Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-153
Az országgyűlés képviselőházának 153. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 431 ban ilyen módon 1926-ban 45.592 tétel került árverés alá, amit ma népiesen és divatosan vagyonmentő vásárnak kereszteltek el, hogy az »árverés« szó ne legyen olyan csúnya. Hogy a zálogházak forgalmát mi idézi elő, arra nézve itt vannak azok az adatok, amelyek a ^munkanélküliségre vonatkoznak. Itt van például az az adat, amely szerint 1927 októberében a munkanélküliek száma 9960 volt; ez a szám novemberben 11.063-ra, decemberben 13.045-re, 1928 februárban pedig 16.215-re emelkedett. Az: 1927 októberi .számmal szemben tehát emelkedett ezen munkanélküliek száma 16.000-re, tehát majdnem megduplázódott. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez nem foglalja magában az összes munkanélküli munkásokat; ez csak a szakszervezetek taglétszámában lévő munkanélküli munkásokat foglalja magában, pedig van igen; sok iparág és vidék, ahol a munkások nem tagjai a szakszervezeteknek. Nem foglaltatnak benne például a bányamunkások sem, akiknek munkanélküliéit nagyon nehéz megállapítani, minthogy szerteszét a falvakban laknak. Azonkívül a munkanélkülség ott nem is^ annyira elbocsátásban, mint inkább a hetenként elrendelt két-három szünetniapban nyilvánul meg, és ezzel válik a munkásoknak a fele munkanélkülivé, mert hiszen ha azi egész munkáslétszám a héten csak három napot dolgozik, ez annyit jelent, mintha annak a létszámnak felét elbocsátották volna. Mármost amig másutt a munkanélküliség 1 esetére mégis valamelyes gondoskodás történt már; és munkahiány esetére biztosítva vannak azok, akik önhibájukon kívül lettek munkanélküliekké, — mert hiszen ezek mind szivesebben dolgoznának, ha munkát tudnának kapni, — addig nálunk ebben a tekintetben nem történt semmi, egyedül csak a szakszervezetek azok. amelyek ezen a téren valamit tesznek, azok a szakszervezetek, amelyekről itt a Házban nagyon sokszor volt szó, nem. mindig dicsérő módon és rendesen azok "részéről, akik életükben még nem is láttak szakszervezetet, még kevésbé ismerik azok működését közelebbről. Meg kell említenem, hogy épen a (szakszervezetek, azok a munkások által alapított egyesületek, amelyek ezt az állami kötelességet átvállalták maguk keresetnélküli munkásoknak kifizettek 1924-ben 415.768 pengőt, 1925-ben 780.413 pengőt, 1926-ban 729.504 pengőt, 1927-ben 751.075 pengőt csak munkanélküli segély fejében, nem számítva itt a betegisegélyt, a rendkivüli segélyt és egyéb segélyeket, ugy, hoigy négy év alatt ezen a címen 2,676.763 pengő 41 fillért fizettek ki. Hogy az államot, a f közit, ai nemzeti vagyont milyen károsodás éri ezen munkanélküliség következtében, ezt a következő számitások mutatják. Ha alapulveszém csak: azokat a munkanélkülieket, melyeknek a számát itt felemlítettem, és ezeknek számát ingszorozom a hivatalosan megállapított munkabérrel, ugy kitűnik, hoigy 1924-ben ez a veszteség kitett 43:4 millió pengőt, 1925-ben már 60-7 millió pengőt, 1926-ban 51 "5 millió pengőt és 1927-ben kitett 53*3 millió pengőt, úgyhogy a négy év alatt munkabérveszteség címén körülbelül 170 millió az az összeg, aimely csak erre a rétegre vonatkozik. Ezt a számot azonban egészen nyugodtan megduplázhatom és azt mondhatom, hogy körülbelül 340 millió pengő az az összeg, amely elveszett, mert nem volt munka, amely 340 millió kikapcsolódott a gazdasági élet vérkeringéséből és ennek következménye azután az, hogy itt ilyen rettenetes gazdasági válság és