Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

Àz országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 27o tésnél, különösen az utóbbi időben, azonnal megjelenik a rendőrség

1

, azonnal kutat felbujtók után, citál, beidéz, detektivekkel vallat és ugyanez• a rendőrhatóság amely egyrészről ilyen módon avatkozik itt bele az ipari munkabérviszályokba, ugyanaz a hatóság ül össze másrészről a két féllel egyeztetni s vezeti a tárgyalásokat. Még hogy ezt Budapesten lehet valahogy csinálni, annak egészen más magyarázata van, de tessék ezt vidéki városokban, vagy pláne még kisebb helyeken elképzelni. Ugyanaz a büntető rendőrbiró egyeztet, aki esetleg lezáratja azt a munkást, aki szerinte ezt az egész sztrájkot felidézte, mert annak kutatásába nem bocsátkozik, hogy a túlalacsony munkabér volt az egész sztrájk kirobbanásának az oka. Ezen- is változtatni kell. Tudomásom szerint a szanálási törvényben benne van egy rendelkezés, amely szerint a béregyeztető hivatalokat már régen fel kellett volna állítani s a kereskedelemügyi ministerium keretébe bele kellett volna illeszteni. Ezeknk a béregyeztető hivataloknak működésével ki lehetne küszöbölni, hogy a rendőrhatóságok, amelyek egyúttal rendőrbiróságok is, egyeztessenek bérviszályok esetén. (Rothenstein Mór: Ennek a Háznak is van már ilyen határozata. — Simon András: Folyamatban van! Készül! — Farkas István: Egy rendeletet is kiadott a kereskedelemügyi minister, de abbahagyta!) Olyan problémák ezek, amelyek felett nem lehet tovább elsiklani. Ezek már véglegesen megértek arra, hogy minél előbb megoldják, rendezzék őket, mert ha ezek rendezévse nem történik meg az általunk már sokszor megjelölt módon, akkor én attól félek, hogy roppant nagy bajok fognak támadni. Amidőn azután ezek a nagy bajok már itt lesznek, akkor a Képviselőháznak és egyéb illetékeseknek sem lesz majd egyéb gondjuk, mint a lelketlen izgatók után kiáltozni, azok után kutatni, holott valójában inditóoka ennek abban a munkabérpolitikában van, amely nem adja meg a megélhetés lehetőségét, amely megteremtette azokat az éhbéreket s amelyek még a dolgozó munkások számára is azt jelentik, hogy a legprimitívebb emberi életen kívül semmi egyébre nem telik. (Rothenstein Mór: A kormány azt mondja, hogy már van elég hivatal, nem kell még egy béregyeztetőhivatal is!) Ha ilyen helyzetben van a dolgozó munkás, milyen helyzetben van akkor a munkanélküli

I Nemcsak a Rimáék munkabérpolitikáját mutathatom itt be a t. Háznak, hanem rámutathatok az egyik legnagyobb ipari munkáltató testületnek, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületének munkabérpolitikájára is. Nem a munkások által összeállított adatokat tárom itt fel, hanem a munkáltató egyesületnek öszszeállitott statisztikai adatait, amelyek azt bizonyítják, hogy ezidőszerint a legjobban, képzett ipari szakmunkások a vasiparban 86 fillér az, átlagos óránkénti keresetük, a betanított segédmunkásoké 71 fillér, a napszámosoké pedig, akik között túlnyomó nagy számban van'nlak a családos emberek, 49 fillér. Beszéljek még tovább, mit fizetnek a nőmunkásoknak? Beszéljek azokról a csak a lakást és talán a heti kenyérszükségletet fedező munkabérekről? A képviselő urak talán el sem hiszik, hogy mindezek a valóságban igy vannak. Pedig ezek a viszonyok igen nagy társadalmi bajt rejtenek magukban. A mezőgazdák kutatják, mi az oka annak, hogy ők nem tudnak rentabüisan termelni, az export megszervezéséről beszélnek, az iparosok pedig hatalmas vámvédelmet követelnek és igy akarják termelésüket rentabilisabbá tenni. Holott itt van az ország határain belül egy óriási nagy hiba, óriási nagy baj: ez pedig a fogyasztó képtelenségben rejlik., ami annak a következménye, hogy olyan munkabérpolitikát folytatnak itt ebben az országban, amely egyet jelent a dolgozóknak is csaknem éhezésével, amely azonban a rendes normális emberi élet biztosítását alig jelenti. Ezen kellne változtatni. Ha az állam tisztességesebb munkabéreket kezd fizetni, akkor tisztességesebb munkabéreket követelhet a munkás a magánipartól is. Ha pedig végiglvonul a tisztességesebb munkabér az egész vonalon, akkor ennek a fog-yasztóképesség megnövekedése lesz a következménye. A fogyaisztóképesség megnövekedése azt jelenti, hogy a mezőgazdák jobban tudják terményeiket elhelyezni, . ami viszont azt jelenti, hogy az ipar a maga termeivényeit az ország határain belül is el tudja helyezni. Kiragadhatok egyes példákat. Például itt vannak a zománeedóny-gyárak. Tud ma a nagy fogyasztótömeg ilyesmit vásárolni? Vagy tud vásárolni egyéb lafcásszükségleti cikket? Tessék elmenni látogatást tenni munkáscsaládoknál, vagy alacsony fizetésű tisztviselőcsaládnál, mit találnak ott? Már több mint egy évtizede, másfél évtized óta nem tudnak belső lakásfelszerelést, lakásberendezést vásárolni, ez pedig azt jelenti, hogy kevesebb zománcedény kell, hogy kevesebb egyéb háztartási cikk szükséges. Épen ezért ennek a kormánynak legelsőrangú feladata az kellene, hogy legyen, hogy a megélhetést megjavítsa. (Farkas István: A kereseteket felemelje!) A kereseteknek megjavulása a kormány bevételeit is fokozni fogja, mert nagyobb lesz a fogyasztás s igy növekednek a fogyasztási adók, nagyobb lesz a forgalom, növekedni fognak tehát a forgalmiadók, nagyobb lesz a kereset és igy a kereseti és jövedelmiadó bevételek is nagyobbak lesznek. Addig, amig a kormány ilyen politikára rá nem tér, javulást várni nem lehet s épen ezért vehetik észre a képviselő urak, hogy mi akár a költségvetési vita keretében, akár egyéb módon, ha alkalom adódik reá, ezeket a problémákat vetjük fel és ha ismétlésekbe is bocsátkozunk, megtesszük ezt azért, mert ez olyan téma, amelyről, míg meg nem valósul, nem lehet eleget beszélni és fogunk is beszélni mindaddig, mig meg nem valósul. Miután én a kormány részéről mindezeknek a szükséges tényeknek a megvalósitását

v amelyeket mint gazdasági haladásunk előfeltételeit megjelöltem, nem tudom várni, a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem s a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! Az 1928/29. évi költségvetés benyújtásával a magyar államháztartás fejlődése uj állomáshoz érkezett. Ez kiderül a pénzügyminister urnák 1 a költségvetés benyújtásával kapcsolatban tartott beszédéből is, aki szükségét látta ' annak, hogy visszatekintsen a magyar államháztartás legutóbbi éveinek történetére. Az 1928/29. évi költségvetés az, amelyet először terjeszt elő a magyar kormány a külföldi pénzügyi ellenőrzés nélkül. Az 1927/28. költségvetési évre ez az ellenőrzés ugyan már nem terjedt ki, de azt a költségvetést, amely arra az évre szólott, még olyan időben kellett beterjesz-