Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

220 Az országgyűlés képviselőházának 148 urat azért (Rassay Károly : És nem birálat ! — Jánossy Gábor : Birálat is!) hogy a mai viszonyok között azt az egyetlen erőt fejleszti, amely rendelkezésünkre áll. Sohasem ment még tönkre ország amiatt, hogy sokat költött iskolákra. Országok azért pusztultak el, mert keveset költöttek iskolákra. (Ugy van! Ugy van!) Természetes dolog, hogy amikor a minister ur programmja tengelyéül azt tűzte ki, hogy a népoktatást meg fogja alapozni, a tanyai iskolákat fogja szaporítani (Meskó Zoltán: örök érdeme!) és olyan helyekre is — ahová a madár sem jár — elviszi a kultúra áldásait és üdvét és ezzel szemben a másik oldalon lépést tart, mikor a magasabb oktatásnak emelt csarnokot, akkor itt ne kicsinyeskedjünk és ne tekintsük a kultusztárcát pénzügyi kérdésnek. Itten nem lehet a «tartozik-követel» törvényét ridegen alkalmazni, mert mégis azt szolgálja, — amit az előbb voltamszerencsés mondani — hogy bár megfogytunk sz ámban, népess égben területben, azért a magyar hirnevet, a magyar tehetséget, a magyar szellemi fölényt ország-világ előtt méltóan képviseljük, ennek pedig az az útja és módja, hogy a kultúrát minden áron, minden erőnkkel, szeretetünkkel és lelkesedésünkkel fejlesszük és erősitsük. (Helyeslés.) A mélyen t. kultusminister ur teljesen harmóniában van nagy kollegájával, Bäcker porosz kultusministerrel. (Malasits Géza: Na egy kis különbség mégis van ! — Jánossy Gábor: Igen ; az egyik porosz, a másik magyar ! Ez a különbség ! — Derültség — Pintér László : Többet tett, mint Bäcker !) A mélyen t. képviselőtársam előbb a templomokat is megemlítette. Erre voltam bátor nyilatkozni, hogy én a templomot nemcsak kultúrának tartom, hanem a legmagasabb kultúrának (Élénk helyeslés.) és csak az atheisták mondják azt, hogy a templom nem kultúra. (Ugy van ! Ugy van !) Meggyőződésem szerint az igazi vallásosság a legnagyobb kultúra. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen ) Nagyon bölcsen mondotta néhai Schlauch Lőrinc biboros, aki a vallás- és tudományról egész könyvsorozatot irt, hogy az emberiségnek két szárnya van : az egyik a hit. a másik a tudomány ; együtt lendítik fel a magasságokba és együtt adnak neki érzést, vágyat és tehetséget a magasabb eszmények elérésére. Ezekután, az idő előrehaladottságára tekintettel (Halljuk ! Halljuk ! — Rothenstein Mór : Halljunk valamit az állatkertről ! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ez szellemes volt*! — Farkas Gyula: Haza beszél ! — Zaj!) át kell térnem a népjóléti tárcára és erről akarok egy-két szót mondani. Előrebocsátom, hogy mély hálával és elismeréssel viseltetünk a népjóléti minister ur nagyszerű elgondolásai és megvalósitásai iránt, aki igazán megértette azt, hogy a mai rettenetes viszonyok között az államnak szeretettel, érdeklődéssel oda kell nyúlnia a lakosság bajai felé, mert nagyon kevéske a kenyér és kevés a halacska és nincs, aki a kánai mennyegzőn a vizes korsókat borral töltse meg. Itt nem maradt egyéb, mint a szeretet selyemkendője és a jóság bársonyos érintése, de mindenkinek éreznie kell ebben az országban, hogy valaki törődik, foglalkozik vele és nem hagyjuk kisajátítani a nép bajait, vágyait és jogos igényeit egyetlen párt részéről sem. Mi nem vagyunk kevésbé szociálisak, kevésbé emberszeretők, kevésbé igazságosak, mint a mélyen t. szociáldemokrata párt, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) — Propper Sándor: Talán tettekkel bizonyítaná és nem szavakkal ! — Gáspárdy Elemér : Mi nem vagyunk a szegénység vámszedői, mint ők ! — Nagy zaj !) Mi is nagyon jól tudjuk, hogy a munkásság nehéz helyzetben sínylődik és