Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928. évi március hó 22-én, csütörtökön, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. IViryyai : Az 1928/29. évi állami költségvetés ós az 1926/27. költségvetési óv bevételi többlete terhére megállapított beruházásokról szóló pénzügyministeri jelentés együttes általános tárgyalása. Felszólaltak : Vargha Gábor, Dósi Géza, Gaal Gaston, Bud János pónzügyminister, Kuna P. András. — ki összeférhetlenségi itóiő-bizottság tagjainak kisorsolása Kossalka János összeí'órhetlensógi ügyében. — Elnöki előterjesztések — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Walko Lajos, Bad János, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó és gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor,) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Szabó Zoltán jegyző ur. Napirend szerint következik az 1928/29. évi állami költségvetés és a beruházásokról szóló pénzügyministeri jelentés (írom. 499, 511) folytatólagos együttes tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vargha Gábor! Vargha Gábor: T. Ház! Az a sötét felleg, amely néhány napon át politikai láthatárunkat nyugtalanította, elvonult, eltűnt, eloszlott. Eloszlatta az igen t. ministerelnök urnák nagy megértése, politikai éleslátása és a kölcsönös belátás szükségessége. Szerencse az országra nézve, hogy elmúlt, mert könnyen ujabb viharok keletkeztek, támadtak volna belőle, ujabb komplikációk, pedig ennek az országnak nem viharokra, nem komplikációkra, nem összeütközésekre, hanem békére, nyugalomra, erőteljes összefogásra és mindenekfelett megértésre van szüksége. (Jánossy Gábor: Ugy van! Ugy van!) A megértés szellemét, a megértés politikáját szeretném én belevinni az egész országba, parlamenti életünkbe, minden kérdésbe és ebbe a költségvetési vitába is. Nyilt, őszinte, férfias magatartás egymás hánt, megbecsülése egymásnak: ezek a feltételei a megértés politikájának. Megértés minden kérdésben, igy ebben a költségvetési kérdésben is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mert kérdem t. Képviselőház, vájjon nem célravezetőbb-e, eredményesebb-e az a kritika, amely sine ira et studio teljesen elfogulatlanul nézi a létező állapotokat, vizsgálja KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X, az ország súlyos helyzetét, nem szinezi ki a bajokat, vagy az, amely az egyik kezében vitriolosüveget tart, a másikban pedig a legridegebb kritikának élesre fent pallosát suhogtatja súlyos közállapotaink felett és mindenütt csak bozótot, dudvát, gazt lát ennek a meggyötört országnak vetésein felburjánozni és nem látja az aranykalászokat, azokat a nyiló virágokat, melyek annyi gonddal elvetett vetéseinket ékesitik. T. Ház! Én nem hiszek azoknak á gonosz szellemeknek, amelyek azt sugallják, hogy ebben az országban csak nyomor és szenvedés van, hogy ez az ország csak a koldusok országa, hogy mi itt rongyokban járunk stb. Még ha igy volna is, nem kellene nekünk ezt mutogatnunk. ( Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De legkevésbé hiszem azt, hogy e felett az élni akaró nemzet felett csak az élhetetlenségnek, a a gyűlölködésnek Goethe varázsló inasa által felszabadított szelleme uralkodik, melyet a vezér nagy szelleme megfékezni nem képes. Én nem hiszek a gonosz szellemeknek, én hiszek a tényekben, az eredményekben és inkább hiszek a vezér jó szellemében, munkatársainak önzetlen törekvéseiben, amelyek mind oda irányulnak, hogy ezt az országot ebből a súlyos helyzetből kisegitsék és a boldogulás útjára vezessék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ennek a költségvetési vitának és tárgyalásának sem lehet egyéb feladata. És mégis, irataimat böngészve, egy cikk került a kezembe, a mi t. képviselőtársunknak, dr. Nagy Emilnek a cikke, aki akkor még a kormányzópadokon ült, amelyben azt irja, hogy a költségvetési vita nem egyéb negyvennapos szóáradatnál, negyven napos kénköves esőnél, amelyből semmiféle áldás nem fakad és csak pusztítja nemzeti létünknek még fenmaradt presz tizsét. (Láng János közbeszól.) Mert. ha el is hangzik egy két okos beszéd s egy okos eszme — irja tovább — az üresen tátongó padsorok előtt, tehát itt, (Derültség és zaj. — Jánossy Gábor: Sorakozzunk a szónok koré. Ez a köszönet, ez a hála? — Propper Sándor: Jánossy itt van, de a többi kormánypártiak nincsenek itt. — Zaj. — Elnök csenget.) azok ellszállnak a terméketlenség sivár hónába mielőtt még bármi-