Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
440 Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. mai vezére hirdet, mint reál-programmot, mint megvalósítható programmot 1 Valamikor ezen az oldalon hangoztatták a reálpolitikát, az adottságokkal való számolás politikáját, az ellenzéki oldalról pedig jött a célkitűzés, a buzdítás, a rendithetetlen hit az ideálok elérésében, megvalósításában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt várom en az ellenzék mai vezéreitől: inspirációt, buzditást, biztatást, nem pedig lehangoltságot. Ezzel szemben azt kell tapasztalnom, hogy a hajdani ellenzéki férfiú, gróf Bethlen István (Élénk éljenzés a jobboldalon.) a régi független, önálló, öncélú Magyarország ellenzéki vezéreinek szellemében ellenzéki vezér ma is egy egész, külföldi ellenséges hadsereggel, áradattal szemben. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az, ellenzék egyik t. vezére a keleti Loearnó Prokruteságyába, rabigába, a: leláncoltság állapotába, közösségbe akarja hajtani ezt a nemzetet, ebben látja a nagy feladatot. Ezzel szemben a Procrustes-ágyból ideális magaslatokra akarja és fogja vezetni gróf Bethlen István ennek az oldalnak, ennek a pártnak és az egész magyar nemzetnek hivatott vezére, a nemzetet, a siralom völgyéből. Én felemelkedni látom ezt a nemzetet és azt látom, hogy amikor zártsorokban követi Bethelen István ministerelnököt, mint vezért, akkor tulajdonképen az ő vezetése alatt eljut a Nébó hegyére, ahonnan valamikor a zsidóság vezére mutatta meg a sokat szenvedett, kiválasztott népnek az igéretföldjét. Én azt látom, hogy az igéretföldjét aNébohegyéről, arról a hegyről, ahova vezet bennünket, a mi vezérünk, gróf Bethlen István mutatja nekünk s mert az ő követése mellett valósithatjuk meg a revízió nagyszerű gondolatát, valósithatjuk meg az integer Nagy-Magyarországot, azért bízva a kormányiban, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-lhász Miklós: T. Ház! # A múlt költségvetési tárgyalások óta lefolyt*egy esztendő nagyjelentőségű a háború utáni Magyarország történetében. Ez alatt az egy esztendő alatt hazánk külpolitikai helyzetében gyökeres változás állott be, amely változás reánk nézve a legnagyobb mérteikben előnyösnek mondható. A fordulópontot az olasz barátsági szerződés megkötése jelzi, amellyel kezdődik hazánknak a háború utáni elszigetelt helyzetéből való kiemelkedése. A magyar kormányt és különösen annak fejét, gróf Bethlen Istvánt illeti meg az érdem, hogy ezt a barátsági szerződést Európának m egyik legfejlődésképesebb, legnagyobb jövőjű hatalmasságával, Olaszországgal megkötötte, azzal az Olaszországgal, amellyel a háború alatt ellenséges viszonyban állottunk ugyan, amellyel azonban a múltban, az elmúlt ezredév folyamán nagyon sokszor meleg kapcsolatok fűztek össze bennünket. Hiszen már az Árpádházi királyok korában megvoltak bizonyos összeköttetéseink Itáliával, majd a nemzetig uralkodóház kihalása után olasz földről .• választott magának a nemzet uj uralkodóházat, amelyből származott és méltán nagynak nevezett Nagy Lajos királyunk alatt nyerték Magyarország határai legnagyobb kiterjedésüket. Mátyás király udvarában olasz tudósok és művészek honosították meg a renesszansz-kor ujiáialkotó szellemét. A legújabb időkben, a XIX. század közepén az olasz nemzet volt az, amely 'különös rokonérzéssel viseltetett 48-as szabadságharcunk iránt, mert hiszen saját nemzeti küzdelmeihez leginkább rokonnak tekintette azt. Az utána következő nemzeti elnyomatás korszakában pedig Olaszország nyújtott második hazát Kossuth Lajosnak és bujdosó társainak. A történelmi kapcsolatokon kivül azonban van még egy más momentum is, amely arra indit bennünket, hogy örömmel üdvözöljük az olasz barátsági szerződés megkötését. Az ujabbkori történelmi fejlődés ugyanis azt mutatja, hogy csak azoknak az államoknak és nemzeteknek lehet igazán jövőjük, amelyek a legtisztább nemzeti alapon állanak és amelyek ennek alapján óhajtják megvalósítani a nemzet öszszességét képező állampolgáraik boldogulását. Már pedig a jelenlegi Olaszország a legtisztább nemzeti alapon áll, amelyhez ott még a keresztény világnézet is társul, továbbá amellett még a modern haladás által megkövetelt demokrácia természetesen a nemzeti érdekeknek megfelelő módon és mértékben keresztülvitt demokrácia. Miután pedig minket is a háború utáni összeomlásból a nemzeti alapon való visszatérés és ezzel együtt a keresztény és nemzeti gondolat megszilárdulása emelt ki és keltett uj életre és miután nálunk is feltétlenül szükség van a nemzeti érdekeknek megfelelő demokratikus haladásra, épen ezért, ez okból is örömmel üdvözölhetjük az Olaszországgal megkötött barátsági szerződést. Ez azonban csak az első lépés volt. mert ezt követőleg a külföld többi államainak társadalmában is kezdtek jelei mutatkozni annak, hogy felébred irántunk a rokonszenv. Különösen tapasztaltuk ezt az angol társadalomnál, amely a 48-as nagy időkben és az utána következő elnyomás idején szintén rokonérzéssel kisérte nemzeti mozgalmainkat, ahol ezt a rokonérzést most örömmel láttuk újjáéledni. r Igaz, hogy egyelőre ez még nem nyer kifejezést az illető államok hivatalos köreinek magatartásában, reméljük azonban, hogy a társadalom megnyilvánulását a hivatalos körök megnyilvánulása is követni fogja. "A külföld hangulatának e kedvezőre fordulása, ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenesetre a magyar kormánynak köszönhető, mert hiszen ha nem is állott, mert nem is állhatott kapcsolatban a magyar kormány sem az angol, sem más társadalmaknak velünk szemben rokonszenvező közvéleményével, de mindenesetre a magyar kormány működése váltotta ki a külföldi társadalmakban azt a bizalmat, amelynek eredménye ez a rokonszenv; a magyar kormánynak az a működése, amely egyrészt az országnak a háború után való gyors talpraállitásában a belső rend és biztonság teljes mértékű helyreállításában nyilvánult meg, másrészt pedig a minden tekintetben okszerű külpolitika folytatásában nyert kifejezést. T. Képviselőház ! Ha azon az utón haladunk, amelyet nemzetünk vezére, Bethlen István gróf debreceni történelmi jelentőségű beszédében kiszabott, és ha abban a szellemben haladunk előre, amelyet ő ott megjelölt, akkor mindenesetre várhatjuk azt, hogy ez a javulás, amely külpolitikai helyzetüníkben mutatkozik, továbbra is fokozódni fog és hogy közelebb fogunk jutni ahhoz, amit mindnyájunknak remélnünk kell és ami iránti reménységét épen előttem szóló t. képviselőtársam- is oly szépen kifejtette beszédének végén: az integer Magyarországhoz. Ha az ország belső állapotait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az utolsó év folyamán a nemzet kulturális színvonalának emelése tekinte-
