Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

136 Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. májában fog megnyilvánulni. Nagyon kivánatos volna tehát, hogy addig is, amig az a vármegyei reform, amelynek benyújtását már a békében láttuk boldogult Tisza István kormánya alatt, (Jánossy Gábor: Szapáry alatt is! — östör József: Előbb is, 1891-ben! — Jánossy Gábor: A világ teremtésekor! — Derültség.) megérik és le is lesz tárgyalva, a belügyi kormányzat gondoskodnék a törvényhatóságok felfrissitéséről és arról, hogy azokban a rendes élet ismét meginduljon és az a megye, az a megyei élet régi hivatását teljesíthesse. T. Ház! A mi vidékünknek, a Rábaköznek, egy régi natgy problémája a Rábaszabályozás. Dunáintúli képviselőtársaim tudják, hogy mit jelent nálunk a Rábaszabályozás, (östör József: És mibe kerül!) Sopron vármegyében 147.000 katasztrális hold föld tartozik a Rábaszabályozó Társulat érdekeltségébe. Ez a 147.000 hold 67 község határában van. A legkisebb rábaszabályozási jálrulék a földadónak 35%-a, a legmagasabb pedig a földadónak 167%-a, És van itt olyan földterület. — boldogult Molnár János többször emiitette ebben i$ Házban — hogy a tulajdonosa könyörgött már abban az időben, hogy valaki ingyen fogadja el tőle azt a földet, mert a Ráibaszabályozó Társulat azt a földet teljesen megette. Itt a Ráb'aiszabályozó Társulat érdekeltségében van egy mesterséges csatorna, az úgynevezett Kis-Rába. Ennek a keletkezési idejét nem tudjuk, legalább én nem tudom. Én ennek legrégibb nyomát 1801-ben találom, amikor az érdekeltségek az egyik községben összejöttek és ott ennek ia. hátnak sorsáról tanácskoztak. Az 1904 : XXXIX. te. ennek a Rábagátnak építésére államsegélyt adott. (Jánossy Gábor: Az egészet!) Az egész költséget, mint államsegélyt adta (Jánossy Gábor: Ügy van) — 250.000 aranykoronát — (Jánossy Gábor: A 11. szakasz!) és kötelezte a Rábaszabályozó Társulatot ennek a műnek, ennek a műtárgynjak fentartására és gondozására. Ez a műtárgy azonban, nem lévén eléggé erősen épitve, tönkrement (Jánossy Gábor: örökké semmi sem tarthat!) és most HZ i\ veszedelem fenyegeti ott a Kis-Rába mentén levő érdekeltségeket, hogy ez a vizszolgáltatás teljesen m&s: fog szűnni azért, mert á Ráibaszabályozó Társulat iatet mondja, hogy itt vis major esete forog fenn a rendes gondozás kereteit meghaladja ez a kötelezettség, (Jánossy Gábor: Igaza is van!) amelyre őt most kényszeríteni akarják. Az érdekeltség pedig, amelynek 95%-a 9 kis malomból áll, azt mondja, hogy az egész malomipara nem ér annyit, mint amennyibe ennek a Rába-gátnak felépítése kerül. (Jánossy Gábor: 2 millió pengőbe!) Itt tehát az a helyzet hogy gazdátlanná vált egy mügát, egy műcsatorna. amelynek azonkívül, hogy élénk malomipar volt rajta, egy nagy hivatása is volt, tudniillik felhasználták a vizét öntözésre. Az. aki azon a vidéken járatos, tudja, hogy a kutvizek nagyon mélyen vannak, és tudja, hogy tűzvész esetén egy mód van a tüz lokalizálására, az, hogy innét, ebből a Kisrábából viszik, hordják oda a tüzveszedelemhez a vizet. Ez a szempont is hozzájárul tehát ahhoz, hogy ezt a kérdést, amely most már tiz esztendeje hánvódik-vetődik, és amely az egyik ministeriumból a másikba szaladgál, végre-valahára mái* megoldják. Itt valami per is indult meg arra vonatkozólag, hogy kit terhel ennek a műnek fentartási kötelezettsége. A közigazgatási biróság kimondotta, hogy azokat a malomtuljadonosokat nem