felét sem keresi annak, amit békében keresett. (Propper Sándor : ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. Ez az önök politikájának követkézméuye'l — Élénk ellentmondások a jobboldalon.) Például az egyszobában lakó munkás nálunk keresetének 20°/©-át költi lakásra, addig a bécsi munkás csak 2'2%-át (Propper Sándor: Vassnak mondja ezt !), Berlinben csupán 12%-át. Ismerjük a magántisztviselők sanyarú helyzetét is. Tudjuk, hogy társadalmunknak ez a végtelenül intelligens osztálya milyen nyomorult fizetésekkel tengődik, pedig a nagy üzleti eredményeket ez a magántisztviselői kar verekedte ki. Tudjuk azt is, hogy elvesztette nyugdijalapjának nagy részét, amiért valahogyan kárpótolni kell. Szóval ismerjük ezeket az égető kérdéseket ép ugy, mint a munkanélküliség problémáját, amely ma sajnos, világszerte tombol és szedi áldozatait. (Propper Sándor: Ez a Bethlen-politika !) És lm Malasits mélyen t. képviselő ur, — akinek igen emelkedett szellemű, nagyon értékes és tanulságos beszédeit nagy élvezettel szoktam hallgatni, — azt méltóztatott mondani tegnap az egyik felszólalt képviselő urnák, aki az új termelési rendről beszélt, hogy mondja el ezt a kormánynak és a kormánypártban, ha megengedi, én megemlékezem erről az új termelési rendről. Sir Alfred Mond nyilatkozott egy igen értékes interjúban és azt fejtegette, hogy azokat a különbségeket, amelyek a tőkés, a munkaadó és a munkás között vannak, meg lehet szüntetni bölcsességgel és igazsággal, mert végre is közös érdekekről van szó. Azok a kitételek, amelyeket az iparban «kenyéradó gazda» és egyéb néven hallottunk, a múltéi, ma az egyik ép ugy függ a másiktól, mint az ettől, és nem lehet alap az, hogy a termelést azzal tegyük olcsóbbá és gazdaságosabbá az iparban, hogy a munkabéreket lenyomjuk, hanem csak az a modern alap — és ezt követi Amerika, Anglia és kezdi most követni Németország, — hogy a munkabéreket felemeljük és ezzel fogyasztópiacot teremtünk. (Helyeslés.) Ennek következménye nem az lesz, hogy a kapitalizmus fog proletárizálódni, hanem az, hogy a munkátokból fogunk tőkést teremteni, aki érdekeltje, részese lesz a tőkének. — (Propper Sándor Biró Pált ez érdekelheti ! — Malasits Géza : Azért, hogy ennek az ellenkezőjét csinálja ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Propper képviselő urat csendben maradni. (Zaj a középen.) Csendet kérek a középen^ is ! (Zaj.) Dési Géza : Nagyon megértem a mélyen t. szociáldemokrata pártot, hogy olykor ideges, amikor a mi részünkről nem mindig tapasztalja azt a 100°/o-os bizalmat, de végre van egy magyar közmondás, amely azt mondja: hogy akit egyszer a kigyó megmart, az a gyiktól is megijed. (Derültség a jobboldalon.) Olykor-olykor, ha a polgári társadalomban idegességet tapasztalunk, hát a múlt szolgáltat erre elegendő okot. (Propper Sándor: Az ön szabadkőműves múltja ! — Malasits Géza : És a Kristóffy múltja ! - Propper Sándor : Nem tudom, hogy egy bukott rasekol. hogy beszélhet igy! — Jánossy Gábor : Magyarul beszéljen, ne rasekolozzun ! — Derültség.) Áttérek már most a pénzügyi tárcára és arról emlékezem meg, hogy egrészt gróf Hunyady Ferenc,, másrészt Csontos Imre t. képviselő ur tegnapi beszédeikben arról nyilatkoztak, hogy az adóteher már majdnem elviselhetetlen. Nem lehet destruktívnak nevezni sem Hunyady Ferenc grófot, sem Csontos képviselő urat, midőn a társadalom e két különböző kiindulási helyéről elindulva egy igazságban találkoznak. Akkor körülbelül igazuk lehet. A súlyos adózással ha tulmegyünk a kellő mértéken, ugy vagyunk, mint a rossz borotvával, hogy a bőrt lenyúzzuk vele, de a szakállt ott hagyjuk. Ha lenyúzzuk az adóközönséget, az akkor ország ügyét nem visszük előre.