Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
ââ8 Az országgyűlés képviselőházának 148 Hogy azután ez a kartelrendszer az ország egészségügye szempontjából mit jelent, méltóztassanak megengedni, hogy csak egy példára hivatkozzam (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Talán már el is mondottam itt a Házban, de sohasem lehet elégszer elmondani. Nagyon jól tudjuk, nem nekem kell azt itt elmondanom, hogy Magyarország általában jó ivóvíz hiányában szenved. A legtöbb faluban Magyarországon, amely nem t'orrásos vidék, amely nem szabad forrásokból kapja a vizet, az ásott kutak vize bizony kritikán aluli, rossz, ugy hogy a nagy epidémiák, amelyek a magyar falvakat meg szokták látogatni, legtöbbnyire ennek a rossz ivóvíznek tulaj donithatók. De még a városok legnayobb részében sincs vízvezeték, hanem a legjobban inficiált ringyrongy kutakból kapják a vizet, ugy, hogy ebben a tekintetben egészségügyi szempontból Magyarország valósággal Ázsia. Mindennél elöbbrevaló lenne tehát, hogy ebben az országban, még a falvakban is, minél hamarabb vízvezetékek létesüljenek. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon. — Egy hang half elől : Artézi kutak /) A vízvezetékeknek azonban első kelléke és legdrágább alkatrésze a vascső. Magyarországon egy vascsőkartel van, amely egyedül gyárthat az országban vízvezetéki csöveket. Ez, ha nem csalódom, két cégből áll, a Schiffer cégből (Forster Elek : Schiffer mindenütt ott van !) és azután, ha nem csalódom, az Ulrich cég (Biró Pál : A magyar állam vasúti gépgyár !) és az álla m vasúti gépgyár. Szóval három cég tulajdonában van Magyarország csőgyártása. Arról volt szó, hogy Vác városa vízvezetéket csinál. Megszavazták, belekaptak. Miután a közszállitási szabályrendelet szerint municipiumnak külföldi árut csak a ministerium beleegyezésével lehet venni, tehát ha a municipium ki is írja a pályázatot, arra csak magyar pályázó pályázhat, (Felkiáltások a baloldalon ; Helyes, pártoljuk a hazai ipart!) magyar pályázó azonban csak egy van, a kar el, senki más. Amikor Vác városa kiírta a pályázatot, akkor ajánlatot kapott a magyar karteltől és egy csehországi csőgyártól, a witkoviczi csőgyártól, fillérekig nem emlékszem, azonban összegben a következők voltak az ajánlatok. A witkoviczi, tehát a cseh gyár ajánlata ab Budapest, a vízvezetéki vascső métermázsájáért 17 pengőt, ab Vác, a helyszínén, 21 pengőt kért A fillérekben lehetnek eltérések, ezt előrebocsátottam, nem egészen precízek a számok, de csak fillérekbeni eltérésekkel operálok. Ugyanakkor a magyar-vascső kartel ab Budapest a vízvezetéki cső métermázsájáért 52 pengőt kért (Mozgás a jobboldalon.) Miután pedig a vascső vámja, ha nem csalódom, — talán jobban tudja Görgey t. képviselőtársam — (Görgey István : Igaz, teljesen igaz !) métermázsánként 26 pengő, ha az a cső meg lett volna vámolva, akkor a witkowitzi gyár plusz 17 plusz 26 azaz 43 pengőt kért volna. Tizenhat pengő vám nélkül. De a magyar csőkartel nem fizet vámot, J mégis vám nélkül kért 52 pengőt és Vác városának nem volt szabad megvennie a witkowitzi gyártól a csőveket — pedig száz milliókat tett ki a különbözet ennél a rendelésnél — hanem közbelépett a magyar kormány és a magyar kormány nagy hatalmánál fogva keresztülvitte azt, hogy a magyar csőkartel nagy kegyesen leszállt 46 pengőre. Negyenhat pengőért kellett Vác városának megvennie azt, amit a witkowitzi gyár 21 pengőért odaállított volna Vácra. (ÖstÖr József: A határon !) Nem a határon, Vácon. (Felkiáltások a középen : De vám nélkül!) A kartel is vám nélkül adta. (Zaj.) Ha a magyar állam elengedi valakinek a vámot, . ülése 1928 március 22-en, csütörtökön. inkább Vác városának engedje el, mint egy ide gen cégnek. