Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
Az ország omiïés képviselőházának 153. ülése 1928 március SO-án, pénteken. 457 hogy az én lapom a megszállott, vagy az utódállamokhoz csatolt területre bemegy, erre csak a következőt mondom. Ha jól emlékszem, mikor a nagyváradi atrocitások voltak, én állottam fel az ellenzék padsoraiból és követeltem, hogy a Ház egyhangúlag utasítsa Magyarország Genfben lévő ministerelnökét, hogy a nemzet felháborodásának és megsértett igazának a Nemzetek Szövetsége előtt adjon kifejezést. Hogy ez a Ház elhatározása ellenére sem történt meg, az talán nem az én bátorságomat és nem. az én függetlenségemet teszi kétessé, hanem esetleg a ministerelnök ur nehéz pozíciójára mutat, aki a maga részéről Genfben az akkori tárgyalások között nem találta alkalmasnak a hangulatot, hogy annak a felháborodásnak és elkeseredésnek, amely itt a Házban minden képviselőt áthatott, megfelelő formában hangot adott volna. (Györki Imre: Az optáns per folyt!) Hogy Jugoszláviában mennyire érzem magamat feszélyezettnek azért, mert a lapom bemegy, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár sort fél olvassak egy cikkből, amelyet 1927 szeptember 22-én irtam nevem jelzésével (olvassa): »A belgrádi »Vreme« című lapban Gratz Gusztáv vezércikket irt« — ugy tudom, Gratz Gusztáv nem hozzánk tartozik, hanem az urakhoz (Gál Jenő: Az Egyesült Fővárosihoz tartozik — »melyben a magyar-jugoszláv megegyezést sürgeti. Gratz Gusztáv jelentékeny tényezője a magyar politikának. Néhány évvel ezelőtt külügyminister volt. A közgazdasági tevékenység mellett ma is gyakran vesz részt mint hivatalos kiküldött nemzetközi konferenciákon. Ahhoz a politikai párthoz tartozik, amely ma korlátlanul birtokolja a közhatalmat. Szavának tehát joggal több a súlya és nagyobb a felelőssége, mint ha a politikai életnek' valamely kevésbbé jelentős egyénisége mondotta volna el nézetét, De épen ezért nem lehet némán napirendre térni a fejtegetések felett, amelyeket Gratz Gusztáv a »Vreme«ben irt. A cikk célzata ellen senkinek sem lehet kifogása. Mindaz, amit a magyar-jugoszláv közeledésről mondott, teljesen helyénvaló. Nem is uj dolog. Évek óta parlamentben, bel- es külföldi sajtóiban hirdettem magam is a magyar-jugoszláv megegyezés szükséget. Nem hallgattam el ezt a véleményemet akkor sem, amikor a kiélezett jugoszláv-olasz konfliktus napjaiban kormányprogamm és politikai divat volt az olasz »orientáció« dicsőítése. Véleményem ma sem változott. Vallom ma is, hogy a szomszéd államok közül a legkisebb súrlódási felület és a legtöbb közös érdek Magyarország és Jugoszlávia között van. Nekünk nincsenek balkáni aspirációink, mint ahogy Jugoszláviának sem lehetnek expanzív törekvései északra, A két nemzet közötti közeledés útjában csak a trianoni szerződés által teremtett igazságtalanságok enyhítésének problémája fekszik. Ezt a követ azonban megkerülni nem, hanem csak elhárítani lehet, őszinte és kölcsönös jóakarattal. Aki e kérdéshez hozzányúl és aki a két nemzet közeledésiét nem pillanatnyi gazdasági szempontokból kívánja, annak ezt őszintén be kell vallani. Ezért döbbentett meg Gratz Gusztáv cikke, amely a kérdéssel foglalkozva, a helyzet őszinte feltárása helyett a lemondás terére lepett. Gratz Gusztáv is rámutat a magyar-jugoszláv megértés nehézségei között arra az aggodalomra, amelyet Jugoszláv