Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

Âz országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 23 majdnem minden átment a kormány kezébe és minden inieiativa a kormány kezében van. Lálíiom, hogy a városok fejlődése is majdnem teljesen és tökéletesen az államtól függ* és saját erejükből alig képesek azokra a feladatokra, amelyekre egyébként hivatva lennének. Ha pedig nézem az egyes foglalkozási ágakat, a mezőgazdaságot, az ipart, a kereskedelmet, akkor különösen azt látom, hogy a központi hatalomnak túlságosan nagy befolyása van és hogy a nemzet nem fejlődik olyan egészségesen, amint az kívánatos volna és amire feltétlenül szükség volna. De ha a külföld jelenlegi helyzetét tekintem, — mert hiszen lehetetlenség lenne egy költségvetést elbirálni, ha az ember azt a költségvetést kiszakítaná az enrópai társadalom életéből. — ha nézem a külföldi állapotokat, elsősorban a jelenlegi agrárkörülményeket Németországban, — évtizedek óta figyelemmel kisérem a német közéletet, — - akkor azt kell mondanom, hogy évtizedek óta nem láttam hasonló tüneteket és eseményeket Németországban, mint amilyenek jelenleg az agrárállapotok terén tapasztalhatók. Roppant nagy a nyugtalanság, az elégedetlenség; felvonulnak ezrek és tízezrek és tüntetnek az agrárnyomor miatt. Ott már megvannak a statisztikák és látjuk, hogy körülbelül 1000 milliárddal több eddig a jelzáloghitel, mint volt a háború előltiti korszakban. Körülbelül 14 milliárdra lehet tenni az agrárhitel igénybevételét. Ezenkivül méltóztassanak' a mai kamatlábat, a mai szociális terheke'ttl és az üzemi terheket tekintetbe venni Németországban. Méltóztassanak figyelembe venni az értékesítés- módjait is. Mármost előttünk van egy probléma, amelyre feleletet kell adnunk magunkra vonatkozólag is, merit! az ottani viszonyok rendkívül hasonlatosak a mieinkhez. Ezenkivül rá kell mutatnom még egy tünetre, hogy t. i. mi volt a hiba és baj a német gazdasági és társadalmi fejlődésben. A német gazdaközönség (túlságosan megszokta az állami segélyezést és az állami vezetést, azt, hogy kezénél fogva vezessék. Ezenkivül az utóbbi esztendőkben azt lehet látni, hogy elsősorban a háború következményei miatt a szövetkezein élet Magyarországban nem játssza azt a szerepet, amelyet a háború előtt játszott. Mármost egyrészt ezek a rendkívül nehéz és súlyos körülmények, másrészt^ pedig ez a fejlődés és ez a pszichologikus mód és gondolkodás, ahogy abban a társadalmi rétegben benne van, harmadrészt azonban a roppant nehéz, súlyos mód, hogy hogyan lehet gazdaságilag érvényesülni, a problémát óriássá tette. Ha Magyarországon a probléma jelenleg még nem is ilyen nagy, aibból még nem következik, hogy Magyarországon a probléma nem fog kifejlődni. Ha pedig Magyarországon ez a probléma folyton fejlődni fog, felhívom a mélyen t. kormány figyelmét, méltóztassék gondolkodni azon, hogyha így fogunk fejlődni hónapokon vagy esztendőkön keresztül, okvetlenül eljutunk abba a stádiumba', amelyben a nálunk hatalmasabb és nagyobb szomszédaink vannak. A nemeit fináncminiszter január 20-án mondotta el nagy költségvetési beszédét. Ha összehasonlítom a német fináncminiszter beszédét a magyar pénzügyminiszter beszédével, mint a tojás a tojáshoz, ugy hasonlítanak egymáshoz. A fináncminiszterek extra módon beszélnek. (Derültség.) Különben is a körülmények, amelyek szerint a gazdasági élet és az állam financiális élete fejlődik, rendkívül