Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-150

291 Az országgyűlés Mpviselöházának és az, hogy a megcsonkítás ilyen borzalmas mértékűvé vált. Ha ez a levél igaz, akkor most már megvan a hirhedt Vyx-féle jegyzék magyarázata is és a ministerelnök felelős azért, hogy az ország határait szűkebbre szabták, mint amilyen a demarkációs vonal volt. Erre a kérdésre választ várunk. Választ várunk azért is, mert a Vyx-féle jegyzék döntő szerepet játszott Magyarország életében. A Vyx-féle jegyzék idézte fel a bolsevízmust, ez teremtette meg azt az állapotot, amelyben senki, sem a szociáldemokraták, sem a polgári pártok annak idején nem parték vállalni a Vyx-jegyzékben foglalt (kikötést, unert egyik sem akarta a demarkációs vonalnak azt a megszükitését, beljebbtolását vállalni, amelyet a Vyx-jegyzék követelt. Most azután ime magától Vyx-től az a hir jön, hogy a magyar arisztokraták kérték a határoknak, a demarkációs vonalnak beljebbtolását. Magyar arisztokraták és gróf Bethlen István intéztek volna a tábornok úrhoz ilyen irányú kérelmet. (Tankovits János: Hagyjanak békét Bethlennek! Az egész ország bizallommal van iránta! A külföld is tudja! Örüljünk neki, hogy van egy Bethlen Istvánunk! Önök is örüljenek neki! — Bárdos Ferenc: Mi is az országhoz tartozunk! — Zaj.) T. képviselőtársam, én idézem... (Propper Sándor: Ez nem bizalom kérdése! Megírta, vagy nem, igaz-e, vagy nem? — Tankovits János: Tudja, hogy igaz-e, vagy nem igaz? — Propper Sándor: Azt sem tudom, hogy igaz, azt sem tudom, hogy nem igaz! — Meskó Zoltán: Vyxnek kibeszélése az egész! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Tankovits János: Épen ez kell nekünk a külföld előtt! — Rothenstein Mór: Tehát meg kell neki adni a választ!) Farkas István: Én tényeket állítok, tessék megcáfolni. (Tankovits János: Tudjuk nagyon jól, ki csonkitotta meg az országot! Ne keressünk bűnbakot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Bárdos Ferenc: Önök keresik a bűnbakot! Azt mondják, hogy mi vagyunk az okai! Ez csak válasz erre! — Tankovits János: Ki ment el Belgrádba felajánlani az országot?) Elnök: Tankovits képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Ördögöt ajánlották fel az országot! Szó sincs róla! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Propper Sándor képviselő urat is kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Tankovits János: Tagadják le, ha nem igaz;! — Propper Sándor: Ki irta alá a trianoni szerződést? Az volt a messzebbmenő! Ki ment el Párizsba? — Tankovits János: Ugyan! Ugyan! — Nagy zaj.) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni, mert kénytelen leszek rendreutasitani. (Propper Sándor: A jobboldal provokál! — Rothenstein Mór: A jobboldal most kiment!) Ne méltóztassék az elnököt kötelességére figyelmeztetni. Mindkét irányban egyenlően teljesítem kötelességemet Farkas István: T. Képviselőház! A ministerelnök ur debreceni beszédében külpolitikai vonatkozásban a következőket mondta (olv\assa): »Magyarország részéről semmi akadálya sincs annak, hogy bármely szomszédos államhoz való viszonyunk Javítására törekedjünk. De ez. csak állani és állam közti tárgyalások révén lehetséges, nem pedig ugy, hogy Magyarország egyszerre tárgyaljon a kisentente összes államaival«. A jó viszony megteremtésének nézetem szerint más meghatározása van, mint ahogy 150. ülése 1928 március 27-én, kedden. azt itt a ministerelnök ur meghatározta. A jó viszony megteremtésének nézeteim szerint elsősorban az az alapfeltétele, hogy a kormány milyen álláspontot foglal el a Habsburg-kérdésben. A Magyarország iránti bizalmatlanságnak egyik legfőbb oka a Habsburg-kérdés és éhben a kormánynak nincs nyilt tiszta álláspontja. A kormány itt nem helyezkedik olyan nyilt álláspontra, amilyenre helyezkednie kellene és nézetem szerint ez a legnagyobb baj. Nézzük meg tehát, hogyan áll a Habsburg kérdés, mi ez a magyar életben és vájjon vállalják-e megint a Habsburgokat ugy, mint ahogy vállalták azelőtt tisztán azért, hogy a Habsburgok érvényesüljenek és e mellett azután az ország és az ország népe tönkremenjen, csak legyenek meg a Habsburgok. Magyarországon a Habsburgok elleni küzdelem olyan régi, mint maga a Habsburg-uralom; együtt kezdődött a Habsburg-uralommal. A Habsburgok épen ugy nem képviseltek kezdetben magyar nemzeti szempontokat, mint ahogy nem képviseltek később; nem képviselnek ma és nem képviseltek a háború alatt sem magyar nemzeti szempontot. Érdekük egyenesem ellentétben állt Magyarország nemzeti érdekeivel, Ma,gyarorsaág aspirációival. Elég utalnom 1848-ria. a. magyar szabadságharcra; elég utalnom arra, hogy már 1849-ben trónfosztottá tették a debreceni forradalmi országgyűlésein : elég utalnom arra, hogy itt a Habsburg unaHom mindi«: olyan volt, amelyből vagy a népnek vagy az országnak, de valakinek mindig baiia lett; elég utal nom arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában a Habsburgok az egyik népet, az egyik nemiztetet mindig kijátszották a másik ellen. Politikájuk ea volt, erre építették aizt fel. azért tudtak uralmon lenini. A mlagyar főurak, a magylar főpapok mindig ragaszkodtak a Habsburgokhozs mert előjogaikat biztosították s azért ragaszkodnak ma is hozzá,, hogy aaok a kiváltságok, azok az előjogok, amelyek uralmat biztosítanak számukra itt bent lefelé a néppel szemben, meglegyenek. Ezen a gondolkozáson, ezen a Habsburg-politikán keresztül Magyarország a jövőben csak teljesen elvérezhet, mert az uj idők sízelleme, amint aa előbb kifejtettem, a régi gazdasági és feudális berendezéseiket nem tűri meg. Nincsenek is meg már azok a termelési formák és módok. amelyek itt fentairtanák és az országon belül erősítenék ezt az álláspontot. T. Ház! A Kossuth Lajos által fogalmazott függetlenségi nyilatkozatban, amelyet 1849-ben a törvényhozás kiadott, amikor detronizálták a Habsburgokat, a következőket, olvashatjuk: (Olvassa): »De ezen dinasztia, mely egy uralkodót sem mutathat fel. ki népei szabadságában kereste volna, eredét és dicsőségét, a magyar nemzet irányában firól-fira a hitszegés politikáját követé s vagy nyilt erőszakkal azon dolgozott, hogy ez országot törvényes önállásától s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már elébb minden sziatbadságukból kivetkéztetett császári tartom anyai val egy közös szolgaságba összeolvassza ...« . Később : »Hiába, omtá vérét nemzetünk ezen házért, vialaihányszor aiz veszélyben forgóit; hiába áldozott a dinasztiának családi érdekeiért annyit, melynél többet nemzet nem áldozhat soha királyaiért; hiába, felejté túlzott nagylelkűséggel minden ujabb Ígéretnél a multak sebeit: hiába ápolt kebelében oly törhietlen hűséget királyiai iránt, laime'ly még' ia szenvedések közt js ai vallásosságig elmélkedett: ;

a Habsburgi és utóbb a Habsburg-Lothringeni