Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
Az országgyűlés képviselőházának 1 mozdíthatja a kisgazdatársadalomnak megfelelő felvilágosítása is. Az országszerte megindult szervezkedést, amely gazdakörök alapításában, népházak létesítésében, népkönyviarak alapításában nyilvánul, csak örömmel lehet üdvözölni. Feltételenül szükséges azonban, hogy ugy a gazdasági közigazgatási hatóságok, mint a törvényhatósági autonóm gazdasági egyesületek, megfelelően kivegyék részüket a kisgazdatársadalom felvilágositásának munkájából. Épen ezért a földmivelésügyi kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a szabad társuláson alapuló régi gazdasági egyesületek a jövőben is minden befolyástól mentesen, teljes függetlenségükben és anyagilag megerősödve fenmaradjanak. Ezeket a gazdasági egyesületeket feltétlnül legalább is olyan mértékben kell a földmivelésügyi kormánynak anyagilag támogatni, ahogy ez a békeidőben történt. Az országban jelenleg még fennálló gazdasági egyesületek, amelyek vagyonukat jórészt hadikölcsönbe fektették, ma igen súlyos helyzetben vannak. Kötelessége a kormánynak, hogy segítsen rajtuk, a segités fejében viszont követelheti azután, hogy a gazdasági egyesületek meglévő szervezeteikkel minden tekintetben előmozdítsák a törvényhatóságokban a többtermelés érdekeit. (Ugy van! Ugy van!) Igen fontos érdek fűződik továbbá a földbirtokrefonn mielőbbi likvidálásához és a földbirtok szabad forgalmának helyreálitasához. Ezek ai kérdések állandóan izgatják nemcsak az érdekelt gazdatársadalmat, de mindazokat is, akik a földbirtokreform útján földhöz jutottak; éppen ezért ezt a kérdést különös súllyal ajánlom! a kormány figyelmébe. Megoldásra váró fontos szociális probléma a gazdasági cselédeik és munkások biztosításának kérdése is, örömmel állapitom meg, hogy a földmjivelésügyi minister úr kijelentése szerint a. kormány foglalkozik már ezzel a kérdéssel és hamarosan konkrét javaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni. A magyar gazdatársadalomnak legsúlyosabb terhét ma a magas adók képezik. Tudom, hogy ezeknek az adóknak leszállítása, ami mindenesetre nagyon kivánatos volna, az állam pénzügyi helyzete folytán ma még nem engedhető meg, de az adminisztráció körül talán lehetne némi könnyítéseket tenni, Rossz termés és elemi csapások esetén a gazdák adóját mérsékelni, esetleg elengedni is szükséges volna. Különösen fontos az, hogy az adóvégrehajtások csak cséplés után, ősszel eszközöltessenek. Ha egy kisgazdának tavasszal, vetés előtt árverezik el a marháját, — ami, sajnos, igen sok esetben megtörténik — lehetetlenné teszik részére a gazdálkodást. (Igaz! Ugy van!) A kisgazdatársadalomnak egyik legsúlyosabb sérelme az úgynevezett közmunkaváltság. Ez igen antiszociális adónem, mert a háromnégyholdas törpebirtokost, aki két sovány tehenével műveli meg kisbirtokát, sokkal jobban sújtja, mint azt a nagyobb birtokost, aki egy pár lóval vagy ökörrel húsz hold földet művel meg és ezért ugyanannyi közmunkaváltságot fizet, mint az előbb emiitett törpebirtokos. Tekintettel arra, hogy a közmunkaváltságból származó jövedelem útépítési és karbantartási célokat szolgál, azt egy, az adóalap nagyságához viszonyított útadóval kellene sürgősen helyettesíteni. Nagyon, kérem a kormányt, hogy az ország kisgazdatársadalmának ezt a régi, nagy sérelmét mielőbb orvosolja. (Helyeslés.) Az útépítési programm összeállításánál nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az útépítésre szánt összegeknek tetemes része azoknak 14. ülése 1Û28 március 14-én, szerdán. 