terheli. Ebből tehát az következnék, hogy a Rábaszabályozó Társulatot terheli, de azok után a számok után, amelyeket az előbb bátor voltam emliteni, — hogy t. i. van olyan birtoktest, amelynél a földadó 167%-át kell rábaszakályozási költséghozzá járulás címén fizetni —• nem lehet kivánni, hogy a Rábaszabályozó Társulat megint egy ilyen emelésbe legyen kénytelen belemenni, (Jánossy Gábor: Az egész vidék belepusztul!) mert azt a Társulat ki nem birná. T. Ház! A faluról el kell jönnöm most néhány pillanatra ide a fővárosba. Itt kértek meg engem az én kollégáim, hogy lennék itt a képviselőházban a támogatója, az előhozója egy memomrandumnak, amelyet a ministerelnök úrhoz terjesztettek elő. A Hitoktatók és Hittanárok Országos Szövetsége immár harmadízben arra kéri a kormányzatot, hogy fizetésüket az iskolákban működő többi tanerőkéhez hasonlóan szabályozzák. A nemzeti felbuzdulásnak ebben a korában és ebben a keresztény érában, amelynek dicséretére legyen mondva, hogy 14 izraelita hitoktatót is állampenzen fizet, felismerték és törvényhozásilag kimondották, hogy a valláserkölcsös nevelés állami érdek, az állam fennmaradásának egyik biztositéka. Most megtörténik az, hogy papokat — akármelyik felekezetnél — a lelkipásztorkodástól elvonnak és teljesen az iskolákba utalnak, hogy ott a valláserkölcsös nevelésnek őrei, tanítói legyenek. Ezekkel az emberekkel azelőtt, amikor ez az intézmény kezdődött, meglehetősen igazságosan bántak el, besorozták őket a X., IX., VIII. és VII. fizetési osztályokba, később azonban jött egy rendelkezés, amely ezeknek egészen külön fizetési skálát állapított meg, és ez a fizetési skála — ugy látszik — igazságtalan is, méltánytalan is. Az ő összeállításuk szerint a IV. fizetési fokozatban az önálló állami hitoktató kap az elemi iskolában havonként 149 pengő 60 fillért, a középiskolában pedig 172 pengőt; a székesfővárosi hitoktató kap az elemi iskolában 176, a polgári iskolában 196, a középiskolában pedig 208 pengőt. Ezekre az emberekre, aikiknek a műveltsége, képzettsége egyenlőrangu az azokban az iskolákban tanitó többi tanerőével, lealázó az a körülmény, hogy Őket nem részesítik olyan fizetésben, mint többi kollégáikat, s nem adják meg nékik a nyugdíjjogosultságot sem. A másik sérelem ebben az, hogy a kultuszminister ur kulturprogrammja következtében nagyon sok iskola épült azóta, amióta ezt a státust megszervezték és azóta ennek a státusnak a kapuját teljesen bezártak, ide ujabb hitoktatót egyik felekezet részéről sem engednek be. Ha van abban valami érdek, — és állítom, hogy van — hogy az iskolákban valláserkölcsös nevelés legyen, és ha van abban állami érdek, vagy volt állami érdek 1924 előtt, hogy ezeknek a valláserkölcsöt tanitó embereiknek fizetését az állam magára vállalja/különösnek tartom, hogy 1924 óta a legnagyobb szükség esetén sem ismeri el az állam annak szükségességét, hogy ott, ahol ilyen hitoktatói állások szervezendők, azok finanszirozásához járuljon hozzá. Nagyon kérem a t. pénzügyi kormányzatot, amelynek az ellenállásán eddig ennek az akciónak a sikere megtöirt, foglalkozzék ezzel akciónak a sikere megtört, foglalkozzék ezzel kérdést békésen és közmegelégedésre intézze el. Nagy örömmel üdvözölheti azt ma minden ember, hogy latz ipari munkásságot aggkor és munkanélküliség esetére biztosítani kívánják, gondoskodni kivannak róla. Bizonyos szomorúsággal lehet megállapítani, hogy ennek az intézkedésnek az előkészületeit a mezőgazda-