Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

Àz országgyűlés képviselőházának 152. 6 Írásait, papírjait, levelezéseit felhányja és ugy magyarázza, ahogy neki jól esik, amellett min­den tekintetben kiforgatja az embert a maga való­ságából, bizonytalanná teszi, az végre megijed és akkor megbüntetik, ugy, hogy sokszor elárverezik azt, ami csekélysége van. Legalább ezt a borzasztó szekirozást, vexaturát hagyja el egyszer már a kormány. Én nem tudom hinni, — annyi adat áll a kormány rendelkezésére — hogy már évtizedes adatgyűjtésből nem tudná a kormány minden egyes esetben kivetni az iparra az átalányozást. Ez lehetetlen állapot. Lehetetlen állapot, hogy minden harmadik napon, vagy minden héten vagy hónapban egyszer oda kell mennie annak a legtöbb esetben laikus adóellenőrnek, aki ott el­kezd okoskodni. Ezt a helyzetet tovább fentar­tani nem lehet. Méltóztassék mélyen t pénzügy­minister ur ezeknek az adatoknak alapján az átalányozást az egész vonalon foganatosítani. — (Jánossy Gábor: Töri rajta már a fejét! — Mala­sits Géza : Nagyon látszik! —Zaj.) És ha ezt megteszi, még az óriási adminisztrációs appará­tusnál is hatalmas összegeket takarít meg. Ha még valamit engedne, ezen a réven igen sokat megtakaríthatna. Erre nézve szintén egy határozati javaslatot adok be. (Halljuk ! Halljuk : Olvassa) : »Határo­zati javaslat. Köztudomású, hogy a forgalmi adóz­tatás szempontjából a pénzügyi kormányzat meg­felelő statisztikákkal rendelkezik és így semmi akadálya sincs annak, hogy az átalányozás az egész vonalon behozassék, ennek foganatosítá­sára a t. Ház sürgősen utasitsa a pénzügyminister urat. Addig is azonban, amig ennek a technikai keresztülvitele lehetővé válik, utasittassék a pénz­ügyminister ur, hogy a malomiparban, ahol a fázisos rendszer már nemcsak foganatosittatott, hanem ahol a pénzügyminister ur ugy hiva­talosan, mint magánpraxisával már megfelelő gyakorlattal és- statisztikákkal rendelkezik, az átalányozást az egész vonalon, tehát nemcsak a vámőrlésü. hanem az u. n. vegyesőrlésü és keres- • Védelmi malmoknál is hozza be. Ezen intézkedésével egyideüleg pedig szüntesse meg a malom ellenőri intézményt, amely nemcsak felesleges, hanem egyenesen sértő és lealázó is«. (Rothenstein Mór: Az elnöki tanács hozzájárult? — Zaj a középen.) T. Képviselőtársam, a mi elnöki tanácsunk — tessék elhinni • —humánusabb, mint az önök szakszervezeti vezetősége. (Malasits Géza: Nekünk nem parancsol a szakszervezeti vezetőség.) T. Képviselőtársam, önök azt beszélik el itt, amit ott kiadnak. Tudom, sokszor nem szivesen beszél­nek, de muszáj. (Malasits Géza: Ahogy a kis Móricz ezt elképzeli!) T. Ház! A pénzügyminister ur ügykörébe tartoznék az is, hogy a kisipari hitelről szóló törvény javaslatot minél előbb a Ház elé hozza. (Helyeslés a jobboldalon.) A földmives közönség legalább kap valami hitelt, de a kisiparos nem kap hitelt a mai pénzügyi felfogások szerint. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hozza, már ide ezt a törvényjavaslatot, mert lehetetlen, hogy az, aki értékeket produkál, tehát értékeket kell neki tudni felmutatni a kis műhelyében, az ne tudjon magán segíteni. Hiszen végtére joga van az élethez, és ugyebár értékes társadalmi osztálya ennek a nemzetnek, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) amely visszatekinthet a rég-multakra, amikor mondhatnám majdnem ugyanazt a szere­pet töltötte be, amelyet ma a szellemi osztály tölt be mint vezető szerepet. A mai világban olyan állapot van, hogy az adóját nem tudja megfizetni. Hitelt venne fel, hogy legalább ott tudjon eleget tenni, de nem kap hitelt, mert nincs. Hozza már ide végtére a pénzügyminister ur ezt a törvény­ese 1928 március 29-én, csütörtökön. 