nyomor van. Összeállítottuk az adatokat arra vonatkozólag, — és ezek rendelkezésére állanak azoknak a képviselő uraknak, akiket érdekel, nyomtatásban is, niégpedig a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai alapján — hogy a munkásság életszínvonala milyen nálunk és milyen más országokban. Hivatalos adatok ezek külföldről és hivatalos adatok Magyarországról a Statisztikai Hivatal részéről úgyhogy ebben a tekintetben nem merülhet fel kétség. Az összehasonlítás alapját természetesen nem képezheti az, hogy mennyi a munkás pénzbeli keresete és ezt összehasonlítom az illető ország pénzének értékével, hanem csak mindig azt kereshetem és kutathatom, ha reálisan akarok összehasonlítást tenni, hogy egy órai munkabérből mennyit tud vásárolni a munkás ott, ahol lakik, ahol azt a pénzt megkeresi. Mert hiába van valakinek nagyobb jövedelme a valuta szerint, mindig az a kérdés, hogy mennyi értéket kell neki fizetnie, hogy az életét fenn tudja tartani. Itt vannak a hivatalos béradatok. Eszerint heti 48 órás munkaidőt számítva, a bádogos átlagos keresete 41.76 P hetenként, az asztalosé 35.52 P, a szabóé 34.08 P, a kőművesé 43.68 P, a napszámosé 23.04 P, a gyári munkásnőé 15.36 P, a napszámosnőé 23.52 P. Egészen objektive mondhatom, hogy ezek a bérek kissé túlozva vannak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem egészen felelnek meg a tényleges állapotnak. (Farkas István: A gyakorlatban kevesebbek!) De én elfogadom azt, hogy a bérek a valóságban igy vannak és ezen az alapon eszközlök most összehasonlítást azokkal az országokkal, amelyekből az adatok rendelkezésünkre állanak. Ha azt nézem, hogy például egy órai munkabérből mennyi kenyeret vásárolhat egy munkás, akkor kitűnik, hogy például Filadelflában 5-7, Londonban 4, Amsterdamban 3*9, Berlinben 2*5, Varsóban 2*4, Parisban 2*3, Lodzban 2, Milanóban 1;9, Bécsben 1*9, Prágában 1-7 és Budapesten is 1*7 kilogramm kenyeret vásárolhat. (Malasits Géza: Ez a nyílt szavazás eredménye!) A marhahús szintén nem tartozik a luxuscikkek közé, hanem fontos táplálék. Itt kitűnik, hogy Filadelfiában 1*65, Kopenhágában 0*84, Stockholmban 0-74, Londonban 0*69, Kómában 0:54, Berlinben 0*51, Varsóban 0*41, Parisban 0-32 és Budapesten 0*26 kilogramm marhahúst vásárolhat a munkás egy órai munkabéréből. A sertészsírból ! u, **ielfiában 1*15, Stokholmban 0*60, Milanóban 0*56, — a többi várost elhagyom, csak a bennünket közelebbről érintőket sorolom fel — Bécsben 0*38 és Budapesten 0*34 kilogrammot vásárolhat a munkás egy órai munkabéréből. (Meskó Zoltán: És a jószágnak nincs ára! Ez érthetetlen!) Egyedül Brüssel drágább, ahol csak 28 dekát vásárolhat. A burgonya ugyebár, szintén nem fényűzési cikk? A burgonyából az ott dolgozó munkás egy órai munkabéréből Ottavában 14 kilogrammot vásárolhat, ezzel szemben még Berlinben is 10-75, Varsóban 10-5, Londonban 8*3, Stokholmban 7-9, Amsterdamban 7, Bécsben 6-5 kilogrammot vásárolhat, míg Budapesten az egy órai munkabéréből 5 kilogramm burgonyát vásárolhat. (Malasits Géza: Ilyen az ország választójoga! — Jánossy Gábor: Ez trianoni Magyarország kálváriája! — Malasits Géza: Még krumplival sem tud jóllakni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennél csak Milánó drágább, ahol a munkás egy órai munkabéréből 4-6 kilogramm burgonyát vásárolhat; Rómában 4*9 és Kopenhágában 4 kilogrammot. A cukorból, amely szintén fontos táplálkozási cikk, Filadelflában 7-9, Londonban 2*5, Berlinben 1:85, Brüsselben 1*27, Prágában 0:90 kilogrammot vásárolhat a munkás egy órai
