Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147 gazdasági életben volna elégséges a középfokú készültség?« Épen ezért kérem a kultuszminister urat, hogyha már az egyetemekre olyan jelentékeny összeget irányzott elő a beruházásoknál, ugy tegye konszideráció tárgyává, hogy a hasznos beruházásoknál a költségvetésbe felvett 20.000 pengőt olyan mértékre emelje fel, hogy abból a közgazdasági fakultás is terjeszkedhessek e miként más egyetemeknél és iskoláknál láttuk, a szükséges építkezéseket végrelehessen hajtani. Az egyetemi épületet ki 'kell bővíteni!) T. Ház! Én, aki a tisztviselőkérdéssel, hogy ugy fejezzem ki magamat, a fixfizetésü alkalmazottak kérdéseivel, (Usetty Béla: Hivatalból!) ha nem is hivatalból, mint ahogyan t. képviselőtársam mondja, foglalkozni szoktam, nem tudom befejezni beszédeimet anélkül, hogy erre a kérdésre is rá ne térjek és egy-két megszívlelendő kérdést a t. kormány figyelmébe ne ajánljak. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. pénzügyminister ur rövid idővel ezelőtt azt mondotta, hogy az államháztartás egyensúlya nem engedi meg azt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak tényleges illetményét a közel jövőben emelni tudja. (Usetty Béla: Pedig kell!) Én ezt a kijelentést igen szomorúan hallottam és ez a köztisztviselők között — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — igazán nem a legnagyobb megnyugvást keltette. A pénzügy minister ur szavaira az igen t. minis te relnök ur egypár hétre, vagy legalább is rövid idő múlva egy korrektivumot állított fel, amely korrektivum viszont a közszolgálati alkalmazottakat némileg megnyugtatta. Ez a korrektivum abban áll, hogy a kormány mindent meg fog tenni az iránt, hogy a családi pótlék intézményét hatékonyabbá tegye. (Usetty Béla: Helyes, csak minél hamarabb!) Szeretnék itt egykét korrektivumra rámutatni ós megmutatni azt az utat, — annak dacára, hogy az állam pénzügyi helyzete a pénzügyminister ur szerint nem engedi meg, hogy a tényleges közalkalmazottak és a nyugdíjasok nyugellátási díjait jelentékenyen emeljük — hogyan lehetne nemcsak a közhangulatot megnyugtatni, hanem hogyan lehetne a közalkalmazottak gazdasági helyzetén is segíteni. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk van itt egy úgynevezett státusrendezésüiilk. Nem titok, hogy annakidején és ma is ezzel szemben ellenkező^ állásponton voltam és vagyok. Épen a jelenlévő igen t. népjóléti minister urnák fejtettem ki annakidején a nyugdíjasokra vonatkozó propoziciómat és már aík'kor is rámutattam itt a Házban arra, hogy a kihalási rendszert — amellyel ezt a kérdést akár kényszerűségből, akár pedig kevésbé praktikus módon, megoldották — nem helyeseltem és tudtam volna egy sokkal kézenfekvőbb és közelebb fekvő rendszert. De ez már megtörtént, tehát ezen csak javítani lehet és keresni kell a korrektivumokat. amelyekkel a meglévő helyzeten javítanak: ez pedig az. hogy az előléptetési lehetőségeket teremtsük meg. Dacára a ma fennálló státusrendszernek, állítom, hog^y ezt meg is lehet valósítani, egyszerűen azáltal, hogy minden egyes kiszolgált közalkalmazottat, aki a 60-dik életévét betöltötte, vagy pedig 36 esztendei szolgálat után 100%-os nyugdíjra van igénye, nyugdíjazzuk. Ha a kormány ugy látná, hogy egyes igen kiváló teljesítményű s nagyobb hatáskört betöltő érdemes férfiakat vissza kell tartani, ám tartsa vissza ezeket létszámon felül, de ezek helyét töltsék be. Ezzel nemcsak a szűkreszcenciát biztosítanék, hanem a közalkalmazottak nagyobbülése 1928 március 21-én, szerdán. 