Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-152

402 Az országgyűlés hépvisélöházanáU 152. ülése 1928 március 29-én, csütörtökön. képviselőtársaimnak, akik olyan^ mélyenjáróan állapították meg azokat a természetes népesedési és kulturális okokat, amelyek erre az országra az iparosodást parancsoló szükséggé tették, amire egyébként az ország régi tradiciójánál fogva is predesztinálva volt. Elégtétellel állapítom meg azt is, hogy a szélsőséges megnyilatkozások célt tévesztetek. Ugy látom, hogy a gazdatársadalom, hatalmas érdekképviselete szükségesnek tartotta álláspontját oda precizirozni, hogy az ipari fejlődést szükségesnek tartja és köszönettel vehetünk tudomást az igen t. ministerelnök ur nyilatkozatáról, amely sok félreértést oszlatott el. Mélyen tisztelt Képviselőház! Ha az ipari fejlődés és az ipar megfelelő védeltmie iránti szándék egyöntetű, akkor van ennek egy természetes előfeltétele, ez pedig az. hogy ennek a védelemnek hatályosnak kell lennie, olyannak. amely biztositékot nyu.it a boldogulás irámt. A vámvédeleminek mlagassága nem elméleti kérdés, tehát dogmatikusan nem is állapitható meg. Nem is egyedül a Saját elhatározáson nyugvó autonóm kérdése a nemzeti gazdálkodásnak, hanem függvénye a világgazdasági áramllatokuak (Um/ van! a ióbbőldalon.) és az azoktól függő elhatározásoknak. Ezért nem is liehet 'ömh érvényű törvénynek felállítani azt a tételt, hogy a vámvédelem magasságának határla ilyen vagy O/lyan százalék. Nem fogadhatom, el azt sem, hoifiry mert 22 évvel ezelőtt az akkori OsztrákMagyar Monarchiára mesrállarjitott régi vámtarifa annak idején elég védelmet nyújtott a közös Vámterületnek, ez a védelmi front ía csonka ország számár a is elegenidő biztonságot nytu'jt. Méltóztassék betekinteni a külföldi álliamofc^ vámtarifáiéba s azokat összehasonlitoni a tíz év előttiekkel vagy akár csak az öt évvel ezelőtti állapottal, meg méltóztatik látni. ho*ry míiosoda emlslések történtek azóta és tapasztalni fogják, mennyire igaz Görgey t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy a mi tarifáiuik a 'mérsékeltebbek közé tartoznak. Egyes tarifatételek megállapitásia ilveténfcépen nem politikulmi nem is hanpruiatoknak, a rokonszenvnek VafiT az ellenszenvnek kérdése, hlanem «ziigoruan szakkérdés, nemcsak a termelési lehetőségeknek és a termelési költségeknek a. kalkulációja, hanem az összes tekintetbe jövő ténybeli es dinamikai körülményeknek a szisroru mérlegelése, olyian munka, amelyet politikusok nem tudnak Vagy nem is tudnának elvégezni. Hiszen Ausztria példáján látjuk ezt. akik a háború után kereskedelmükben politikai dogmatikusai knak elgondolása szerint aibbia a hibába estek, hogy az eurónai gazdaságpolitikát, ta szabaidkereskedelem irányában látták kifejlődni és mérsékelt vámtarifát léptettek életbe. A hatása, egyenesen dezasztruozusnak mutatkozott. A piacát elrontotta, az idegen, elsősorban a cseh és ia német áru. a munkanélkülisége óriási arányokat öltött, és a kereskedelmi mérlegének passzivitása a milliárdokba emelkedett. Ez volt az laz .idő, amikor Ausztria életképtelenségének gondolata foglalkoztatta a nemzetközi politikát. Azóta kénytelenek voltak hátrom VámnoVellát alkotni, amelyek eredmény ekéoen alakult ki m& a helyzet, amelyről az előbb a vámbevételeiknél szólottam és amelyeknek ereiuménye iws. hogv az ő tarifájuk ni" mae^^bb. mint a mienk. De határozatlanságukért, időbeli mulasztásukért súlyosan megfizettek a belföldi munkaalkalmiak terén is. Tudnék