Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

202 Az országgyűlés képviselőházának Iván volt belügyminister egyébként is 3840 pengő nyugdíjat kap, amelyet kegyelemből emeltek fel 9984 pengőre. Akkor, amikor az állam alkalmazottai tekintélyes részének, igy a kezelőknek, XI. fizetési osztályban levőknek és az altiszteknek 100—140 pengő havi fizetést ad, akiknek abból meg kell élniök, mert semmiféle mellékjövedelmük, külön keresetük és magánvagyonuk nincs, nem látom méltányosnak, hogy ebben az esetben magasabb nyugdíjat állapítsanak meg. (Peyer Kár)oly: Különbséget tesz nyugdíjas és nyugdíjas között!) Helyesen mutatott rá Peyer t. képviselőtársam arra, hogy amikor mi ezekről a padokról ismételten szóvátettük azt a tarthatatlan helyzetet, hogy ebben az országban nyolcféle nyugdíjas kategória van, aszerint, hogy az illetők a szanálás előtt, a szanálás után, a fizetésrendezés előtt, a fizetésrendezés után nyugdíjaztattak, vagy hogy 15 éven aluli vagy 15 éven felüli szolgálati idővel rendelkeznek-e, a kormányzat még az öreg nyugdíjas tisztviselők nyugdíjának felemelése elől is mereven elzárkózik. Ilyen körülmények között megint csak azt kell mondanom, hogy Rakovszky Iván eddigi munkájával nem szolgált rá és nem méltó arra, hogy ilyen különös kegyben részesittessék. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! Azt is el kell mondanom, hogy amikor a valorizációs javaslatot tárgyaltuk, rámutattunk arra, hogy az özvegyek és árvák hadikölcsöneit ez a kormányzat nem engedi valorizálni, és rámutattunk arra, hogy a hadiözvegyek és árvák, a háború áldozatainak szerencsétlen hozzátartozói milyen nyomorúságos, egy-két pengőt kitevő járadékot kapnak. Ezzel szemben most egy dúsgazdag magyar birtokost, egy olyan férfit, aki életerejének teljében van és aki, mondom, az eddigi működésével nem szolgált rá s nem méltó és nem érdemes arra, h^y ilyen kegyben részesittessék, ilyen előnyben részesítenek : igy igenis konstatálnom kell, hogy ez a kivételes nyugdíjmegállapitás ebben az esetben csak a pajtáskodás következménye. (Madarassy Gábor: Hol dúsgazdag? Hiszen elveszik a csehek a földjeit!) Ezért én végtelenül sajnálom, de az igen t. belügyminister ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Csak egészen röviden szólok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Amennyiben a képviselő ur az én felvilágosításomat válasznak vette, hogy mégis alkalmat adjak arra, hogy ne vegye tudomásul az én válaszomat, azért röviden válaszolni fogok. Most pedig válaszolok a képviselő ur okfejtésére. A képviselő ur nem objektív alapon áll, a képviselő ur szubjektiv alapon áll. (ügy van! jobbfelől.) Köztünk csak ez a lényeges különbség, (ügy van! jobbfelől.) Én nem állok szubjektív alapon, hanem objektiv alapon állok ebben a kérdésben, és ha egy államfői ténykedésről van szó, határozottan vissza kell utasitanom, hogy azt a képviselő ur pajtáskodásnak nyilvánítsa. {Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbalodalon. — Peyer Károly: Az a „kormáiny ténykedése, és a kormány felelős az államfő ténykedéséért!) Eelelős érte, de azért a ténykedés maga államfői ténykedés. (Rothenstein Mór: Nem kell az államfőt belevonni a vitába! — Derültség, éljenzés és taps jobbfelől.) Én nem vontam bele; csak vissza kellett utasítanom ezt az inszinuációt. Abban teljesen 7. ülése 1928 március 21-én, szerdán. igaza van a képviselő urnák, de én kénytelen voltam ezt felhozni, mert a beállítás olyan volt, hogy a kegyelem pajtáskodás eredménye. Itt a kegyelmi tényt az államfő gyakorolja, ki van tehát zárva a pajtáskodási lehetőség. (Peyer Károly: A kormány felelős azért a ténykedésért!) Azért a felelősséget vállalom, és ez volt az első szavam és miután, objektív alapon állok, a képviselő ur szubjektiv felfogására nem tudok válaszolni, mert szubjektiv felfogásra objektiv felvilágosítással válaszolni nem lehet. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt, amit előbb előadtam, mint az interpellációra lényegére adott választ figyelembe venni, és kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Ház! Téved az igen t. belügyminister ur akkor, amikor azt mondja rólam, hogy engem nem objektív, hanem szubjektív szempontok vezetnek; (Felkiáltások jobbfelől: Igaz van!) Igazán távol áll tőlem, mintha ebbe a kérdésbe szubjektiv szempontokat igyekeznék belevinni, hiszen magam az objektivitásnak igen messze terjedő határáig mentem el, midőn azt mondtam, hogy olyan esetben, mint amilyen Rubinek Gyula özvegyéneik esete is, (Scitovszky Béla belügyminister: Az más! Az kegydíj !)^ amikor a kegyet gyakorolták, ezt teljes egészében honorálom és célszerűnek tartom. Sőt tovább megyek, igen t. belügyminister ur a tárgyilagosságomban. Tudomásom van arról, — a legfőbb állami számvevőszék jelentéséből kitűnik — hogy Zadravecz püspök részére is kivételes nyugdíjat, illetőleg kegydíjat állapítottak meg*. Ezt sem teszem kritika tárgyává, ezt is megnyugvással tudomásul veszem. Nem vehetem azonban tudomásul a Rakovszkyt Iván nyugdíját. Azért nem, mert az a törvény, amelyre a t. belügyminister ur hivatkozott és amely a belügyminister ur szerint lehetőséget ad ennek a kegydíjnak megálllapitására, kimondja, hogy ez a kegy akkor gyakorolható, amennyiben arra valaki méltó és érdemes. Ezzel szemben állítom, hogy Rakovszky Iván erre sem nem méltó, sem nem érdemes. Egyébként azt, hogy az igen t. kormányzat mennyire másként viselkedik akkor, ha nem pajtásról, nem sógorról és komáról van szó, a legjobban bizonyítja az igen t. külügyminister urnák a múlt héten történt állásfoglalása, amikor Lovászy Márton Özvegyének nyugdíjmegállapitásáról volt szó. (Scitovszky Béla belügyminister: Az kegydíj!) Akkor más volt a kormány álláspontja, megtalálta a törvényes alapot és a rideg paragrafusokra utalással megtagadta egy özvegytől a nyugdíj élvezetét, holott merem állítani, hogy Lovászy Márton ennek az országnak kultúrája érdekében, ennek az országnak érdekében sokkal többet, hatványozottan többet tett, mint amennyit Rakovszky Iván tett ebben az országban, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Bécsben, a Magyar Jövőben!) Amikor tehát az egyik oldalon itt áll egy életerős fiatalember, aki képviselő, akinek magánvagyona van, akinek a közgazdasági ténykedéseiből is vannak jövedelmei, a másik oldalon pedig ott van egy mindenétől megfosztott, szerencsétlen özvegy, Lovászy Márton özvegye, akinek birtokát ugyancsak elveszik a jugoszlávok, akinél azonban ridegen a paragrafusra