161 mérvű előlépését tennénk lehetővé, mert hogyha & felső fokozatokban a VI., V. és IV. vagy még magasabb fizetési fokozatokban csak pár száz tisztviselőt nyugdíjaznak, márpedig többet lehet nyugdíjazni, mert több ezer ezek száma. — fájdalom, de meg kell mondani, hogy több ezer azoknak az érdemes uraknak a száma, akiket nyugodtan lehetne nyugdíjazni, mert hiszen amúgy m teljes nyugdíjukat kapják — ma is meglenne az előlépés lehetősége. Ha az V., IV., III. fizetési rangosztályokban^ ezeket az urakat nyugdíjazzák és ezek helyét betöltik, minden egyes fizetési osztályban sok száz és ezer tisztviselő előmenetelét biztosítjuk, akik magasabb osztályokba kerülnek s ezzel meg tudjuk teremteni azt a lehetőséget, hogyha a tényleges tisztviselők helyzetének javítását nem is engedi meg az állam pénzügyi ereje, de ezek anyagi helyzetén az előléptetéssel mégis segítünk. (TJgy van! Ugy van!) Igen t. Képviselőházi Itt van egy másik kérdés, — a nyugdíjasok kérdése — amely szintén nagyon fájdalmasan érinti a közalkalmazottakat. Kérem a kormányt, helyezkedjék arra az alapra, hogy nyugdíjas és nyugdíjas között különbség ne tétessék. A kormány a legutóbbi alkalommal nagyon helyesen a 65 éves nyugdíjasoknak biztosította a 100%-os illetményt. Meg kell állapítani, hogy ez is haladás azon az utón, amelyet a kormány a múltban beígért. De kérem a kormányt, és az igen t. pénzügyminister urat arra is, tegye lehetővé azt, hogy — ha az, amit 5—6 esztendővel egyik parlamenti beszédemben mondtam, nem is lehetséges, hogy tudniillik minden nyugdíjasnak 100%-ban adja meg a nyugdíjat — jövőre a 64, később pedig a 63, 62 stb. éves nyugdíjasokat juttassa abba a helyzetbe, hogy ezeknek is 100%-os nyugdíjat folyósítson. Én, aki ezzel a kérdéssel hosszú időn át foglalkoztam, tudom, hogy milyen sokba kerül az, ha csak egy esztendővel is leszállijuk azt a korhatárt, amelynek a 100%-os nyugdíjellátás élvezetét megadjuk. Kérnem kell az igen t. jelenlévő pénzügyminister urat arra is, amire vonatkozólag méltóztatott már nyilatkozni, hogy a 15 éven aluli nyugdíjasoknak szüntesse meg a százalékos levonását. Mindezek olyan kérdések, amelyek rendezése a közalkalmazottakat megnyugtatnák. Röviden rá óhajtok térni még a családi pótlék kérdésére. Olyan összegben állapítsa ezt meg a kormány, hogy az rendeltetésének meg is feleljen. A családi pótlék kiterjesztésére különösen az altiszti kategóriáknál, ott, ahol a 16 éven felüli gyermekek tovább neveltetnek, szintén szükség volna. Mielőtt az igen t. pénzügyminister ur bejött, reámutattam részletesen arra, hogy mik azok a nehézségek, amelyek a tényleges tisztviselők előremenetelét lehetetlenné teszik, és rámutattam arra is, hogy a pénzügyminister ur a közelmúltban nyilatkozott, hogy a közszolgálati alkalmazottak illetményeit a közel jövőben lényegesen emelni nem lehet. Tudatában vagyok a^ pénzügyi nehézségeknek, de kérem az igen t. pénzügyminister urat most, hogy itt van a Házban, hogy méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, hogyha a tényleges illetményeket nem lehet lényegesen felemelni, legalább biztositani kell az előlépési lehetőségeket. Ez ugyanis olyan korrektivum volna, — amint az előbb bátor voltam rámutatni — amelynek következtében a tisztviselők százai és ezrei kedvezőbb fizetési viszonyok közé kerülnének, mint amilyenben vannak. Nagy javulás volna, ha azokat, akik kiszolgáltak és