jellemző példát erre felsorakoztatni épen az én iparom, a vasipar terén, ahol a háború előtt Középeurópának a legnagyobb és legvirágzóbb vállalata, — amelynek a termelése több mint a kétszeresére rúgott az én vállalatom termelésének — kénytelen volt magáit kegyelemre a cseh iparnak megadni, és azzal ugy egyezni meg, hogy ma, annak ellenére, hogy megint visszakapta régi vámjait. mégis a termelésnek alig néhány százalékával tud többet elérni, mint amennyit az én üzemem termel. Mindezzel azt akarom mondani, hogy az, hogy a termelési és a versenyviszonyok alapján helyesen megállapított vám mennyiben használtatik ki és mennyiben árképzőtényező, az függ a mindenkori értékesítési viszonyoktól és a versenylehetőségektől. A helyesen vagy akár helytelenül megállapított vámtétel hatályossága mindig problematikus; nem kétséges azonban, hanem bizonyos, hogy a vámoknak akár tévesen, akár szándékosan alacsony megállapítása mindig hatálytalan (Görgey István: Ugy van!) és végeredményben ugyanahhoz a helyzethez vezet, mintha az illető árunak vámvédelme egyáltalában nem volna. Ha pedig ezeket a kalkulációkat a gyáripar a kereskedelemügyi ministerium utasitáannak idején elvégezte és azokat a ministeriumi szakközegek ellenőrzése alá bocsátotta, akkor én ezért, — mert abban az időben provizórikusan én voltam a Gyáriparosok Or szagos Szövetségének egyetlen működő elnökségi tagja — ha ez a Sándor Pál és Gaal Gaston képviselő urak Ízlésének megfelel, a hazaárulás vádját is nyugodtan viselem. Ugyanis. a vámtarifatörveny keletkezése korántsem folyt le olyan titokzatos körülmények között, mint ahogyan azt ezek a képviselő urak feltüntetni igyekeznek. Azok a t. képviselőtársaim, akik a második Nemzetgyűlésnek tagjai voltak, nagyon jól emlékezhetnek arra, hogy mi történt. Semmi egyéb, mint más életbevágó, fontos gazdasági vagy jogi kodifikációnál történni szokott. A nyers tervezetet hosszasan és kimerítően tárgyalták a legkülönbözőbb testületekben és érdekképviseletekben. (Görgey István: Ugy van!) A Közgazdasági Társaság, az Omlke., a Gyosz., az Omge. ankéteket rendeztek, amelyekre a képviselők is meg voltak hi va. (Ternes váry Imre előadó: Ugy van!) Azután indultak meg a szakministeriumok szakközegeinek' közreműködésével az egyeztető tárgyalások a Vámpolitikai Központban, azután a javaslat a ministertanácson keresztülment, miután az akkori kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urak a ki nem egyenlített tételek tekintetében megegyezésre jutottak. (Görgey István: Ugy van!i) Akkor került a törvény a Ház elé. A többségi pártban hosszasan, úgyszólván tételenként, éjszakákba nyúló üléseken tárgyaltuk le a iszakminister urak és a szakreferens urak részvételével az egész anyagot. A parlamenti egyesített bizottságban és a plénumban hetekig vitatkoztunk felette. A javaslat elleni offenzíva idején Gaal Gaston képviselő ur beteg volt és igy azt Sándor Pál képviselő ur vezette. A javaslat mellett én szálltam sikra az előadó úron kívül, aki természetesen kellett, hogy a javaslatot védelmezze. Nyugodt lelkilismiírettel tehettem ezt meggyőződésem szerint, mert személy szerint érdekelve nem voltam a dologban. Az engemet érdeklő vasvámok az uj tarifában lényegileg ugyanazok maradtak, mint ahogy a régi tarifában meg voltak állapitva és ezek támadásban semmilyen oldalról sem részesültek. Matlekovits Sándor ezt annakidején előadásában ki is emelte, és Sándor Pál képviselő ur a bizottságban és a plénumban meg" is dicsért érte.