Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. fele ebben a gyárban 1920-ban a munkások kezében volt. Ennél ujabb az amerikai rendszer, a Denison-féle rendszer, amely bizonyos változtatásokkal körülbelül ehhez a rendszerhez alkalmazkodik. Denisonék kimondották, hogy a részvények osztaléka utáni jövedelem újból befektetést nyer magában a vállalatban, részvények formájában, és pedig kiosztatik az összes tisztviselők és munkások között ugy, hogy kétharmada a vezetők és a tisztviselők között, egyharmada a munkások között nyer szétosztást. A harmadik rendszer, amely ettől is eltérést mutat s amely azért is érdekes, mert UjZeeland törvényhozása törvénybe iktatta, az 1924-ben törvénybe iktatott Wälder-rendszer szintén munkásrészvényeket inaugurál és kimondja, hogy ezeket az illető vállalatok kötelesek ingyen kibocsátani, az alkalmazott munkásokat részesíteni e részvényekben, mindig a fizetésük, illetőleg bérük arányában. Ezek a részvények minden jövedelmet megkapnak, miután az alapitórészvények az alapszabályokban meghatározott osztalékban és risk rateban, a kockázati jutalékban részesülnek, amely minden tőkebefektetés után jár. Ezeknek a részvényeknek már szavazati joguk van s a munkást a közgyűlésen is szavazati joggal ruházzák fel. Legújabb ezen a téren az az inieiativa, amelyet Angliának két prominens vezárférfia: Sir Alfred Mond és Sir Joshua Stamp, az Imperial chemical industries és egy nagy vasútnak, a Midland—

Koulwory Co. igazgatói inauguráltak, amikor kimondották,^ hogy ők munkásaik jutalmazására, illetőleg javadalmazására a munkások részesedését is keresztül fogják vinni. Azt proponálják, hogy minden öt év óta a gyárnál alkalmazott munkás tisztviselői minősitést nyerjen és a legalacsonyabb tisztviselői javadalmazásnál alacsonyabb javadalmazásban ne részesülhessen. Kimondani kívánják, és hajlandók arra, hogy a munkások részesedését magában a vállalatban olyképen oldják meg, hogy a munkásokat részvények vásárlási jogával ruházzák fel, úgyhogy ezeket a részvényeket a rendes piaci annál 15—20%kal olcsóbban bocsátják rendelkezésükre, egyszersmind proponálják, hogy a munkásoknak beleszólási joguk is legyen az illető vállalatok vezetésébe annyiban, amennyiben őket az üzem vitelében, vezetésében s a nagyobb változások kérdésében mindig hallgassák meg. T. Képviselőház! Az a gondolat, amely ezeket a férfiakat vezette, az volt, hogy a tőkés, a munkás és a vezetőség értsék meg egymást. Azt hirdetik, hogy a tőkésnek nem szabad szem elől tévesztenie a munkás érvényesülésének lehetőségét, mert ha mindig csak a munkabér lesz a jutalmunk, bennük nem fogja azt a törekvést életre hozni, kiváltani, s azt a nagy munkatöbbletet kihozni, amelyet ők e nagy reform után várnak s amely máskülönben a munkás ilyfajta részesedésével feltétlenül beáll. De viszont a munkástól elvárják, hogy ismerjék be. hogy a termeléshez a termelés mai stádiumában két további tényező: a tőke és a megfelelő vezetés; a vezetés feladatát pedig abban jelölik meg, hogy egy oko's, szociális eszméktől vezetett vezetőségnek meg kell értenie, hogy neki nem az a hivatása, hogy a tőkés-társadalomból is kerül ki, hogy a tőkések pártját fogja, hanem az a hivatása, hogy a tőkés és munkás között fellépő esetleges ellentétek kiegyenlitésére törekedjék. (Elénk helyeslés balfelöl és a közéven.) .. . ....;.. .. