Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
250 [Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. vesszük észre a bajokat. Németország ugyanis csak legutóbb rendezkedett be a tojásnak súly szerinti vásárlására. Mit jelent ez? Azt % hogyha ez a tendencia az összes piacokon érvényesülni fog, amint hogy érvényesülni fog, akkor a magyar tojásexport négy-ötszörösen kedvezőtlenebb helyzetbe kerül a többi versenyzővel szemben. Miért? Azért, mert a magyar parlagi tyúk tojik évente 80—90—100 tojást, ennek súlya 50—53 gramm, ezzel szemben a. redislandi és a lakehurst-i tyúk tojik évente 250—280 tojást, mindegyiknek a súlya 63—73 gramm, amiből átszámíthatjuk, hogy a magyar tyúk évi 4*24 kilogramm tojásprodukciójával szemben a versenytyukoknak évenként 18-25 kilogrammos a teljesítménye, úgyhogy a magyar tojás teljesen ki lesz szorítva a külföldi piacokról. Azt hiszem nem kell részletesebben ismertetnem, hogy Magyarország klimatikus viszonyainál fogva mennyire alkalmas a gyümölesés főzeléktermesztésére, ezenfelül azlonban szociális szempontok is arra késztettek minket, hogy a mezőgazdaságban erre a termelési ágra rendezkedjünk be. Mert például rámutatok arra, hogy Anglia, az ő ausztráliai dominiumain, az ausztráliai államszövetség kezelésében lévő Mildura-államban csatornázási rendszerrel 250.000 acre, vagyis 170.000 katasztrális holdnyi területet rendezett be mintaszerű gyümölcsösnek csupán azért, hogy ar. azon a területen lévő rendkivül nagy népsűrűségű lakosság — katasztrális holdanként 150 ember él azon a vidéken — meg tudjon élni. Mióta ezt az óriási állami gyümölcsöst létesítették, azóta minden ember megtalálja ott a kenyerét. Hát nem követhetnénk mi is ezt a példát, mikor ugyancsak gazdasági szakértők állítják azt, hogy megfelelő gyümölcstermelő organizációval mintegy 250—300 millió pengőt kitevő elsőrendű minőségű gyümölcsöt exportálhatnánk. Én csak néhány kérdésre tértem rá, hisz nem az én feladatom az, — amikor nálamnál sokai hivatottabb emberek és szakértők vannak itt, akik keresik a mezőgazdasági többtermelés problémájának a megoldási lehetőségeit — hogy ezekre a kérdésekre hosszasabban rámutassak. Én csak konklúzióként vonom le azt, hogy kétségtelenül át kell orientálódnia a magyar mezőgazdaságnak (Ugy van! Ugy van!) és a külföldi piacok szükségleteihez kell alkalmazkodnia. (Élénk helyeslés.) Ehhez pedig nagy tőkék és az állam nagy segítsége talán nem is szükséges. Elég volna itt a céltudatos, megfelelő, propagandisztikus és nevelő munka s örömmel konstatálom, hogy például a gyümölcsfák védelme tekintetében a t. földmivelésügyi kormány igen hatékony propaganda-felhívásokkal máris igyekszik a termelőközönség figyelmét felhívni arra, hogy mit jelent az ő érdeke szempontjából az, ha a gyümölcsfákat megfelelően ápolja. (Ugy van! Ugy van!) Mert azt Gaal Gaston t. képviselőtársam^ sem fogja megcáfolhatni, hogy a mezőgazdaságban a szemtermelés terén határozottan túlprodukció mutatkozik a világon. A római mezőgazdasági intézetnek a múlt évi jelentése szerint a múlt évben több mint 50 millió métermázsa felesleggel számoltak a világpiacok. Egyik oldalon tehát feltétlenül át kell orientálódnunk, de viszont a másik oldalon meglévő gazdasági berendezkedésünket sem szabad pusztulni hagynunk és ezen a téren az exportot igenis versenyképessé kell tennünk, még nedig különböző kormányzati ténykedésekkel, különböző szubvenciókkal, prémiumokkal, olcsó szállításokkal és az