Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-153

Az országgyűlés Mpviselöházánah 153. itt már a magyaroknak is jutott néhány hold, persze csak a szlovákság álarca alatt«. Ez tehát az a hires földosztás. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy milyen az az úgynevezett szabad sajtó. Ha már egyszer bennünket támadnak, hogy itt nincs szabadság, a sajtónk állitólag el van nyomva, akkor legyen szabad csak itt egy példát bemutatnom, egy magyar sajtó orgánumot, amelynek ilyen gyönyörű szép tükrei vannak. De azt mondhatják, hogy ez magyar! Legyen szabad egy tót lapot r bemutatnom, amely Krestyanszki Socialist névvel rendelkezik. Itt van egy hivatalos cenzúra-példány, melyet én annak idején magammal hoztam. Az összes kék ceruzával áthúzott pontok törölve voltak, úgyhogy a négyoldalas lapból végeredményben egy oldalt lehetett összeállítani, mert a többi cenzúrázva volt. Ez tehát a Cseh-Szlovák Köztársaság sajtószabadsága. Szeretnék evvel a kérdéssel végezni és a mélyen t. kormány figyelmét újból felhivni és kérni, hogy a béikereviziós programmjának megfelelően méltóztassék mindent megtenni a nemzetközi fórumok előtt is, hogy a felvidék kisebbsége a békeszerződések által nyert jogaiban teljesen nneghagyassék és ilyen vexaturának ne legyen kitéve. (Helyeslés.) Nekem, mint keresztényszocialista munkásnak a költségvetési vita keretein belül kötelességem még az is, hogy a ministerelnök ur debreceni beszédének szociális izü vagy szociális tartalmú részével foglalkozzam. A ministerelnök ur többek között azt mondotta: szükséges, hogy jobban kiépítsük szociális törvényhozásunkat. — Ez tehát azt jelenti, hogy a ministerelnök ur maga is belátja, hogy szociális törvényhozásunk eddig hiányos volt. Mi, keresztényszocialisták mindenkor és minden alkalommal a szociális haladásnak voltunk hivei, a szociális törvényhozás kiépitését tehát, amennyiben ezt komolyan értik, üdvözölnünk kell. En azonban a mélyen t. ministerelnök ur akaraterejéhez szeretnék appellálni és tőle teljes akaraterőt szeretnék kívánni, mert én attól félek, hogy a szociális törvényhozás kibővítéséhez vagy kiépitéséhez nagyon, de nagyon sok ellenfele és nagyon sok gátlója lesz. Hiszen a költségvetési vita keretein belül is nem egyszer hallottuk, amikor a szociális törvényhozás kiépítéséről volt szó, hogy azt nem lehet megtenni, mert az ujabb és ujabb szociális terhek lehetetlenné teszik a termelést. Itt újból és újból ki kell jelentenem, hogy ebben a tekintetben mi teljesen osztjuk Steg'erwald Ádám volt porosz mini szt er elnök ur felfogását és véleményét, azt tudniillik, hogy szociális terhek de facto nincsenek; szociális terhek nincsenek, csak szociális kötelességek. Mert amit mi szociális tehernek nevezünk, az végeredményben vissza jön, az végeredményben a köz érdekében való adózás. Ennél a kérdésnél is lehetne külföldi példákat felmutatni és lehetne hivatkozni például Ausztriára, amely szintén legyőzött állam és amelynek szintén nehéz viszonyokon kellett átesnie. Ebben az államban például a szociális terhek — összehasonlítva a munkaadót és a munkást — ugv viszonylanak egymáshoz, hogy a munkás bérének 15-95%-át adja úgynevezett szociális terhekre, viszont a munkaadó ezzel szemben csak 7-75%-át. Végtelenül boldog volnék, ha a munkaadók érdekeltségét meg lehetne győzni arról, hogy a szociális terhek vállalása ma nemzeti kötelesség. Nemzeti kötelesség, mert előttünk nem leKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 30-án, pénteken. 