részéről a trianoni határok kiigazítására irányuló törekvésekkel szemben táplálnak. Gratz Gusztáv ezt az aggodalmat el akarja oszlatni. Nem azzal a megnyugtatással, hogy a magyar közélet komoly tényezői ma már kivétel nélkül szemben állanak minden kalandos vállalkozással, hanem azzal a határozott kijelentéssel, hogy a magyar kormány politikája nem azonos a trianoni határok kiigazitására irányuló akcióval. Joga van-e Gratz Gusztávnak a magyar kormány külpolitikáját autentikusan magyarázni: azt a magyar kormánynak kell eldönteni. Ez a kérdés azonban túlmegy a magyar kormány és az őt támogató párthiveinek belső viszonyán. Érint minket is, akik a magyar-jugoszláv megegyezés szükségét évek óta igyekeztünk propagálni és akiknek helyzete az ilyen kijelentések után súlyosan megnehezedik. Mi mindig' őszintén megmondottuk, hogy a két nemzet között a megértés csak akkor lehet komoly, ha a jugoszláv politikusok között is lesznek, akik megértvén a történelmi szükséget, szembe mernek szállni saját országukban a pillanatnyi hangulat szülte nacionalista vagy hatalmi demagógiával, — már nem tart sokáig — »amely érintetlennek hirdeti a győzelem mámorában a két nemzet őszinte barátsága közé dobott igazságtalanságokat. Sajnos, a mi felhivásunknak nem volt eredménye. Ennek a hiánya bënitotta meg éveken keresztül akciónkat. Nem állhattunk oda egyoldalú szerelemmel barátságért könyörögni és várnunk kellett £1X1* El ÉtZ időre, amikor majd akadnak jugoszláv politikusok is, akik ép ugy merik vállalni a magyar-jugoszláv barátságért és annak természetszerű előfeltételeiért az. ódumot, mint ahogy mi vállaltuk idebenn a jelszavakból élő nacionalista politikával szemben. Mi, a Gratz Gusztávok oldaláról lehazaárulólzott politikusok, éveken keresztül vállaltuk befelé! a jugoszláv megegyezés politikájának hirdetését és kifelé az igazságtalanságok jóvátételének Ikövetelését. A kettőt egymástól sohasem tudtuk elválasztani. Ma Gratz Gusztáv cikkében nemcsak a maga, hanem a kormány nevében is bejelenti a fordulatot. A barátság árául felkínálja a tévedések és igazságtalanságok reparálására irányuló törekvéseknek hivatalos megtagadását. Épen most...« Azt hiszem, igen t, képviselőtársam, hogy igazán lojálisán el kell ismernie, hogy azt a lapot, amely bemegy a kérdéses területre és igy tör lándzsát, szemben a kormányhoz közelálló ás a kormány nevében — megengedem — illetéktelenül nyilatkozó képviselővel szemben, igazán lehet mindennel vádolni, csak azzal nem, hogy talán azért tompítja le a •hangját, hogy megszállott területre bemehessen. Nagyon kérem t. képviselőtársamat, hogy az ő lojális kijelentése alapján hasson oda a jövőt illetőleg is, hogy ilyen gyanúsítás ne hangozzék el. Én képviselőtársamat nem okolom, mert azt hiszem, hogy nem ő ennek az ötletnek szerzője. Már találkoztam ebben a Házban ilyen kijelentésekkel más alkalommal is. Ez alkalommal nem kívánom az értelmi szerzőit idehozni a Ház elé, a legközelebbi alkalommal azonban kiméletlenül el fogom intézni vele ezt az ügyet. (Simon András szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Simon András: Félreértett szavaim helyreigazítása címén! Elnök: A házszalyok 205. §-ának a) és b) pontja alapján a szó a képviselő urat megilleti. Simon András: T. Ház! Nem szándékoztam még egyszer felszólalni, de most fel kell szólalnom. Értelmi szerzőről nem lehet szó. Mi-