értékesítés megfelelő megszervezésével. (Gaal Gaston: A termelési költségeket tessék leszállítani! Nem kell nekünk prémium, csak ne vegyék el azt, ami a mienk!) T. képviselőtársam, ki fogom pontosan számítani a termelési költségeket is. igazat kell azonban adnom Gaal Gaston t. képviselőtársamnak abban is, hogy a mezőgazdaság közterhei ma már elviselhetetlenek. Ezek a közterhek is annyira kedvezőtlenül befolyásolják a mi mezőgazdasági termelésünket a külfölddel szemben, hogy a kormányzatnak itt feltétlenül segítségére kell sietnie. Nem az én feladatom kutatni, hogy ez a segítség a különféle adónemek leszállításával direkte vagy pedig indirekte más utón történik-e a befolyó .államfeleslegekből, de hangoztatom, hogy minden összeget, amit a pénzügyi kormányzat nélkülözhet, adjon vissza a mezőgazdaságnak. A hitelt olcsókamatozásu kölcsönnel tegye lehetővé, az exportot szervezze meg s talajjavitási és egyéb ( többtermelési akciók révén igyekezzék a mezőgazdaságot versenyképessé tenni. Megint csak ; a nagy Németországra utalok, ahol a mezőgazdasági krízis épugy érezhető, mint nálunk és ahol a német birodalmi tanács nem késett, hanem amint látta a bajokat, azonnal 200 millió aranymárkával sietett a mezőgazdaság segítségére. Ebból az összegből 30 milliót az élőállatok és a hus értékesítésére fordítottak, 30 milliót a mezőgazdasági üzenn-k racionalizálására, 25 milliót a mezőgazdasági szövetkezetek fejlesztésére, 75 milliót pedig a mezőgazdaság kamatterheinek a csökkentésére. Ebben látom én legfontosabb problémáját mezőgazdasági termelésünknek, hogy tudniillik a jelenlegi kamatterhek egy részét valamilyen formában az államnak feltétlenül át kell vállalnia! Végül a többi millió aranymárkát egyéb kedvezményekre fordítja a német kormány. Emellett azonban a német pénzügyminister legutóbb kijelentette, hogy még különböző adókönnyítésekkel is segítségére fog sietni a. német mezőgazdaságnak, f Jánoss : . Gábor: Inkább adókönnyítés, mint szubvenció!) Igen t. Képviselőház! Kétségtelen az is. hogyha az úgynevezett indexeket összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy az ipari indexek világszerte magasabbak, mint a mezőgazdasági terményeik indexei. Ez nem speciális jelenség. ez az egész világon konstatálható és nagyrészt annak tulajdonitható, hogy a tengerentúli Ipari nyersanyagok ára. hallatlanul megnövekedett. Itt azután 'aláírom az utolsó szóig azok érveit, akik a kartellek és trösztök káros kinövései ellen harcolnak. Miután ezek az ipari nversanya>ffok nagy részben a hatalmas trösztök kezében vannak, amelyeik olyan árpolitikát csinálnak. amilyen nekik jól esik. (Ugy van! Ugy van!) De amikor az egész világon azt konstatálhatjuk., hogy az ipari áruk indexe mlaigasabb. mint a mezőgazdasági áruké, akkor egyedül Magyarország ezt megváltoztatni nem fogja, (Gaal Gaston: Miért kell védeni ezeket vámokkal? Miért nem eresztjük be, ha olcsón akarnak bejönni?) T. képviselőtársam, mit ielent az. ha a vámokat megszüntetjük? (Gaal Gaston: Nem minden cikikre értem!) Elnök: Kérem Gaal Gaston képviselő urat, hogy ne méltóztassék állandóan közbeszólná. Görgey István: Ha azonban teljes képet akarok itt festeni a mezőgazdaságig krizis okairól, hibáznék, ha rá nem mutatnék méer egy bajra s ez pedig a szállítási költségek felette drága volta. Kétségtelen, hogy mi. speciálisan Magyarország, egy igen nehéz helyzetben vagyunk. Nálunk tudvalevőleg a Népszövetség Tanácsa folytán az Államvasutakat mint egy