hasonlatosak. Nem is lehet rossz néven venni, hogy ugyanazok a fŐmomentumok mindkettőnek folyton eszében vannak, t. i. hogy az államot lehetőleg szilárddá tegyék. Igaz, hogy a társadalom panaszkodik. Nem mondom, hogy ok nélkül panaszkodik a társadalom, azonban a társadalmat folyton figyelmeztetni kell arra, hogy mégis legfőbb és legfontosabb érdek, hogy az állam szilárdul álljon és financiálisán okvetlenül szilárdan állj on, mert ha az állam ezt a pozíciót elvesztené, az a társadalomiba a legnagyobb szerencsétlenség volna. (Bud János pénzügyminiszter: Nagyon helyes!) A német fináncminiszter is beszél a gazdasági haladásról, amely a gazdasági életben van, de emellett ő sem felejti el, hogy folyton figyelmeztesse a, társadalmat és a nemzetet a takarékosabb beosztásra. Figyelmeztet az export borzasztó nagy^ nehézségeire, amelyek mindenütt akadnak és ez idő szerint minden produkcióra nézve fennállanak. Ha a mezőgazdasági és ipari termelés viszonyát tekintem, feltűnik az ellentét Németországban. Amellett, hogy Németországban mindkettőre mindig nagy súlyt helyeztek, — Bismarck politikája különösen rendkívül erős volt ezen a téren, — azt látom, hogy nagy ellentét keletkezik, mert hiszen az indusztriális szempont Németországban folyton előrehalad, főképen belső konjunktúra miatt, evidenter a sok invesztíció miatt, amely tekintetben ismét hasonlatosak vagyunk hozzájuk. De másrészt az indusztriális és mezőgazdasági érdekek nem harmonizálnak és nem tudnak megegyezni. Hiszen már a vámtarifa kérdésében lehet látni az óriási nagy különbségeket. Ma még nem is lehet jól látni, hogy Németország hogyan fogja kiegyenlíteni azokat a nagy eltéréseket és nehézségeket, amelyek a két érdekszféra között mutatkoznak, pedig a német birodalomnak érdekében áll, hogy mindkettő prosperáljon. Németországban is roppant nagy bajok vannak, sőt fokozottabb mértékben, mint Magyarországon, a produktivitást illetőleg. Most számították ki, hogy Kölnben minden ötödik ember a közből él, vagy az államból, vagy a kommunitásbóL Kölnben, ahol nincs 800 ezer lakos, 140 ezer él jelenleg a közből, az államból vagy a városból. Ha pedig nézem a munkanélkülieket, a munkanélküliek száma is folyton hol emelkedik, hol leszáll, de még mindig rendkívül súlyos a helyzet, mert 2—2.7 millióig emelkedik Németországban a munkanélküliek száma. Ha nézem

1 az iparágakat. Németország legelső, legnagyobb és leghatalmasabb vállalatait, a 160 vállalatból 41 hatalmas vállalat ezidőszerint semminemű osztalékot nem fizet. Látom, hogy a német birodalom nagy pénzügyi vezetője, Sacht, a Német Bank elnöke novemberi beszédében kissé pesszimista volt az egész fejlődésre vonatkozólag. Sacht ezen pesszimistái beszédével természetesen nem járt jól és nagy recenzust keltett mindenfelé. Azóta el is hallgatott. Vele s zenitben Schröder, a Nemzeti Bank elnöke nemrég Zürichben beszélt és körülbelül iparkodott ellentétbe helyezkedni Sachttal és s-okkal jobb színben tüntette fel az egész gazdasági állapotot, mint ahogyan az jelenleg a német birodalomban mutatkozik. Sacht különösen arra mutatott rá, hogy először rendkívül eladósodott Németország és az ő számítása szerint a körülbelül 10milliárdnyi külföldi adósság rendkívül súlyos teherként nehezedik Németország polgáraira. Másrészről rámutatott arnai a tényre, amire nálunk is rámutatott Popovics. hogy a tőkeképződés rendkívül lassú, rendfcivül súlyos, rendkívül nehéz és ezzel