Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-151
â?6 Áz országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1Ö28 március 28-án, szerdán. ció kérdése, mint ahogy méltóztatott pár szóval azt, mint az 'autonómiához, nem méltó álláspontot jellemezni. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. (Folytonos zaj.) Gál Jenő: Két perc alatt befejezem. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért olyan türelmetlenek?) Emlékeztetek arra, hogy mikor a, darabontvilág- volt és a nemzeti ellenállás korszaka az ország altalános közvéleményének 'helyeslésével találkozott, akkor is a házszabályok öbstrukeió sáncai mög-é vonult a mag-yar közjogi ellenzék. Senki nem mondta, hogy vég-szükségese tén ez nem helyes. így volt ez a GladstoneDisraeli-féle harcban, ig-y volt ez minden ország-bán, ahol az alkotmányt tisztelik. Amikor a nép zsebéről, exisztenciájáról van szó, mikor beteg- közgazdasági állapotról van szó, akkor abból, hogy a községi takarékpénztár felállítását hozzá akarjuk kötni ahhoz az egyetlen lehetőséghez, hogy: mentsétek meg- az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárat, ebből ennek a törvényhatóságnak önkormányzata nem kér. (Zaj. — Petrovácz Gyula: A többség kér!) Mert a mélyen t. belügycminister ur válasza e tekintetben megnyugtatást nem tartalmazott, az önkormányzati elv megóvása mellett folytatni fogjuk a küzdelmet. De ezt az. egyet mégis leszögezem: a mélyen t. belügyniinister ur kijelentette, hogy senkinek sem volt felhatalmazása arra, hog-y a kormány nevében kijelentse, amit itt most már háromszor olvastam, fel, hog-y ezen az alapon hajlandó a kormátny engedélyezni a Közséíg-i Takarékpénztár felállítását; ez a kormánytól nem származik. (Scitovszky Béla belüg-yminister: Tőlem nem!) Ez itt kiijelentetvén, a többit kegyeskedjék a belüg-yminister ur az önkormányzatra bizni. A választ tudomásul nem veszem. Elnök: A pénzügyminister ur óhajt szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Csak azért foglalkozom röviden a kérdéssel, mert az igen t, képiviselő ur szóvátette a Pénzintézeti Központ eljárását, és mint beszédéből következtettem, mindenáron azt akarná megállapítani, hog-y a kormány befolyása érvényesült e kérdésben. A Pénzintézeti Központnak egyik feladata feltétlenül a bajba került pénzintézeteik szanálása, helyreállítása. Ez a pénzintézet akkor került nehéz helyzetbe, amikor megkezdtük az ország* szanálását. Egy 70 elves pénzintézet volt és kellemetlenül hatott volna a pénzpiacra, ha itt valami nem történt volna. Ez volt a tényállás. Most a Pénzintézeti Központ próbálta ezt az ügyet megoldani. Amióta pénzügyminister vagyok, a főváros részéről mindig jelentkezik az az óhaj, hogy takarékpénztárt akarnak létesiteni. Én abból sem csinálok titkot, hogy nem rajongok ezért az eszméért. (Gál Jenő: Helyes, ez már sokkal többet jelent!) Dehogy jelent többet, tessék csak megvárni a végét! (Gál Jenő: Mihelyt Örülünk, elrontja az örömünket a t. pénzügyminister ur!) Csak annyit akarok mondani, hogy a Pénzintézeti Központnál a takarékpénztárat illetőleg legalább négy megoldás mutatkozott. Többek között felmerült az a gondolat is, hogy nem lehetne-e, miután a főváros érdeklődött a kérdés iránt, egy ilyen megoldást keresni. Ezt a Pénzintézeti Központ kötelességszerűen bejelentette nekem, és én nem csinálok ebből titkot. A magam részéről kijelentettem, hogy semimi irányban nem kívánom befolyásolni az ügyet. Ez a fővárosnak szabad elhatározása alá tartozik, tegyen, amit jónak tart. Azt hiszem, hogy ennél korrektebbül eljárni nem lehetett. A Pénzintézeti Központnak ezt a kijelentését továbbmenően méltóztatik értelmezni, mint amilyen hordereje van. A felettes hatóság tudott róla, hogy tárgyalásokat folytat. Erről tudtam, ezt nem titkolom, de megmondtam álláspontomat, hogy teljesen a fővárosra bizom a dolgot. (Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Gál Jenő: A mélyen t. pénzügyminister ur felvilágositása után valamivel többet tudok és közelebb jutottam a kérdés megoldásaihoz. A belügyminister ur válasza szerint semmiféle előzetes tájékozódás a kormánynál nem volt. (Felkiáltások a középen: Est nem mondta!) Engedelmet kérek, én nem szemrehányást teszek, csak tényeket állapitok meg. Méltóztassék bennem a teljes jóindulatot feltételezni eh ben a kérdésben. Én a pénzügyminister urnák azt az őszinte kijelentését, hogy, neki igenis, előzetes tudomása volt erről a Pénzintézeti Központ utján, nagy köszönettel veszem tudomásul. (Bud János pénzügyminister: A Pénzintézeti Központ felvette a tárgyalásokat!) Arra azonban a mélyen t. pénzügyminister ur sem hatalmazta fel a Pénzintézeti Központot, hogy olyan kijelentést tegyen, hogy a kormány ezen az alapon jóváhagyja a dolgot. (Bud János pénzügyminister: Hol van, olvassa fel!) Már háromszor felolvastam, majd átadom. Legyen szabad most már a mélyen t. pénzügyminister urat arra kérnem, hogy kegyeskedjék figyelmére méltatni ezen előzetes felhatalmazás alapján tett ajánlkozását a Pénzintézeti Központnak, amely a Pénzintézeti Központról szóló törvény 6. §-ának 4. pontjára való hivatkozással teszi meg az ajánlatot. Az alapszabályok 6. §-ának 4. pontja pedig ekképen szól: »A Pénzintézeti Központ tagjainak pénzfeleslegeit folyószámlára, kamatozás mellett átveheti, de egyébként ipiarszerü betéti üzletet nem folytat és betéti könyvet nem állit ki.« Most tessék nekem, megmondani, akár pénzügyi szakértő^ valaki, akár nem, lehet-e ezen szakasz alapján ilyen ajánlatot megszerkeszteni. Először is ennek a vállalatnak nemhogy pénzügyi feleslegei nem voltak, amelyeket folyószámlára átvett volna a mélyen t. Pénzintézeti Központ, hanem még az alaptőkéje is elveszett. Abban igaza van a mélyen t. pénzügyminister urnák, hogy a Pénzintézeti Központnak joga van szanálni beteg vállalatokat, hiszen ez egyik célja, de az nem feladata a Pénzintézeti Központnak, hogy ugy szanáljon beteg vállalatot, hogy ezt a szanálást a főváros közönségének nyakába varrja. Ezt a megkülönböztetést tessék végre - megtenni. A községi takarékpénztár létesítésében segitsen a Pénzintézeti Központ, segitsen a szanálásban az Egyesült Fővárosinak, de sziámi ikreket ezekből ne csináljon. Nekünk kell a községi takarékpénztár, fel is fogjuk állítani annak rendje-módja szerint saját erőnkből, de azokból az adófillérekből és azokból a verejtékes pénzekből, amelyeket a főváros népe kiizzad a főváros pénztárába egy fillért sem adunk az Egyesült Fővárosi szanálása céljára. Ezért obstruálunk, ezért tartunk ki. mert a pénznek ilyen elidegenítését bűnnek és véteknek tartanám. > (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ennek a kérdésnek teljes értelme. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.)