40& javaslatot, hiszen hallottuk, hogy készülőben van, azonban ez idő szerint ez nem történt meg. Ezért ismét egy határozati javaslatot ter­jesztek a pénzügyminister ur elé (Olvassa) : »Mondja ki a Ház, hogy a kézművesipar segélye­zését szükségesnek és kívánatosnak tartja, miért is utasítja a kereskedelmi, valamint a többi szak­ministeriumokat, hogy a közszállitásokban a kéz­művesipart legalább 50%-ban részesítsék. Utasitsa továbbá a t. Ház — ez a kereskedelemügyi mi­nister urnák szól — a kereskedelemügyi minister urat, hogy a kézműves iparosságnak iparos eszkö­zeinek feljavítása, gépek, valamint nyersanyag beszerzésére megfelelő kölcsön utaltassék. Végül pedig utasitsa a t. Ház a pénzügyminister urat, hogy akkor, amikor a nagy gyárak jegy intézeti hitelt élveznek, gondoskodás történjék arról is, hogy a kézművesipar is megfelelő hitelt kapjon.« (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak a pénzügyminister ur szives figyel­mébe ajánlom azt, hogy a falusi népnek a Dunántúl úgynevezett vo)t úrbéres telkes birtokosságnak, vannak saját erdei, és ezekből az erdőkből éven­ként, amennyire a törvény rnegengedi, maguk között ki szokták osztani a rájuk eső fát. Eltértek azonban a régi szokástól, t, i. a fát nem ugy osztják el, amint az erdőben van, hanem az igazságnak megfelelően — amint mondják — ölbe vágják, maguk között pénzért eladják és a pénzt osztják ki aszerint, hogy kinek-kinek meny­nyihez van joga. Saját fájukat igy kivánják el­osztani igazságosan. Nem vették mástól, nem üzérkednek vele! Mégis odamegy a pénzügvőr, jegyzőkönyvet vesz fel s ezeknek meg kell fizet­niük a forgalmi adót, sőt akárhány esetoen meg is büntetik őket. Különösen azokra a felvakra roppant sérelmes ez, amelyek város körül vannak. Itt ugyanis ezt a fát beviszik a városba és ott eladják ; amikor azonban beviszik a városba el­adni, ott megint meg kell fizetniök a forgalmi adót. Ezt a dolgot azért hozom fel, mélyen t. Kép­viselőház, mert innen, vagy az Íróasztal mellől nézve talán indokoltnak látszik ez az eljárás, de ha a kormány egyik tagja, valamelyik minis­ter odamenne abba a községbe s ott megnézné, miről is van szó, lehetetlennek és hihetetlennek tartom, hogy engedné, miszerint ezt az egyszerű szegény népet ilyen esetben, amikor tulajdon fájáról van szó, kétszeresen sújtsák forgalmi adóval. Jó az, igen t. Képviselőház, ha a minister urak is körülnéznek egy kicsit. A napokban igen nagy örömünkre szolgált Kállay volt pénzügyminister urnák a beszéde. Ugy elgondoltam, hogy amikor a pénzügvministeri székben ült, akkor másként beszélt. Gondoltam : miért lehet ez, hiszen a pár­tunkban van és bizonyos vagyok benne, hogy a legjobb akarattal van, nagyon jól tudja, muszáj, hogy tudja, hogy nem lehet neki is, másoknak is mondani, hogy mindent engedjünk el, mert kü­lönben nem tudjuk az országot fentartani. Én arra a gondolatra jöttem, hogy Kállay volt pénzügy­minister ur azalatt a két-három vagy hány esz­tendő alatt, amióta nem pénzügyminister, ráért többet foglalkozni a nép dolgaival és feltárult előtte, hogy igy talán mégsem lehet. Mondom, igen jó az, ha kormányférfiak néhanapján tudo­mást vesznek a falu, a város szegény embereiről, ha nem közvetlenül, hát közvetve. (Malasits Géza: Álruhában!) Az sem volna uj dolog, igen t. kép­viselőtársam. A magyar nemzetnek egyik legna­gyobb királya, az igazságos Mátyás király meg­cselekedte azt és a nép ma is áldja, s mig magyar lesz a világon, mindig áldani fogja őt. Ment az álruhában is; az nem volt bűn.

Next

/
Thumbnails
Contents