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 153 Ilyen körülmények között, t. Képviselőház, Anglia ma egy nagy szociális átalakulás küszöbén áll. Nemcsak Stamp-nak és Mond-nak, ennek a két nagy gyakorlati ipari és vasúti szakembernek a véleménye mérvadó itt, akik végeredményben meg is tudják valósitani terveiket és példát tudnak statuálni saját intézeteikben ennek keresztülvitelére, de még nagyobb súlyt kölcsönöz ennek a liberális pártnak a nagy ipari rekonstrukcióra vonatkozó munkálata, amelyben Lloyd George szellemétől áthatva, ezeknek a módoknak és a Stamp és Mond által is hirdetett eszméknek a gyakorlati életbe való keresztülvitelét nemcsak szocialista programúinak, hanem a liberális politika programmjának is hirdeti. Milyen óriási ut ez a Disraeli és Kandolph Churchill szociális olajcseppje és ezen nagy változás között, amelyet a gyakorlati életben meg akarnak valósítani! Es lehet talán, hogy az igen t. szociáldemokrata képviselőtársaim azt fogják mondani, hogy ez megint a tőkés társadalomnak egy ujabb machinációja; lehet talán, hogy igen t. képviselőtársaim azt fogják mondani, hogy ők pedig a marxizmus elvi alapján állnak és pillanatról-pillanatra csak olyan koncessziókat hajlandók tenni, amelyekre a politikai adottságok őket rászorítják; lehet hogy ők azt fogják mondani, hogy ezzel a tőkés társadalom csak az ő berkeibe akarja csalogatni a munkást és ezáltal a munkást ki akarja vetkőztetni a maga valódi proletár mivoltából és tőkést akar belőle csinálni. Lehet, hogy ezt mondják majd, de én azt hirdetem, t. képviselőtársaim, s ezt vallottam régi-régi időktől fogva, 20 évnél régebbi idő óta ezekről a padokról, hogy ezeket az ellentéteket sem egy merev tőkés álláspont, sem egy merev marxista álláspont nem fogja eloszlatni. És ha mi, és ha önök azokon a padokon nem teóriákat és fantazmagóriákat kergetve akarnak gyakorlati politikát csinálni, akkor azt kell vallaniok, amit minden gyakorlati politikusnak vallania kell és amit az önök tömegeinek is meg kell érteni: hogy az emberi életstandard megerősítése az első és legfőbb cél, és ha megerősödik az a munkás, akkor törekedhetik egy változott társadalmi és gazdasági rend folyamán ujabb evolúciók felé. Ha ezt megértik és követik, nem nekünk, a tőkéstársadalomnak tesznek szívességet és nem is önmaguknak csak, hanem annak az emberiségnek, amelynek zászlóvivőinek nevezik magukat. És ha tömegeik titkon forongó törekvéseinek igazán zászlóvivői akarnak lenni, akkor nem zárkózhatnak el ettől a gondolattól csak azért, mert nem 100%-ban valósitja meg az önök program mpont ját. Akkor azt kell mondaniok, hogy jobb ma ennek elérése, mint semmi, mert ez is az önök ideológiájából kiindulva, harcképesebbé, erősebbé és izmosabb^ tudja tenni azt a munkást és azokat a munkásbataillonokat, amelyeket — álmaik seerint — évtizedek múlva fel akarnak, a tőkés társadalom ellen vonultatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon, és a középen. — Malasits Géza: A magyar kormánynak tessék ezt mondani, ne nekünk!) T. Ház! Nem lenne azonban teljes ez, a kép, ha rá nem mutatnék azokra a gyakorlati eredményekre, amelyeket ez a politika már eddig is elért. Két országra hivatkozhatunk itt csak. Az egyik Amerika, amelyben sokkal fejlettebb ez az irányzat, a másik Anglia, ahol ez szintén jelentékeny mértékben kivirágzásban van. Amerikában a munkás életstandardjának növelésébén látják ma már a szociális, probléma