427 » h et közömbös az, hogy a dolgozók százezrei és milliói milyen véleménnyel vannak, hogyan illeszkednek bele a nemzeti életbe és a szociális törvényhozás folytán hogyan állanak a hazával szemben és a haza iránti megbecsülés tekintetében. Nem mutatják ennek a kötelességnek megértését azok a kijelentések, amelyeket egyes munkaadói lapokban olvasunk, mint például a Magyar Divatipar című szaklapban, amelynek szerkesztője azt irja, hogy ő nem érti meg a népjóléti minister urat, hogy ujabb és ujabb kiadásokkal jön, amely kiadások újból csak a kisipart és a nagyipart fogják terhelni; ő ezt nem érti meg és azt mondja: érdekes, a munkások szociális biztosításához a munkaadóknak hozzá kell járulniok, de a kisiparnak esetlegels önkéntes . biztositáshoz nem járul hozzá a munkás. Nem sokat várhatunk ilyen véleménytől, ilyen nyilatkozatoktól vagy például olyan határozattól, amilyent a napokban hozott a Fővárosi Borbélyok Ipartestülete, hogy" tudniillik ők abszolúte nem kivannak hozzájárulni, hanem tiltakoznak kori és a rokkantsági törvényjavaslat ellen, mert ők semmiféle ujabb terhet nem bírnak. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá szeretnék mutatni a többtermelés kérdésére. Nem hinném el, hogy ebben az országban egyetlenegy komoly államférfi volna, aki nem lenne hive annak, hogy igenis az ország érdekében a többtermelés minél intenzivebb legyen. Többet^ termelni azonban a dolgozó — akár tisztviselő, akár munkás — csak akkor fog és akkor. tud, ha annak^bérezése olyan, hogy családja abból meg tud élni, hogy az mintegy kedvet adjon neki a munkához és főleg a széles alapon kiépített szociális biztositásnak tagja. Ebből a szempontból, megbizás folytán, az elismerés lobogóját hajtőim meg Vas s minister ur őexcellenciája előtt, a keresztényszocialista szakszervezetek 50 ezer munkása nevében azért a kikezdésért, amelyet ő az aggkor és nyugdíjtörvényjavaslatok tervezetébe felvett. Nyíltan meg kell mondanom, hogy ennek a munkásságnak nem az a felfogása, hogy ez a törvényjavaslat teljes mértékben megfelelő. Nem. Hanem őexcellenciájában azt tiszteljük, szeretjük és becsüljük leginkább, hogy az ő működése folytán olyan szociális légkör teremtődik, amely alkalmas arra, hogy a szociális haladás utján ezt az országot továbbra is előrevezessük. Végtelenül sajnálom azonban, hogy ez az uj törvényjavaslat nem térjeszkedhétik ki mindjárt a mezőgazdasági munkásságra is. Arról beszéltem, hogy én félteim a ministerelnök urat, hogy ez a bizonyos szociális kiépítés nem fog abban a tempóban haladni, amelyet ő talán akarna és szeretne, mert ennek a szociális törvényhozás kilépitésének bizony-bizony nagyon sok ellensége és ellenfele van. Én azokat sem tartom a szociális haladás barátainak — sajnos, hogy ezt kell mondanom — akik azt hiszik, hogy a, nyugdíj- és aggkortöryényjavaslatnak törvénnyé alkotása után a népjóléti ministériumnák, mint ilyennek megszűnt az életlehetősége és megszűnt egyáltalában az életjogosultsága. Én a Ház folyosóin többször tárgyaltam és hallottam ezt. Azért mondottami, hogy ezek a vélemények és ezek az illetők nem lehetnek a szociális törvényhozás kiépítésének Barátai» mert 'szerény véleményem szerint nemhogy megszüntetni, sőt ellenkezőleg a népjóléti ministeriumot más elnevezés alatt, mint ^ munkaügyi ministeriumot, bővíteni kellene és mindem munkásügyet, munkáskérdést az ő hatáskörébe kellene adni. 57