet nem lehet közmegelégedésre elintézni akkor, amikor a tisztviselők és a rendőrlegénység egyrésze nem kap jutalmat. Aki kapott, azért elégedetlen, mert keveset kapott vagy legalább is kevesebbet, mint a másik; aki nem kapott, azért elégedetlen, mert egyáltalán nem kapott semmit. Ez áthidalhatatlan ellentét, amelyet csak azzal lehet megszüntetni, ha egyáltalán nem adunk jutalmat. A régi rendszerből fentartható volna, hogy azok, akik különleges szolgálatokban vannak, különösen magukban a ministeriumokban, továbbra is kapjanak, ahol ez talán szükséges és talán helyes is, de egyébként az általános jutalmazási rendszert magam is perhorreszkálom. A képviselő ur nekem rója fel azt, hogy annyi díjnokunk és detektivünk van. (Gál Jenő: Azt, hogy nem jutnak előre!) Én tényleg mást nem teszek ezekben a kérdésekben, mint irgalmasságot cselekszem. A képviselő ur nem tudja azt, hogy hány százan és százan kopogtatnak ajtómoim Ezek nem kémek előmenetelt, képviselő ur, ezek napi kenyeret kérnek, és amennyi kenyeret én a magam tárcáján, belül nyújtani tudok, azt kész örömmel és szívesen adom meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mostmár az illetőknek, mikor ezt kérik, az ambíciójuk megnő, arról nem tehetek, de nem tudok előmenetelt biztositani még

1 azoknak sem, akiknek több joguk volna az előmenetelre, mint a dijnokoknak és detektiveknek, mert magában a testületben is igen rossz az előmenetel. A kinevezési lehetőségek is a legkorlátozottabbak. Magam léarzem legjobban, hogy ezen segítenem kellene, de költségvetési viszonyaink nem engedik meg, hogy ezen rövid időn belül segiteni tudnánk. Én csak azokat, akik kenyérhez jutottak, arra kérem, íhogy becsüljék meg azt a keveset, mert töíblben vannak, akiknek még- ez sincs és szivesen cseréinéneik velük. (Ugy van! jobbfelől.) Ha a képviselő ur tud olyat, aki nagyon elégedetlen emiatt, nagyon szivesen elcserélem mással, aki ezzel a kevéssel megelégedettebb lesz, mint amilyenek azok, akik annyira panaszkodnak. A telefonkérdésre s a rádióra vonatkozólag azt felelhetem, hogy a telefont akartuk, de a rádió modernebb berendezkedés lévén, a rádió mellett döntöttünk és azt hiszem, épen a beruházási költség folytán ezt a kérdést a legrövidebb idő alatt meg tudjuk oldani. Én ezt a tényleg komikus helyzetet mindjárt az első pillanatban felismertem, mert egy cirkulárét leadni, majdnem négy órát tv ett igénybe, holott rendőrségi szempontból a cirkuláréknak egy-