29 az utaknak kiépítésére használtassék fel. amelyek a legrosszabb állapotban vannak. (Egy hang a középen: A göcseji utak!) Igen sok derek magyar községnek az a legnagyobb baja, hogy megfelelő útja nincs. Sok olyan község van még Magyarországon, amely télen évente hónapokig a szó szoros értelmében el van zárva a forgalomtól, mert útja teljesen járthatatlan. Ezen a lehetetlen és szégyenletes helyzeten sürgősen segiteni kell. Az agrárérdekek fokozott védelme mellett nem szabad elhanyagolnunk a magyar iparosságnak, különösen, a kézműiparnak érdekeit sèm. (Halljuk! Halljuk! a közéven.) A kézműipar a háború utáni években igen nehéz helyzetbe került. A súlyos adóterhek, az általános elszegényedés, a munkaalkalom hiánya nehéz válságba sodorták az ország iparos társadalmát. A kézmüiparosság érdekeinek fokozott védelme szempontjából igen fontosnak tartom egy önálló kézműveskamara felállítását, amely a sokfelé szakadozott kisiparosságot egy nagy egységes szervezetbe líiömöritené, amely szervezet megfelelő szociális érzéssel kezelheti majd a kisiparosság gazdasági érdekeit. Sürgősen meg kell oldani továbbá a kisiparosságnak betegség, baleset és aggkor esetére szóló biztosítását. Amikor a népjóléti kormány szociális tevékenysége folytán az ország lakosságának mind szélesebb rétegeire terjed ki a kötelező biztosítás intézménye, teljesen lehetetlen ebből az ország kisiparosságát kirekeszteni. A kisiparos társadalom a mai nehéz időkben verejtékes munkájának gyümölcseiből él, de vagyongyűjtésre módja nincs és ezért a megrokkant vagy elaggott, illetve beteg kisiparos igen szomorú helyzetbe kerül. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A kirakodó vásárok túlságos szaporítása is nagy sérelme az iparos és kereskedő társadalomnak. Feltétlenül kívánatosnak tartom ezért a vásárügy ujabb rendezését olymódon, hogy kirakodó vásárt csak járási székhelyén és 5000 lakosnál nagyobb községekben lehessen az eddiginél korlátoltabb számban tartani. A kisipari hitel kérdését is sürgősen rendezni kell. A hitelnyújtás terén a kisiparosság rovására eddig a gyáripart részesítették előnyben, holott a kézműipar, a tanulókat is számítva, sokkal több egyénnek nyújt az országban megélhetési lehetőséget, mint a gyáripar. Nemcsak az szükséges, hogy kellő összegű olcsó tőke álljon a kisiparosság rendelkezésére, hanem igazi missziót a kisipari hitelakció csak akkor teljesíthet, ha olyan kisiparos is hozzájuthat olcsó kölcsönhöz, aki hitelalapul csak becsületes hírnevét és egyéni megbízhatóságát tudja nyújtani. Az utóbbi időben ugy az országgyűlésen, mint különféle ankéteken és a sajtóban is gyakran került szóba a forgalmiadó reformjának kérdése. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Bár a forgalmiadót annak természete szerint a fogyasztó fizeti, azért mégis súlyos teher gyanánt nehezedik ez az adónem, főleg a kisiparos és kiskereskedő vállaira, mert míg a nagyiparos és nagykereskedő könyebben át tudja hárítani a forgalmiadót a fogyasztóra, addig a kisiparos és kiskereskedő erre a legritkább esetben képes. Tisztában vagyok azzal, hogy az államháztartás a forgalmiadóból származó bevételeket ma még nem nlélkülözheti, de ha a pénzügyi kormány aránylag csekély áldozattal könnyíteni tud az anyagilag leggyengébb társadalmi rétegek súlyos helyzetén,
