Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147, ház? (Krisztián Imre: Az hazafias célt szolgál! •4- Györki Imre: Ne okvetetlenkedjék.) Elnök: Györki Imre képviselő urat rendreutasítom! Peyer Károly: Nem hiszem, hogy a minister ur intencióival találkoznék az, hogy a levente-oktatás közben ilyen tisztán pártpolitikai tendenciát vigyenek bele az intézménybe, mert, igenis, ez a pártpolitika és ez a pártoskodás teszi a munkások előtt ezt az intézményt gyűlöletessé, de csak ott, ahol ilyen oktatók vannak, akik nem állanak hivatásuk magaslatán. Én a minister urnak^ egész csomó olyan példát tudnék felsorolni és önök csodálkoznának, hogy a munkások a legnagyobb örömmel mennek a levente-gyakorlatra ott, ahol az oktató hivatása magaslatán áll, nem avatkozik politikába, illetőleg nem pártpolitikai előadásokat tart, hanem tényleg a maga munkáját végzi, testgyakorlatokat és egyéb ilyen dolgokat végeztet, azok befejeztével pedig hazaküldi a fiukat. A minister ur szíves figyelmét felhivom az Esti Kurírban megjelent egyik cikkre, — pedig ez nem munkáslap — mely szerint Sümegen megtámadták a levente-oktatót, aki revolvert szegzett támadóira. Előadjaan-e a minister urnák, hogy ezt az izgatást ki végezte? Tudjuk, hogy ön mit feltételez, mert a 'minister ur nem tud objektiv lenni, pedig elvárhatnánk, hogyha konkrét panaszokat hozunk ide, azokat objektive méltóztatik megvizsgálni. (Felkiáltások a középen: Meg is teszi!) Mivel méltóztatik indokolni, hogy ugyanazt a fiút, aki délelőtt résztvett a levente-gyakorlatokon, este 7 órára berendelik éjjeli 12 óráig tartó levente-gyakorlatra. Ezt már közölték vele délután 4 órakor. Már délután 4 órakor elő akarták állítani. Délután 4 óra előtt nem is tudták, hogy meg fog-e jelenni vagy sémi, tehát legalább illett volna bevárni azt, hogy este 7 órakor megjelenik-e az illető vagy sem. S kérdem a minister urat, hogy minden esetben igy méltóztatik-e eljárni? Tudtommal nem. De van erre egy végrehajtási utasítás és rendelet, amely azt mondja, hogy ebben az esetben birságot kell kiróni azokra, akik nem jelennek meg. Kiszabtak 50.000, 100.000, 150

;

000 koronás bírságokat. A büntetéseknek egész listáit hoztuk ide. A munkásoktól, akik 200.000 koronát kaptak ki fizetés fejében, 150.000 koronát vontak le levente-büntetés címén. Miért nem tartotta szükségesnek ebben az esetben, ahol először fordult elő ilyen renitencia, az illető leventeoktató erről a renitenciáról a főszolgabirót értesíteni, akinek kötelessége ebben az esetben az illetőt beidézni és megbüntetni? Miért kellett ebben az esetben hat csendőrt oda küldeni, (Kallók Lajos: Nyolcat!) vagy nyolcat, már félhétkor, amikor még nem is tudták azt, hogy az illető meg fog-e jelenni vagy sem és előállitani? Ez. azért történt, mert az az oktató, aki ott van, pártoskodó, elfogult emiber, aki gyűlölettől vezettetve nem tud objektiv lenni; aki azért, hogy azt a mulatságot megakadályozza, igy kívánta ezt a két szereplőt onnan kivoni és ezáltal az egész mulatság megtartását lehetetlenné tenni. Most méltóztassék elgondolni, hogy az ilyesmi milyen hatást vált ki? Ezeket a fiukat azután, látván a mi fellépésünket, este 9 órakor elengedték. Este 9 órakor ezek még kellő időben a munkás otthonba érkeztek, felöltöztek és megjelentek a szinpadon, ahol a közönség dörgő tapssal és lelkesedéssel fogadta őket. Kérdem a minister urat, tudok-e én ugy izgatni, ahogyan ön tud izgatni az ön levente-oktatóival? (Élénk ellenmondások a jobb- és a báloldalon.) Nem, ilyen izgató KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 195 munkát csak a minister ur végez. Ezzel fordítja fel a lakosság nyugalmát és békéjét. (Élénk ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) A választ nem veszem tudomásul. Elnök:. Következik a határozathozatal. Kérdem méltóztatik-e a kultuszminister ur válaszát, melyet a belügyminister ur nevében is adott, tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Peyer Károly képviselőtársunk második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szöveget felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a pécsi kesztyügyári munkások és fehértimár munkások sztrájkjába a pécsi rendőrség ugy avatkozott bele, hogy a sztrájkoló idegenhonos munkásokat kiutasította? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a rendőrség detektivekkel felkerestette a bérharcban álló munkásokat és azokra nyomást gyakorolt, hogy az egvpengős órabér helyett 60 filléres órabért fogadjanak el, ellenkező esetben kiutasítják őket Pécs városából, noha 25—30 év óta laknak ott? Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy ugyancsak a bérharc folyamán a rendőrség feljelentésére a polgármester eljárást indított a Bőrmunkások Szövetsége pécsi csoportja ellen azon a címen, hogy idegen állampolgárokat vettek fel tagjaik sorába, noha a csoport a rendőrség felhívására igazolta. hogy belügyministeri rendelet álarcán felvehetők? Hajlandó-e mindezek alapján a belügyminister ur olyan általános rendelkezéseket kiadni, hogy a rendőrhatóságok munkaviszonyaiból származó viszályokba ne avatkozzanak és hivatalos hatalmukat semmiféle irányba fel ne használhassák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! A pécsi Hammerlikesztyügyár munkásai az elmúlt évben egy bérredukcióban részesültek a vállalat részéről, amely ellen tiltakoztak. Későbben azután sikerült nekik, a kesztyűsöknek ezt a bérreviziót, ezt a bérredukciót visszaszerezniük. A fehér tímárok azonban, akik egy másik szervezethez — a Bőrmunkás Szövetséghez — tartoznak, szintén kérték a levont tizszázalék visszaadását. A gyárak azonban tagadó választ adtak, amire a munkások sztrájkba léptek. A munkások között három külföldi állampolgár volt, akik azonban már 25—30 éve Pécsett laktak, gyermekeik mind itt születtek, családot tehát itt alapítottak, mind ennél a gyárnál dolgoztak. Ennek ellenére a rendőrség a sztrájk alatt mégis kiutasitási eljárást tett ellenük folyamatba. Lakásukon megjelent egy detektív és azt tanácsolta nekik, hogy menjenek vissza munkájukba és fogadják el a munkaadó által felajánlott 60 filléres munkabért, ez esetben az ellenük lefolytatott kiutasitási eljárást fel fogják függeszteni, illetve meg fogják szüntetni. A munkások arra hivatkoztak, hogy ez reájuk nézve borzasztóan káros és sérelmes volna, mert hiszen nekik eddig egy pengős órabérük volt és igy a bérnek 40%-áról kellene lemondaniuk. Erre mindnyájuk ellen meghozták a kiutasitási határozatot. Közülök Hlavacsek Ferenc be sem várva a kiutasításnak jogerőre emelkedését, eltávozott. A másik kiutasított megfellebbezte a határozatot. Ez most a szé26