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Gaál Gaszton : Bocsánatot kérek, hogy az egészséges ivóvizet tisztára bérbe adjuk az országban egyes cégeknek, hogy az egészséges vizet pénzen legyen kénytelen valaki a Schiffer-cégtől megvenni : ez mégis csak olyan helyzet, amely tovább nem tarthat ebben az országban. (Ugy van ! a középen. Zaj.) Elmondok még egy másik esetet is. Itt van a mészkartel. A mész is olyan cikk, amelyből végtére nem lenne szabad üzletet csinálni. Nem azt értem, hogy tisztességes üzletet nem ; polgári hasznát az a mészgyáros is ép ugy megkövetelheti, mint bárki más, hiszen dolgozik érte. De a mész is életszükséglet! cikk, csak ugy, mint a gabona vagy akármely más mezőgazdasági termény. S mit látunk ? Van egy mészkartel, amelyben természetesen benne van a legnagyobb vállalat, a MÁK stb. s benne vannak a többi vállalatok, amelyek ellen — hozzáteszem — semmiféle animozitás nem vezet engem. ( Jánossy Gábor : Ez valami pénzintézet, nem az a mák, amit elvetnek ! !) Á Magyar Altalános Kőszénbánya. — Ennek a hatalmas mészkartelnek olyan befolyása van Magyarország kormányzatára, hogy a mészkartel tarifakedvezményben részesül a kartelen kivül álló gyárak rovására. Van ugyanis néhány kartelen kivül álló mészgyár is, hogy azonban ezek ne tudjanak prosperálni, ne tudjanak konkurrálni, a kartelben levő mészgyarak a magyar államvasutnál tarifakedvezményt kapnak, hogy így le tudják konkurrálni azt a gyárat, amely a kartelben nincs benne. (Farkasfalvi Farkas Géza : Ez őrület !) Felhoztam már előbb a cemeotkérdést. Eddig Magyarországon két nagyobb cementipartelep volt: az egyik a tatai, a másik a berementi. Á berementit a tatai megölte. Először lekonkurrálta, azután megvette, amikor pedig megvette, akkor becsukta. Vagyis racionalizálta: a konkurrenciát, amely volt, a többtermelést, amely volt, és azt a kis versenyt, amely volt, egyszerűen megszüntette. A berementi vidék munkásai azonban elkezdtek mozgolódni, mert ott néhány száz vagy talán ezer munkás is elveszitette kenyerét. Mondom, ezek elkezdtek mozgolódni, hogy micsoda dolog, itt egy gyönyörű szép kész nagy ipartelepet, amely jó cementet is készített, egyszerűen eltörölni a föld színéről. Akkor a kormány, ugy látszik, közbelépett és a Mák. kénytelen volt engedni és kénytelen volt kinyittatni a beremendi gyárát Mi azonban a következmény 1 A következmény az, hogy most rajonirozták az országot s ha a fejünk tetejére állunk sem kapunk tatai meszet, amely pedig 80—100 kilométerre van, ellenben hozatni kell a beremendit, amely 26 pengővel többe kerül, csak azért, mert a cementkartellnek így tetszik; így velem együtt akárki, aki azon a vidéken lakik, közönséges helotája és rabszolgája annak a kartelnek, amely ugy látszik olyan hatalmas, hogy fittyet hányhat a kormánynak és mindenkinek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az egész vonalon igy megy minden kartelnél! Rassay Károly: Hol van a kormány ? Zaj.) Engem abban a pozicióban, amelyben én ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, vagyis agrár szempontból a dolognak csak az a része érdekel, amely a mezőgazdaságot érinti. Elismerem azonban, hogy a kormányt ex offo kell hogy ez a kérdés az egész vonalon érdekelje, mert nemcsak az agráriusok kormánya, hanem az összes fogyasztóknak a kormánya. Amikor tehát csak olyan cikkekről emlékezem meg, amelyek a mezőgazdaság fenntartásához és egy-egy mezőgazdasági